Most alszik a magyar a magyarban.

Minden nációnak van terve.

A magyar azt mondja, ha tönkrejut:

Így akartam.

/Ady Endre – Alszik a magyar/

Ady versének első versszaka kiváló szemléltető, jelenünk és jellemünk hiteles tükre. Százegy év távlatából sem változik. Jellemhibáink sora hosszú. Nem kell kívülállónak lenni hozzá, hogy észrevegyük: nem tudjuk, mi a szolidaritás, az összetartás. A leleményességünkről szóló legendák így rémisztő árnyalatot nyernek.

Van közöttünk egy ember, aki mesterien kihasználja fentebb részletezett adottságainkat. Természetesen Orbán Viktorról van szó. Váncsa István vitriolos éllel nevezte őt „Hazánk Fénylő Csillagának”, mintegy árnyaltan szemléltetve a magyar miniszterelnök személye köré épülő kultuszt. Ez a múlni nem akaró divat, hogy Orbánban a messiást kell látni most új mélységeket kíván meghódítani. A miniszterelnök a halálbüntetés primitív és el nem rettentő gyakorlatának lehetőségéről tett nyilatkozata fényesen bizonyítja, emberünk minden eszközt bevet hatalma megőrzése érdekében.

Tragikus alibi

A miniszterelnök szerint ugyanis a tényleges életfogytiglani börtönbüntetésnek nincs elég visszatartó ereje. Ezt a kaposvári trafikgyilkosság kapcsán mondta Orbán.

A kijelentés legalábbis hiányos ismereteket feltételez. A bűnözők lélektana – leszámítva annak törvényes keretek között elfogadhatatlan voltát – nagyban hasonlít a vállalkozás definíciójához. Kockázat vállalás haszonszerzés céljából. Hogy e haszon, pénz, vagy épp valamely bizarr szükséglet kielégítését célozza, lényegét tekintve mindegy is. Azonban ahelyett, hogy a miniszterelnök hazai bűnüldözés és bűnmegelőzés szervezeteinek fejlesztésére fordítana időt és pénzt, inkább egy sokkal rizikósabb, etikai és igazságügyi értelemben is irreverzibilis következményekkel járó lehetőséget vet fel. Bárminemű büntetés, mint visszatartó erő, relatív fogalom. Mert mindig lesz, aki vállalja a büntetés kockázatát, ha elkövetendő bűne haszna megéri. Egyszerűbben „a rossz ember rosszat tesz, mert meg tudja tenni”. A halálbüntetés ismert környezettanulmányok szerint is, a bűnözés fejlődését nem pedig csökkenését eredményezi.

Gönczöl Katalin kriminológus felhívta a figyelmet arra is, hogy az EU tagjaként nem lehetséges a halálbüntetés visszaállítása.

Mindez és annak ténye, hogy Orbán és a Fidesz más tagjai nem először hozták fel az élet kioltását, mint büntetés lehetőségét arra enged következtetni, hogy mindez csupán egy „baráti biccentés” a radikálisok felé. Ugyanakkor távol álljon tőlünk, hogy Orbán szavait túl könnyelműen vegyük. Az ellenzék már elkövette néhány alkalommal azt a hibát, hogy nem vette kellően komolyan e zavart elme zavart szavait.

Az azonban, hogy szélsőségesek felé tett gesztusra használja fel egy ártatlan nő meggyilkolását, híven szemlélteti emberünk végtelen cinizmusát.

Erkölcs és logika

„A jó minden erkölcsi törekvés alapja és célja.” Ez áll Richard M. Gyula Morálteológia bevezetőjében. A szokatlan választás csupán a miniszterelnök saját szavai ellentmondásának érzékeltetésére szolgál. A Szegedi Hittudományi Főiskola tantárgyának taglalásában a keresztény erkölcs természetét vizsgálja a szerző. És milyen érdekes, Orbán Viktor éppen a kereszténységet tartja Magyarország egyik alappillérének.

E premissza tükrében sem kell az Arisztotelész Organonjában megfogalmazott logika mesterének lenni, hogy valaki ellentmondást leljen fel Orbán nyilatkozataiban.

A hatodik parancsolat (is) feltételek nélkül szól: ne ölj. Nincs a parancsban semmilyen eseti feloldás. Ha tehát Orbán - mint azt nem egyszer hangoztatta – a kereszténység elkötelezett híve, akkor nem lehet a halálbüntetés részéről több, mint ijesztgető árnyjáték. Ha pedig komolyan gondolkodik a lehetőségen, az személyét álszentté teszi.

Justizmord

A miniszterelnök személyével, módszereivel és alkalmasságával szemben felmerülő aggályokon kívül egy kiemelkedő kockázatot is szóvá kell tennünk. Justizmordnak nevezzük a téves bírói ítéletek alapján végrehajtott halálbüntetést. Ilyen esetben a móri rablógyilkosság könnyűszerrel és az elsődleges vádlott életben maradásával járt volna. Kibékíthetetlen ellentmondás.

Azonban ennél súlyosabb kockázat lehetőségét is megteremti, nevezetesen, hogy morbid módon a bűnözők kezére játssza a halálos ítélet lehetőségét.

Íme egy egyszerű modell: A-t őrizetbe veszik B meggyilkolásának vádjával, C és D tanúvallomása alapján. A ártatlannak vallja magát, mégis a bizonyítékok és a vallomások tükrében halálra ítélik és az ítéletet végrehajtják. Eltelik néhány év, amikor egy kriminológus szakértő, a fejlettebb technikának köszönhetően felfigyel egy súlyos, korábban nem meghatározható körülményre. Újra átnézi a tetthelyre érkező helyszínelők jelentését és talál egy akkor még ismeretlen anyagmintát, amiről azóta kiderült, hogy egy gyorsan felszívódó kábítószer. Ezek után kénytelen újra rekonstruálni a gyilkosságot. Továbbá a tanúkat ellenőrizni. Kiderül, hogy C, aki ismerte A-t és B-t is – akiknek egyébként nem volt jó viszonyuk egymással – a helyszínre csalta mindkettőjüket és nem sokkal későbbi időpontra D-t is. Mikor A és B megjelent, C-nek nem volt más dolga, mint elkábítani mindkettejüket. Egy békítő tárgyalás erre kiváló lehetőséget kínál. Miután A és B magatehetetlenné váltak nincs más dolga, mint megölni B-t és A-ra terelni a gyanút, hogy mikor D feltűnik és azt látja, C mindent megtett, de csak annyit ért el, hogy A nem tudott megszökni. És mivel C és D jó viszonyt ápolnak, a gyanú fel sem merül a látvány alapján. Az eredmény pedig A halott, B halott, C, a tettes pedig elhagyta az országot. Mindez csak azért történhetett meg, mert a szer, amivel elkábították a két áldozatot a kor technológiájával kimutathatatlan volt.

Ez csak egy szándékosan egyszerűsített modell, azonban nem zárható ki halálbüntetés lehetőségének bűncselekményben való kihasználása.

Személyes konklúzió

Nehezen tudom elképzelni egy a pozíciója betöltésére teljesen alkalmatlan ember fejében milyen lehetőséget jelenthet a legalizált emberölés, azonban a maga rejtélyes módján Nero császár képe sejlik fel előttem. Az extravagáns költekezés, éppen csak leplezett megalománia, ezek mind fellelhetők Orbán viselkedésében. Ennek tükrében a halálbüntetés lehetősége csak egy fejezet egy vaskos és terhes könyv közepén. S mindezt annak nevében, aminek köveit mi magunk raktuk le és most tapsolva megyünk végig rajta célunk felé. Végül is a magyar lelemény valahol megtérül: a pokolban nem kell fűtésszámlát fizetni.