Orbán eltrappol Brüsszelbe megvédeni önmagát. Orbán harcol. Önmagáért, a hatalmáért, a zsákmányolható vagyonért, előjogokért. A birodalmát védi, a királyságát Európa szivében. Nem téged, nem engem, nem a családokat, nem az embereket. Orbán számára mi csak haszonállatok vagyunk. Minket meg lehet fejni, velünk lehet cipeltetni a terheket, tőlünk el lehet venni minden értékünket: a szabadságunkat, a jogainkat, a jövőnket. A mi gyermekeink csak "szaporulat", a jövő haszonállata. Nem számítunk.

A megszerezhető vagyon számít, a kiosztható földek, trafikok, kaszinók, bányák, színházak, bankok, üzletágak, közpénzek és Uniós források számítanak. A külföldön vezetett titkos számlák, a hűséges "családoknak" kiosztható hűbérbirtokok, a hatalmat támogató, a királyságot védelmező oligarchák fontosak. Semmi más.

A nagy hazugságok, apró svindlik, nyílt rablások, zsarolások tartják életben ezt a mocskos rendszert. A nemzeti mázzal leöntött, szabadságharcos csatakiáltással generált, kereszténységre hivatkozó élősködők sikeresek ebben az országban. Nagy túlélők. Mint a csótányok, azok is túlélnek mindent. Ha ember nem lesz már a Földön, csótány akkor is lesz. Mert alkalmazkodik, mert nincs lelkiismerete, csak a saját léte számít, hogy legyen mit zabálni, hogy tudjon szaporodni.

A magyar nép valamiért szeret szenvedni. Mi szeretünk fejjel rohanni a falnak. Ötször, hatszor. Aztán még a bukósisakot is levesszük és nekiugrunk hetedszer is. Közben ott az ajtó, csak le kellene nyomni a kilincset. Mi nem nyomjuk, büszke nép vagyunk. Mi a falon keresztül akarunk bejutni. Vagy ki. Mindegy, csak ne ott legyünk, ahol vagyunk. Mi királyt akarunk demokrácia helyett. Földesurakat akarunk. Rablólovagokat. Nagy varázslókat. Csodatévő vásári mutatványosokat. Mi nem szeretjük azt a politikust, aki igazat mond. Nekünk nem kell, aki nem képes minket szórakoztatni, akiért nem lehet üvöltve rajongani. A csöndes szakértelem, az őszinteség nekünk nem jó. Mi álmodni akarunk. Nagy-Magyarországról, Édes Erdélyről, Európa hős népéről, a szabadságharcosok bátor utódairól, a Nóbel-díjasok sokaságáról, híres magyarokról, büszke harcosokról.

Magyarország akkora, amekkorává mi tesszük. Nem a terület számít, hanem az emberi, társadalmi minőség. Erdély itt van, karnyújtásra. Nincsenek határok. Mehetünk, ők jöhetnek. Szabadságharcot most önmagunkkal, a saját népünkből saját nyakunkra ültetett zsarnokokkal kellene vívnunk. De elbukunk. Nem vagyunk szabadságharcos nép. Együtt nem. Csak Mária nővérek vannak, András juhászok,  Horváth Andrások. Egyetemisták vannak, iskolát védelmező szülők, földjükért harcoló családok. Kishantos van, civil szervezetek vannak. Igazgyöngy alapítvány van. Külön-külön.

Meg vannak "ŐK" . Külön hadsereggel védett Orbánok, cinikusan vigyorgó Balog Zoltánok, Kövér Lászlók, Szijjártók, Rogánok, Zsiga Marcellek. Csizmadiák, Bayerek, cöfök, békemenetek. A nevek nem számítanak. Az számít, hogy Orbán veje havonta milliárdos megbízást nyer. Orbán apja milliárdos a bányáiból. Orbán felesége nagybirtokos. Orbán lánya a maga lábán áll. Ez nem lenne baj. Normális esetben nem lenne. Normális esetben Orbán veje azért nyerne havonta, mert folyamatosan fejleszt, új, innovatív, költséghatékony rendszereket dolgoz ki, új munkahelyeket teremt, versenyképes árakon dolgozik. Azért nyerne, mert jó. Jobb, mint más. 

Orbán apja sok munkával, hozzáértéssel, folyamatos fejlesztésekkel, a piaci verseny szabályai szerint építhetné fel a birodalmát. Normális esetben.

Orbán felesége jól keresne, a keresetét ügyesen forgatva fejleszthetné a birtokot, az ott megtermelt tőkét visszaforgatva vásárolna újabb területeket. Orbán lánya szerényen és szorgalmasan tanulna, miköben tudná: szerencsés és kivételezett helyzetben van és ezért hálás. Normális esetben.

Nem így van, nincs normális eset.

Most a miniszterelnök Brüsszelbe megy, hogy megvédje, ami az övé. A korlátlan hatalmat, a korrupciót, amire ez a hatalom felépült, a jobbágyi rendszert, a közmunkát, a rohamosan növekvő nyomort, a fejlődésnek hazudott rombolást. Nem minket, a mi érdekeinket védi. Soha nem is tett ilyet. Neki itt üzleti vállalkozása van. A rokkantak csökkentett támogatásából, a munkanélküliek juttatásainak megvonásából, a közmunkások kilátástalanságából, a minimálbéresek kivéreztetéséből, Mária nővérek könnyeiből, András juhászok fejfáiból, ezer kilométerre szálló szülői sóhajokból. 

Jó utat, miniszterelnök úr!