Mióta Orbán Viktor akarata ellenére, egy spontán, és mint ilyen, meglehetősen suta, rossz ízű, (újságírói kérdésre adott) válasszal megbolygatta a honi meleg probléma langyos pocsolyájának állóvizét, a hullámok olyan szintre csaptak, hogy őszintén remélem, Harrach és Semjén már lélegeztető gépen van, különben ezt nehéz lesz túlélniük.

Röviden: Orbán Viktor, aki egy nyíltan homoszexuális, nyíltan melegházasságban élő bizonyos Athur Finkelstein „ingyenes” tanácsai alapján üríti a politikai propagandatárat naponta bele a csőcselékbe, újságírói kérdésre viccelődni akart a magyarországi melegek ügyében, de nagy nehezen visszafogta magát, és cserében mondott egy sértő, primitív hülyeséget. Arról, hogy minden jó úgy, ahogy van, ez így is marad házasságügyileg, és hála azoknak, akik nem provokálnak. Mert mi toleránsak vagyunk: különbséget teszünk magunk, és a tőlünk különbözőek között.

Ungár Klára nyíltan volt Fideszes, mára nyíltan Fidesz-ellenes, nyíltan saját neméhez vonzódó közszereplő kiakadt, és egy hasonlóan sértő, és primitív hülyeséget bírt kipréselni magából. Hogy „Szájer” és „Kocsismáté” vajh mit szól Orbán taplóságához. Minden bizonnyal azért sunyulnak, és nem szólnak semmit, mert. „Nem azért mert zsidók, hanem mert melegek.” Ez márpedig Klára szerint nem célozgatás, hanem tény.

Az az igazság, hogy nem szívesen állok azon az oldalon, ahol Kocsis Máté becsületét, netán magánélethez való jogát szokás védeni. Nem csak azért, mert nem szorul rá, de mert ez azt is jelenti, hogy a másik oldalon – tudniillik azon, ahol sértőnek minősül a melegekkel, és úgy egyáltalán mindenféle társadalmi kategóriákkal való viccelődés – túltolták a bunkó, és kontraproduktív észosztást. És most tekintsünk el attól, hogy Kocsis végül is perelni fog, vagy sem: ebből ő nem jöhet ki jól semmiképpen, de itt nem is ez a kérdés, tőle legalább nem meglepő ez az óvódás fenyegetőzés. Ha úgy dönt, hogy perel, akkor ezzel mintegy aláírja az egy nappal korábbi tahóságot: elviseljük, béke van, de melegnek lenni tulajdonképpen vicces, szánalmas, és legfőképpen valami alantas dolog. Ha meg nem azért perel, hanem mert elmondtak róla valamit, amit ő legszívesebben megtartott volna magának, akkor még szánalmasabb fordulatot vesz a színjáték. Ha jól sejtem, melegnek lenni nem bűn, hanem állapot, eleve elrendelés, vagy nevezzük, aminek akarjuk. DE.

Kedves Klára! Buzizás, zsidózás? Egy magát liberálisnak valló közszereplőtől? És nem érted, hogy mennyire és miért durva ez? Nem, látványosan nem érted, mert ha értenéd, azt is felmérted volna már, hogy mekkora fölösleges „szívességet” tettél annak a közösségnek, amelyhez tartózónak (becsületedre legyen mondva) nyíltan definiálod magad. Soha nem gondoltam volna, hogy magyarázatra szorul miért megengedhetetlen az, hogy mások identitásában turkáljunk, vájkáljunk. Hogy miért visszataszító bárkiről, a beleegyezése nélkül nyilvánosságra hozni olyan „tényeket”, amelyekre ő nem adott felhatalmazást.

Magamat liberálisnak tartó magánemberként elfogadhatatlannak tartom, hogy nekem nem tetsző politikai szereplők magánéletének részletkérdéseit rám tartozóként tartsam számon. Nem tartozik rám, és másra sem. És ha esetleg igen, csak annyira, amennyire ők ezt a nyilvánosságra tartozó információnak szánják.

Klára, ebbe nagyon csúnyán belenyúltál! Nem sok ilyen van, de te beletrafáltál: a leggyűlöltebb politikai ellenfelednek is joga van a magánszférája háborítatlanságához. Csak azért, hogy cserében te is elvárhasd ugyanazt. Mert ha Orbán Viktor és a keresztény nemzeti oldal köp egyet a homoszexuálisokra, akkor nem az a válasz, hogy te is ugyanolyan mélyről jövő, zsigeri gyűlölettel visszaköpsz. Miközben a világ boldogabbik, európaibb felén egy ország férfi miniszterelnöke azonos nemű társával összeházasodik, itt, a világ unortodox felén egy másik ország miniszterelnökének lábszagú viccek jutnak eszébe a melegekről, egy magát liberálisnak és demokratának tekintő, a politikai barikád másik oldalán álló, másságát nyíltan felvállaló ellenfele pedig a melegek védelmében lemelegez, lezsidóz. És nem érti, hogy ezzel mi a baj, hogy ezzel magával húz le a sárba olyan eszméket, amelyek némelyek (egyébként teljesen jogosan) ki szokták kérni maguknak. Hogy a kirekesztés, megbélyegzés, jogtiprás nem bocsánatos bűn. 

Bármennyire visszataszítónak érzem a Fidesz politikusainak túl régóta tartó káros országlását, ez a tapintatlan megnyilvánulás nem bocsánatos bűn. Undorító, aljas dolog buzizni, cigányozni, zsidózni. Keresem, de nem találom a felmentést erre, tisztelt Ungár Klára! Nem érdekelnek a korábbi sérelmek, és a megtorlás jogosnak hitt indítékai. A tahóságra nincs felmentés, akkor sem ha nemzeti szalaggal van átkötve, de akkor sem ha liberális csomagolásban tálaljuk.

Utoljára írom le, hátha Ungár Klára is megérti: mások magánéletét érvként felhasználni bármilyen vitában, taplóság és borzasztó kínos gesztus. Engem a legkevésbé sem érdekel Kocsis Máté szexuális és egyéb irányultsága. Ellenben határozottan zavar, ha a bizalmammal, szavazatommal, adójeleimmel visszaélnek arra teljesen érdemtelen emberek. Ezt bármikor pellengérre állíthatom, számon kérhetem, de ennyi, és nem több.

Úgyhogy én azt hiszem, hogy ezt nagyon csúnyán túltoltad, Klára! A magyarországi melegek nem biztos, hogy hálásak lesznek érte. Legalább annyira gusztustalan, amit tettél, mint amennyire minősíthetetlen Orbán Viktor viccelődésre való hajlama a téma kapcsán. Tőle mondjuk nem ért váratlanul, de tőled...egyszerűen kiábrándító. Úgy értem: nemtelen provokáció. És ahogy te mondanád: ez nem célozgatás, ez tény.

Ezekre talán érdemes rákattintani:

Orbánt megcsinálták négy kiló szalonnából, szép lett

Az ünnepelt sportoló tragédiája: politikai hulladék lesz belőle

Ő nem muzsikál Felcsúton