Rossz hírt kaptam, nagyon rosszat, ami teljesen felháborította a kis lelkemet. nemrég jelentkeztem, egy nagyon jó állásra. Megvan a megfelelő képzettségem, megvan a kellő gyakorlatom. Vártam, vártam, hogy hír jöjjön, vagy jó vagy rossz, mindegy, csak derüljön már ki, hogy mi is az ábra. De nem érkezett e-mail. Megkértem egy kedves ismerősömet, hogy tudakolja már meg, hogy megkaptam vagy sem a munkát. péntek este jött a hír, nem én vagyok a nyerő ember. Szomorú , gondoltam magamba, de amikor meghallottam az indokot, hogy miért is nem én lettem a befutó, tágra nyílt a szemem, és tátva maradt a szám a csodálkozástól, ami úgy két pillanatig tartott mert utána szitkok özöne száguldott ki rajta. Egyetlen egy emberen múlt a dolog. leinformálta, és nem akadt egy narancshuszár se aki ajánlott volna az állásra. Ennyin múlt. Retkes egy világban élünk! Nem számít a képzettség, nem számít a tudás, csak az , hogy ki a haverod , vagy esetemben ki nem. Ha az a szándéka a kormánynak, hogy közmunkára kényszeríti az értelmiségieket, az újságírókat,  mert azt hiszik , hogy így befoghatják a szánkat, hát üzenem : Ez nem jött be! Mert még dühösebb, még elszántabb vagyok, és csak azért is írok! Lehet senki sem olvassa, lehet, hogy senkit sem érdekel, de legalább én a dühömet kiírom magamból. Na  és csodálkoznak, hogy  ezek után sokan elhagyják az országot? A fiataljaink máshol kezdenek új életet, új otthont, hazát választva maguknak? Miért kellene itt maradni? Miért kellene a narancsos pók hálójába beleragadva, rabszolgasorsba tengődni, mikor máshol tárt karokkal várják az embert? Nincs rá módom, mert mennék én is. De egy kisebb vagyon kell az elinduláshoz, azt pedig közmunkás pénzből nem lehet összerakni. Annyira szeretném tudni, hogy ez a kormány miért gáncsolja folyton el az én törekvéseimet? Miért nem lehet itt érvényesülnöm? Megaláznak, átnéznek rajtam, selejtnek, másodosztályúnak kezelnek. Naponta megy az emberek sárba tiprása. Igen, engem érzékenyen érint ha a közmunkásokat, hülyének titulálják. Nem vagyok hülye, csak nincs szerencsém. Vagy az csak a baj, hogy nem teszem szét a lában a kellő helyen a kellő embernek. Hogy miért nem ? Csak azért  mert a gyomrom fordul fel az ilyesmitől. Mert én önerőből akarok érvényesülni, nem azért mert valakinek az ölebe, a kis szukája vagyok. Olyan nagy bűn ez?