Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke visszafizette azt a 3 millió forintot, amit a devizahitelének támogatására előzőleg felvett a Paralimpiai Szövetségtől. Nem azért fizette vissza, mert eleve gusztustalan dolog volt felvennie. Nem is azért fizette vissza, mert egyébként havi bruttó 1,5 milliós fizetést kap a bizottság elnökeként, holott ezt a munkát normális helyeken társadalmi munkában végzik. Nem is azért fizette vissza, mert egyébként a 3 milliós támogatás mellett felvett 17,5 millió forint jutalmat is. Azért sem fizette vissza, mert a szponzori pénzek után plusz jutalékot zsebel be. Nem.

Azért fizette vissza, mert kiderült.

Visszafizette, majd volt képe ezt egy sajtótájékoztató keretében bejelenteni ország-világnak. Innentől kuss van, kérem. Gömöri hótiszta, senkinek semmihez semmi köze nincs. A parasportolók továbbra is vidáman éhezhetnek, ha össze tudják koldulni a pénzt rá, akkor mehetnek versenyezni, ha nem tudják összekoldulni, akkor maradnak a fenekükön.

Gömöri Zsoltnak eszébe sem jutott sűrű bocsánatkérések közepette lemondani a tisztségéről (valamint a másfél milliós fizetéséről+jutalékról+jutalomról) és minimum szakállat növesztve remetének, vagy közmunkásnak állni. Miért is tette volna? Nálunk ez nem szokás. Nálunk egyáltalán nem szokás felelősséget vállalni a szemétségekért, beismerni a hibákat, szégyenkezni, levonni a konzekvenciákat. Nálunk pofátlannak szokás lenni. Nem kicsit, nagyon. Nem adok egy hetet sem, ha egy újságíró rákérdez erre az unfair-díjas jóemberre, még ő lesz halálosan felháborodva.

Ott van neki példaképnek mindjárt jónéhány nagyarcú politikus. Tőlük lehet tanulni. Lassan azt is meg merem kockáztatni: aki ma ebben az országban "pozícióba" kerül, az eleve kihagyott egy evolúciós lépcsőt menet közben. Nem mindenki és tisztelet a kivételnek, de a kivételből van kevesebb.

Tehát Gömöri összetrombitálta a sajtót, büszkén elmesélte, hogy micsoda rendes ember ő, mert visszatette a pénzt és mostantól lesznek szívesek őt békén hagyni.

Arról nincs információm, hogy a fényes tekintetű Deutsch Tamás fogta-e az elnök úr kezét a sajtótájékoztató alatt, netán ő maga is megszaggatta a ruháját és hamut szórt a fejére.

Pedig mindenki "dajcstomija" eléggé otthonosan mozoghat a Magyar Paralimpiai Bizottság környékén, mivel egyik gyermekének a szülőanyja véletlenül irodavezető ott. Azt már csak halkan jegyzem meg, nem is lepődne meg senki, ha kiderülne: a jeles hölgy végtörlesztéséhez is segítő kezet nyújtottak az adakozni mindig kész parasportolók. Ez persze csak találgatás, de az, hogy Gömöri nem mondott le, nem kért bocsánatot és nagy valószínűséggel egy fikarcnyit sem szégyenkezik, az biztos.

Ha így halad, hamarosan miniszter lesz belőle, akárki meglássa!