A helyzet a következő: számomra rejtélyes okoknál fogva, Kálmán Olga meginvitálta a minap Deutsch Tamást saját, külön-bejáratú műsorába, beszéljen egyenesen a totál fölösleges, de legalább nem olcsó internet-konzultációról. És bár engem sokkal jobban érdekelt volna, mi a helyzet a parasportolók támogatására szánt pénzek nagylelkű, felajánlásnak álcázott lenyúlásával, amelyhez tudniillik közvetlen köze van, nem kerültem közelebb a megfejtéshez. Ellenben, ha már ott volt egy illetékes, Olga megpróbált közelebb kerülni például a halálbüntetés megértésére, ezért rákérdezett a gumicsontra. Ami nem gumicsont. Pedig de.

Azon túlmenően, hogy mekkora elképesztő küldetéstudattal felvértezve ecsetelte az általa „érdemi eszmecserének” tartott értelmetlen szócséplést az internetadóról és az ezzel kapcsolatos nemzeti dolgokról, Deutsch lojális barátságának jeléül a miniszterelnököt olyan embernek nevezte, aki mindig azt mondja, amit gondol. És mivel az ATV stúdiója nem omlott a fejére azonnal, nehezményezte, hogy mindenki felháborodott a halálbüntetés orbáni gondolatán, holott azt senki nem akarja bevezetni, de attól még lehet beszélni róla. Mert Deutsch szerint pont olyan ez, mint a melegházasság: arról is lehet beszélni, pedig az se lesz soha.

Első gondolatom az volt, hogy Deutsch-Orbán alapon nemzeti konzultációt fogok kezdeményezni azokról a dolgokról, amelyeket senki nem akar, de amelyekről föltétlenül beszélni kell. Amelyekről akkor is beszélni kell, ha soha a büdös életben nem fognak bekövetkezni.

Ezt a valóságtól – főnökéhez hasonlóan – totálisan elszakadt embert hallgatva (a rengeteg Ő betűvel együtt, ami a száját elhagyta) egyszerűen már nem tudom eldönteni, hogy ránk nézve öröm vagy tragédia-e az, ami történik. Konkrétan az, hogy ezek gyakorlatilag érdemi munka helyett folyamatosan dumálnak, pofáznak, kommunikálnak, beszélnek, „konzultálnak”. De amíg ezt teszik, legalább nem nyúlnak hozzá ahhoz, amiről éppen beszélnek, és így legalább végérvényesen nem teszik tönkre.

Deutsch Tamás de facto azt közölte, hogy egy minden körülmények között őszintén beszélő, felelős miniszterelnök arról imád csacsogni, amit tulajdonképpen nem is akar. Mert – ergo – minden más rendben van az országban. Úgyhogy ezen az én agyam által fel nem fogható valóságon felbátorodva arra jutottam tehát, hogy e rengeteg fölösleges kör mellé simán elfér még egy. Kérdezzük meg az embereket, miről szeretnének beszélni, ami úgysem lesz soha. Beszéljünk hosszasan olyan dolgokról, amelyek nincsenek, nem lesznek, nem lehetnek, mi nem akarjuk, de a népnek bejönne. Beszéljünk a mindenki számára elérhető ötös lottó főnyereményről, a 300 ezer forintos minimálbérről, az ingyenes Budapest-London repülőjegyről (odaút), az adóból levonható hétvégi kocsmázás összegéről, az általános 4 órás munkanapról, a devizahitelek teljes eltörléséről, a 80%-os rezsicsökkentésről, vagy a tolvaj, korrupt gazember politikusok felelősségre vonásáról. Soha nem fog bekövetkezni, de beszéljünk róla.

A bármilyen haszonos-értelmes tevékenységre alkalmatlan buta véglény nem elégedett meg azonban a fenti képtelen, tartsuk napirenden típusú eszmefuttatáshoz, a semmitmondás szellemében odaszólt a melegeknek is. Igen, a Fidesz-féle álkeresztény-konzervatív világképben ez a két kategória közvetlenül egymás mellett helyezkedik el: a halálbüntetés a melegházasság szomszédja. Egy félmondattal eltakarította a halálbüntetés Európa-ellenes retorikája által generált ürüléket, majd „korrigálta” egy még ennél is súlyosabb, lábszagú kijelentéssel: ugyanannyira evidencia a halálbüntetés képtelensége, mint az, hogy vannak emberek, akik nem is emberek, akik talán még az életre is kevésbé jogosultak, mint a normális többség. Minek nekik a házasság?

Abban a 21. századi országban élek, ahol – miközben a világ hanyatló, de boldogabbik fele folyamatosan arra a következtetésre jut, hogy égbekiáltó butaság két felnőtt, adófizető, beszámítható, tisztességes állampolgár házasságát ellehetetleníteni – gőzerővel folyik a megbélyegző, de moralizáló, kirekesztő elvekre épülő, kereszténydemokratának és polgárinak csúfolt, dohos középkori rendszer felépítése. Európa közepén azzal érvelünk a halálbüntetés napirenden tartása mellett, hogy nyugi, melegházasság se lesz soha, nem értem mit paráztok azon, hogy Orbán Viktor kimondta, amit gondolt?

Azt hiszem, mindent értek. Deutsch Tamást hallgatva számomra világos, hogy egy olyan európai országban élek, ahol nagyobb esély van a halálbüntetés bevezetésére, mint a (az emberi élet tiszteletben tartásán alapuló, egyébként társadalmilag ártalmatlan) melegházasság törvényesítésére. Meg a vasárnapi zárva tartásra, meg a menedékkérők karanténba zárására, meg nyomorult emberek nyilvános megaláztatására. Nagyobb, vagy ugyanakkora. Mert mi itt mind az élet pártján állunk. A beszabályozott, bakanccsal eltaposott élet pártján. Bár Deutsch Tamás szerint a nevező közös, egy alapvető különbség azért van a kettő között: míg a halálbüntetés ellentétes az Unió alapelveivel, a melegházasságot immár legalább kilenc tagország törvényesítette. Beleértve a nem éppen liberális, ellenben újraválasztott David Cameron (előző) kormányát is.

Mert Deutsch elvtárssal és főnökével ellentétben, ezek a hanyatló konzervatívok úgy gondolják: egy meleg férfi vagy nő árfolyama nem alacsonyabb, mint heteroszexuális társaiké, ugyanolyan állampolgár, ugyanúgy dolgozik, adózik, ugyanúgy tiszteli a törvényt, és ugyanúgy joga van eldönteni, hogy kivel szeretné, hivatalos papír által megpecsételve, leélni az életét.

Mindenhezértő Deutsch Nemzetikonzultáció Tamás! Ennél már az is jobb lett volna, ha azt mondod: nyugi, Orbán Viktor viccelt, csak ti nem értitek a kifinomult iróniát. De egy huszadrangú selejtpolitikus beleáll: a társadalmi konvenciókat, és a legrosszabb reflexeket meglovagolva, tolja a maszlagot arról, hogy milyen jó dolog belepofázni mások életébe.

Én nem szeretnék belepofázni senki, még a fölöttébb ostoba megélhetési kommunikátor Deutsch Tamás életébe sem, de az állítólag soha be nem következő dolgokról való fecsegés szellemében szeretném kikötni a tűző napra a Kossuth-téren a nyár legmelegebb napján, reggel 10-től délután 6-ig. Soha nem fog bekövetkezni, de azért beszélni lehet róla.

Érintőlegesen érdekes lehet:

Bayer Zsolt, Orbán Viktor és az asztalról hiányzó pálinka

Amikor Bayer Zsolt szájára veszi VV Aurelió férfiasságát

Orbán Viktor kollégiumi házibulija