Nem tudom milyen érzés lehetett az, hogy ott bent nőttem a pocakodban, miközben csak kaptam és kaptam, mert adtad a legtöbbet, amit anya adhat, önmagadat! Tápláltál, vigyáztál rám! Lehet, meséltél nekem, lehet, hogy énekeltél, nem tudom, de akartál, mert lettem!
... és ahogy nőttem, nem biztos, hogy mindig jó fiad voltam, sokszor megbántottalak, akarva, akaratlan, talán többet, jobbat vártál tőlem, de ezt is, csak értem akartad!

Elmúlt majdnem fél évszázad, mióta vagyok neked, én is apa lettem, és így megcsodálhattam, tapasztalhattam a gyermekvárás örömét, felnőtt fejjel láthattam miképpen gömbölyödik, nő és lesz egy új élet, az unokád, a fiam.

Beszélgettünk valamelyik nap, te meg én, anya és fia.
Elmúltál hetven, dolgozol, nem jó ez így! Fáj itt, fáj ott, de mégis bírod, mert kell, megküzdöttél rákkal, technikával, igyekszel talpon maradni. 
Elköltöztél, vissza vidékre, oda ahonnét pestre jöttél ötven éve.
Azt mondod jobb, azt mondod boldog vagy és én elhiszem. Azt mondtad, sajnálsz engem, az én korosztályomat, a fiatalabbakat, mert neked sokkal könnyebb volt! Számodra a Rákosi időszak gyerekként, felfoghatatlan volt a maga eszméivel. Tanulhattál és ez nagydolog volt, különösen annak fényében, hogy osztályidegen családból származtál. Mesélted, hogy az iskola mellett mindig dolgoztál, de ez számodra természetes volt, hiszen mindenki így élt.

Emlékszem, mennyire nem értettél, mennyire féltettél, amikor tüntetni jártam a 80-as években. Emlékszem mennyire bíztál benne, hogy a kárpótlásnál visszakapod, ami régen a családodé volt, kaptál is, de abban nem volt köszönet! Emlékszem mennyire bíztál abban, hogy a szélhámos, csaló, szocializmus után visszatér az a világ, amiben apád valaki volt, visszatér a valódi rend, béke, és láttam, és hogy csalódsz az "elvtárs-urak" stílusában, hogy döbbensz rá, hogy nem rendszerváltás volt, még csak gengszter sem!

Elmúltál idén 70 éves, dolgozol, mert a nyugdíjadból nem tudnál megélni, én, meg nem tudlak segíteni, pedig szeretnélek! 

Büszke vagyok rád anya, mert nem adod fel soha, mert bármi történt veled, velünk az életben mindig kitartottál! Szeretnék neked boldog öregkort adni hétköznapi gondok nélkül, pihenést, utazást, felhőtlen jólétet, de nem megy! Ezeket a sorokat tudom csak neked adni, egy nyilvános köszönetet neked és minden anyának!

KÖSZÖNÖM ANYA!