Valamit jó lenne már tenni, mert addig védenek minket a politikusok (úgy értem, hogy akiket mi viccesen politikusoknak nevezünk), ameddig bele fogunk pusztulni. Mindenki értünk harcol, a munka ünnepén meg pláne, bár máskor sem pihennek. Orbán új polgári nemtudommit akar építeni éppen. Az nehéz lesz, mert a polgárság nem létezik, ugyanis azt a réteget (is) sikerült lemészárolni a fülkeforradalom hevületében. Jó, tudom én, hogy nem véletlenül. Hiszen a hatalomra törő, az uralkodói státuszt életcélként maga elé tűző miniszterelnök érdeke nem az, hogy világosan gondolkodó, anyagi biztonságban élő, öntudatos és önérzetes réteg fejlődjön ki. Hiszen az ilyen emberek képesek átlátni a hazugságokon, az önálló gondolkodás, az anyagi függetlenség pedig képessé teszi őket arra, hogy felemeljék a hangjukat önmaguk, a társadalom egésze védelmében. A rablógazdálkodás, a hatalom mindenáron való megtartásának ők nem eszközei, hanem éppen ellenkezőleg: komoly veszélyforrást jelentenek. 

Ezért ezt a réteget árokba lökte a kormány, a minimálbéresek, közmunkások, munkanélküliek és egyéb, pusztulásra itélt tömegek mellé. A hatalom érdeke a minél nagyobb kiszolgáltatottság. Az éhes ember nem lázad, hanem igyekszik túlélni. A nyomorban élő nem demokráciát követel, hanem hálás a falat kenyérért. A nincstelent nem érdekli a sajtó szabadsága, a szólás, vallás, oktatás, vélemény, bíróság, általában semmi sem érdekli, mert nem is érti, nem is fontos számára. Az a fontos, hogy ne kapcsolják ki az áramot, hogy holnap tudjon ételt adni a gyerekének, hogy legalább a közkúton tudjon vízhez jutni.

Normális országban a polgári réteget pedagógusok, közhivatalnokok, egészségügyi dolgozók, gyógyszerészek, kisvállalkozók alkotják. Nálunk azért nincs arról szó, hogy ezek az emberek nyugodtan politizálhatnak, mert idejük, létbiztoságuk, független gondolkodásuk és bátorságuk sincs szembefordulni a hatalommal, vagy legalább kritikát gyakorolni. Nekik semmijük nincs, csak keserű nyáluk és gerincük. Az sem mindenkinek és egyre kevesebbeknek. Igaz, már nem is ők jelentik a polgárságot.

Orbán új polgársága a trafiktulajdonos orvosokból, zenészekből áll. A földbirtokossá lett műkörmösökből, az iskolák élére kinevezett komiszárokból, az önkormányzatokba benyomott pártkatonákból, az ilyen-olyan rangra emelt nyaloncokból épülget ez a torz polgárság.

Az elit, "az arisztokrácia" pedig nevesíthetően Andy Vajnákból, Szijjártókból, Lázárokból, Mészáros Lőrincekből, Rogánokból, Matolcsykból, Habonyokból és hasonszőrű társaikból áll. Felettük az uralkodói család: Orbán, Orbánné, Orbán gyerekek és persze a beházasodott alkirályfi.

Ez a társadalom életképtelen. Halálra van ítélve akkor is, ha a kormánypropaganda naponta üvölti az arcunkba, hogy mennyire jó így nekünk. Nem jó, de nem is működik. Ez egyre tisztábban látható. Lassan egészen banán alakú lesz a már régen nem létező köztársaság. Teljhatalmú felső tízezerrel, akik mindent megengedhetnek maguknak úgy jogilag, mint anyagilag. A tőlük függő "új polgársággal", akik a trafikokért, földekért, ilyen-olyan juttatásokért cserébe hűségesen szolgálnak. A maradék pedig az értéktelen haszonállat, egyébként a társadalom elsöprő többsége. A munkások, munkanélküliek, nyugdíjasok, gyerekek, közmunkások, betegek, közhivatalnokok. Mindenki, aki máról holnapra él, vagy úgy sem. Ők azok, akik fillérekért gürcölnek, állásért kilincselnek, az állás megtartásáért görcsölnek. Az ő gyerekeik nem fognak eljutni a felsőoktatásba, lehetőleg még érettségit sem szereznek. Mindentől el lesznek zárva, aminek a megszerzése önállóan gondolkodó, tudatos, a jogait ismerő és azért kiállni kész polgárrá tehetné őket.

A felnövekvő generáció már nem fog gondot okozni a hatalomnak.

Mi pedig mindezt végignézzük. 

Örülnék-e annak, ha a buszon körbeállna hat kormánytag és fenyegetne?

Ide tessék lőni, miniszterelnök úr

Már csak egy békemenet segíthet