Mi a konzulti ellentéte. Az inzulti. Vagy pedig a kontra konzulti, és ha sokat okoskodnak, elmegyünk Fedák Sáriig.

Ezt küldöm, mint a nemzet tagja, mert állítólag a miniszterelnök, akinek még a Századvég sem tud tanácsot adni, számít a véleményemre. Nem neki küldöm el, mert úgysem olvassa el, el sem jut hozzá. Inkább közzéteszem. Végül is tök mindegy, hogy mit nem vesz figyelembe.

Igazából azt sem értem, hogy miként kerültem be ebbe a konzultis körbe. Utoljára az alaptörvénynek mondott dokumentum ügyében kaptam meg a saját pénzemen ingyenes kérdőívet, amelyen még volt lehetőség a megadott válaszok mellett kifejteni egyéb véleményt is. Hát én kifejtettem. Nyilván odafenn úgy döntöttek, hogy kibicnek kuss, és innentől kezdve nekem nem osztottak lapot.

Most kaptam egy utolsó lehetőséget. Egy miniszterelnöki levél kíséretében, amely úgy kezdődik, hogy „mi magyarok, 2010-ben úgy döntöttünk….”. Már rosszul kezdődik. Erről a „mi magyarokról” nekem két emlék jut eszembe. Jó negyven éve a seregben az egyik őrmesternek az volt a szavajárása, hogy „mi tisztek, úgy döntötttünk….” és mehettünk „fókázni” (fiatalabbak kedvéért: folyosót, hálókörletet felmosni bot nélküli rongy segítségével). A másik pedig ő királyi fensége dr. Habsburg Ottó, akinek szintén szavajárása volt, hogy „mi magyarok…”. Ugye nem kell mondani, hogy a három közül ki volt a leghitelesebb?

Egy szó, mint száz, a miniszterelnöki levelet elpasszoltam, konfetti formájában. De a kitöltendő kérdőívet, amelyen a lehetséges válaszokon kívül más gondolatnak nincs helye, végigolvastam.

Már a kérdésfeltevések alaphangneme is „ügyes”: „sokféle véleményt lehet hallani”. „Vannak, aki szerint…”. Azt mondják, azt csiripelik a verebek…” Ki mondta, mikor mondta, hol mondta? Nem mindegy? Mondják…

Ugyancsak tanítani való a 4. kérdés feltevése: tudta-e Ön, hogy…az elmúlt időszakban húszszorosára nőtt a bevándorlók száma Magyarországon? Csak az nem derül ki belőle, hogy mit takar az elmúlt időszak (pl. elmúlt 40 év, elmúlt 8 év, stb…) és hogy mekkora az a szám, amit meg kell hússzal szorozni…


A 12 kérdésből háromban szerepel ez a varázskifejezés: „megélhetési bevándorló”. A 12 kérdésből ugyancsak háromban történik konkrét utalás arra, hogy az Európai Unió rosszul kezeli a bevándorlás ügyét. Két kérdés szól az elején a terrorizmus fenyegetéséről, majd a harmadik mindjárt összefüggésbe hozza az európai bevándorlást a terrorizmus terjedésével – figyelmen kívül hagyva azt az apró tényt, hogy az elmúlt időszak nagyobb európai terrorcselekmények szereplői európai állampolgárok voltak, tehát nem mostanában vándoroltak be az öreg kontinensre, esetleg már másod-harmadgenerációs letelepedettek voltak…három olyan kérdés is van, egymás után (súlykolás jeligére), amely szerint fel kellene jogosítani a magyar kormányt a szigorúbb rendszabályokra. Továbbá három olyan kérdéssel is találkozunk, amelyek azt próbálják belénk beszélni, hogy e bevándorlók a mi megélhetésünket, sőt még nemzetünk szaporodását is veszélyeztetik?

Bűnbak-keresésben vannak „haladó hagyományaink”. És gumicsont-dobálásban is. És még egyiket sem sikerült megunnunk.

A konzultiban is lehet blöffölni, csalni, néha bejöhet, de néha nagyon pofára lehet esni vele. Különösen, ha van elég bátorság annak megkontrázására. Például valakik (mondjuk egy valóságos civil szervezet) elkezdenék begyűjteni a ki nem töltött, vissza nem küldött kérdőíveket, hogy, amikor vége a partinak, és a miniszterelnökség, mint mindig, most is győztesnek hozza ki a konzultit a sikeres kontra ellenére, be lehessen mondani egy nagy, Záhonytól Szentgotthárdig terjedő renonszot. Hogy végre kitilthassák a klubból e megrögzött hamiskártyásokat.