Kocsis Máté odaállt a Napi Gazdaság Cpont című műsorának kamerája elé, és egyik lábáról a másikra állva azt mondta, hogy ő „nem buzeráns”. Bár eme információ hiányában is teljes életet éltem, érteni vélem, hogy Ungár Klára nehézsúlyú liberális, és könnyűsúlyú politikai szereplő ilyen irányú „vádjára” reagált a polgármester úr. Azt most hagyjuk, hogy jogi értelemben és minden jóérzésű ember értékrendje szerint a „meleg vád”, mint olyan, se nem rágalom, se nem becsületsértés, se nem pejoratív jelző, Mátéka ezt úgysem érti.

Mert ha értené, akkor nem ragaszkodott volna föltétlenül ahhoz, hogy a Jobbik által belengetett, bizonyos embereknek, a világörökség részét képező területekről való kitiltásának nemes gondolatához csatlakozzon. Hogy tudniillik jobban nézne ki ez a fránya meleg felvonulás a nagybani piacon, mint az Andrássy úton. Sajnos a gyülekezési jog miatt ez megvalósíthatatlan, pedig de jó lenne, végre a gyakorlatban is összenőne az, ami ideológiailag már így is összetartozik.

Nos, én például a Békemenetet, vagy a Magyar Gárda masírozását se szívesen nézegetem a világörökség részét képező területeken, igaz a zuglói Tesco parkolójában sem, de tudomásul veszem, hogy joguk van ehhez. Továbbá – mint utaltam rá – nem rajongok az ilyen típusú vallomásokért sem. Kocsis Máté szájából speciel a tűcsere-program leállításáról, a hajléktalanok vegzálásáról, vagy a gyerekek drogtesztjéről hallgatnék érdemi, beismerő vallomásokat. De nyilván nem fogok, amit meg „nem vagyok buzeráns” címen hallhattam, azt sokan gumicsontnak gondolják. Pedig nem az. (Függetlenül attól, hogy azt, amit Ungár Klára megnyilvánulása kapcsán leírtam, azt továbbra is fenntartom.)

Az az undor, amivel Kocsis Máté kiejtette a száján ezt a „nem vagyok buzeráns” dolgot, logikus alkotóeleme annak a mélységes, és történelmileg megbocsáthatatlan sötétségnek, amely miatt például az ország első embere is képtelen európai választ adni egy olyan kérdésre, amelyre Európa számos pontján egész társadalmak normális, európai válaszokat adnak. A homofóbia napján, és az év további 364 napján egyaránt. Annak a sötétségnek, amely miatt a kormánypárt képviselője nekiáll „buzeránsozni”, és egy alapvető emberi jog (úgy, mint a gyülekezési jog) határait feszegetni. Ha mindez nem lenne, akkor senkit nem érdekelne, hogy évente egyszer, békésen lezajlik egy felvonulás, nem állnának a szélsőséges, csahos kutyák e sötétség által felhúzott kerítés mögött vérszomjasan, valahányszor ez a téma szóba kerül.

Kocsis Máté nem fogja érteni, de ha már muszáj volt szóra nyitnia a száját, és mielőtt a vecsési használtautó-piacra költöztetnék a meleg felvonulást, leírom: sokáig hittem, hogy ez az ország egyszer hasonlatos lehet a mára démonizált, hanyatló Nyugat bármely szegletéhez, amelyet a vasfüggöny mögül egykor irigyeltünk. Mára biztos vagyok benne, hogy soha nem lesz még hasonlatos sem. Mert a Kocsis Máték és a hívek agya helyét kitöltő vasfüggöny gátat szab e félelmetes korlátoltság és sötétség lebontásának. A legnagyobb probléma, a legelkeserítőbb tény, hogy Kocsis Máté „nem buzeránssága” vagy Ungár Klára „buzeránssága”, vagy a harmadiké és a negyediké ma még mindig téma lehet. Politikai, közéleti, véleményformálói értelemben. Vagy bizonygatni, vagy tagadni kell, de föltétlenül szóvá kell tenni, vagy rá kell kiabálni a másikra, vagy el kell határolódni tőle, vagy köpni kell egyet, vagy uszítani a nevében, vagy ellenében.

Sajnos nem gumicsont ez. Ellenkezőleg: kórkép. Egy szellemi trágya- és szemétdomb kórképe, ahol különféle irányultságú emberek naponta feszítenek keresztre tőlük különböző irányultságú embereket azért, hogy meglegyen a szemétdomb lehetőleg kétharmados ura. Meggyőződésem, hogy aki békében él önmagával, az semmilyen körülmények között nem foglalkozik a szomszédjával, aki vele ellentétben esetleg felvonul, és semmiképpen nem megy tojással megdobálni a kordonon kívüli „nem buzeráns” oldalról. Az kapásból fel tud sorolni ezernyi más dolgot, ami lelkileg tönkreteheti a gyereke lelkivilágát, az nem fog erkölcsökre hivatkozva embertársára és a hanyatló Nyugatra mutogatni. Mert azt tudja, a napos oldalon vannak a világnak olyan pontjai, ahol ahelyett, hogy a nagybani piacra akarnák kiszorítani az évente egyszer sorra kerülő meleg felvonulást, össznépi buliként élik meg az évnek eme napját. Ezt is. Ahol heteroszexuális párok babakocsit tolnak, és nagyszülők kézen fogva sétálnak a „buzeránsok” oldalán. Ahol nem számít, hogy zsidó, vagy cigány, muzulmán vagy keresztény, konzervatív vagy liberális, fehér vagy fekete. Ahol nincsenek címkék, győztesek és legyőzöttek, megvetendők és normális emberek. Mert ettől senki nem lesz kevesebb, és nem hullik ki a haja.

Ebben a pöcegödörben, amelynek nem létező tetején a Kocsis Máté-féle nemzeti-keresztény kakasok hada áll, ismeretlen az effajta ünnep/ünneplés fogalma. Az az irány, amely ezt a sűrű és áthatolhatatlan sötétséget napról napra formálja, ott erkölcsökre hivatkozva korlátoznak, ott ők mondják meg, hogy mit illik, mit szabad érezni, gondolni, miben lehet hinni, ott a hatalomhoz görcsösen és mindenáron ragaszkodó frusztrált, önértékelési gondokkal küzdő Kocsis Máték mutatják a fényt az éjszakában. Ez az irány, amelyet a Fidesz-KDNP kijelölt számunkra, egy olyan világ felé mutat, ahol erkölcsökre, vallásra, kereszténységre hivatkozva tüntetnek ki gyilkosokat, ahol dugdossák a nőket, elteszik láb alól a kellemetlen ellenfeleket, és megkövezik a „buzeránsokat”.

Kocsis Máté valószínűleg nem fogja érteni, miért olyan fájdalmasan kiábrándító sokunk számára, hogy mi ezt az utat követjük. Mert ha értené, nem érzett volna beteges, megfelelési kényszert e lábszagú buzeránsozásra. És bár a legkevésbé sem érdekel, hogy mit ért meg belőle, azt üzenném neki: eme információ hiányában is teljes életet éltem, de ha ez neki fontos, én elhiszem, hogy nem homoszexuális. De hogy buzeráns, az egészen biztos.

U.I. Azért a gyengébbek és Kocsis Máté kedvéért: a buzeráns egyáltalán nem a homoszexuális vagy meleg rokon értelmű szava.

További elmélkedések a pöcegödörből:

Orbán Viktor, Bayer Zsolt és a pálinka

Orbán kollégiumi házibulija

Becsületesen adózó magyar állampolgár, te hazaáruló!