Úgy értettem, hogy az Ózdon-Tapolcán győzedelmes politikai alakulat – amelynek félelmetes térnyerése okán, Magyarországon egy hete a halálbüntetést is napirenden kell tartani –, új javaslattal állt elő: ki kell tiltani a melegeket a világörökséget képező közterekről. Sok minden más volt, ez még így ebben a formában nem.

Az az igazság, hogy mióta a Jobbik politikai tényezővé válásának áldozatos munkáját felvállaló Orbán Viktor elkezdte felfogni a túlságosan is jól sikerült nevelés veszélyeit, én sem tehetek másként, oda kell figyelnem, mit beszélnek ezek. Apáti István országgyűlési képviselő azt beszéli, hogy ez azért maradéktalanul életbevágó, mert ha nincs hetero felvonulás, értelmetlen a melegfelvonulás. (A Fidesz-KDNP is egészen pontosan ugyanezen szokta forgatni a szemét, úgyhogy a rigmus nem lehet ismeretlen.)

Nem kell üldözni őket, el lehet viselni őket, de nincs keresnivalójuk azokon a közterületeken, ahol Jobbikos bakancs masíroz. Persze a Jobbikos gerinc lólába ezúttal is kilógott: Apáti nem úgy gondolta, nem úgy értette, félremagyarázták a szavait, ő csak a felvonulást tiltaná be, nem minden mocskos meleget egyenként. Ha öten vannak nem gáz, de ha „ezerszám” vonulnak, attól Apáti és a Jobbik a sűrű hideglelésen túl, elveszíti a világörökség részét képező közterületek tulajdonjogát, ami tarthatatlan. Mert ugye tudjuk, a Jobbik nem rasszista, nem antiszemita és végképp nem homofób, de a „tiltás” szó gyakorlatba ültetése azért perverz gyönyörűséggel tölti el, nehéz is visszafogni a kamerába nézve.

Nem tudom, ki hogy van vele, de az utóbbi időben, ebben a halálbüntetéses kontextusban, én például egyre rosszabbul érzem magam, amikor a tiltani ige különféle kötőszavakkal ellátott változatait hallom politikusok szájából. Úgy mint letiltani, eltiltani, megtiltani, betiltani, kitiltani. Kitiltani valakit egy köz-, úgy értem KÖZterületről, csak azért mert meleg és éppen egy felvonuláson vesz részt... hát hogy is mondjam? Egy igazán apró lépésre van attól, hogy ha már így kitiltottuk őket, pakoljuk fel vagonokba is egyúttal, ne legyenek már úgy szétszóródva a világörökségben.

Úgy látom, ez az intelligens érvelés (már ha a Jobbik esetében létezik ez a szellemi kategória) egyetlen ponton hibádzik: a melegfelvonulásnak nem a hetero felvonulás a bezzeg típusú ellenérve. Megmondom mi az: a homofób felvonulás. És engedd meg, Pityukám, hogy azt gondoljam: attól, hogy konkrétan nem homofób felvonulásnak hívják, vonulgatnak bizony büntetlenül ezeken a világörökségi közterületeken szép számmal, különféle büszke és mélymagyarok, akik szerint a magyar, saját hazájában is üldözött nép, akik szerint egy teljhatalmat majdnem kétharmados felhatalmazást élvező kormány védelemre szorul a magyar-gyűlölőkkel, hungarofóbokkal szemben. Tudod, Pityu, ők azok, akik ugyanannyira gyűlölik az idegeneket és a melegeket, mint te, ugyanannyira keresztények és nemzetiek, mint te, csak esetleg a látszat kedvéért nem köpködik le például holokauszt áldozatok emlékműveit.

Nem megy ez a néppártosodás, uraim, így vagy úgy de folyton kikandikál a cukiság leple alól a homofób, újnyilas aljasság. Ami csak azért baj, mert a nagy testvérnek köszönhetően ez az aljasság immár kormányrúd közeli helyzetet teremtett, és egészen félelmetes belegondolnom, hogy egy olyan szebb jövő virrad rám, amikor egy leendő kormánypárt megpróbálja elhitetni velem, hogy a melegek vonulása miatt tart ott ez az ország, ahol, és minden intézkedést ennek felszámolására kell fordítani.

Apáti összetett logikája szerint az egészségügyi dolgozóknak sem lehet keresnivalójuk amerre ő jár, mert túlóráik kifizetésére nem hajlandó munkaadóik sem vonulnak, a Quaestor károsultaknak is a négy fal között lett volna a helyük, mert Tarsoly Csaba sem vonulgatott Szijjártó Péterékkel karöltve az Andrássy úton. Úgyhogy végképp nem értem mit kereshetnek a világörökség részét képező közterületeken környezetvédők, állatvédők, kerékpárosok, hurkazabálók, balkezesek, lúdtalpasok, ha egyszer én utálom őket? Nem vagyok rasszista, de az ember színe fehér – ilyen prózaian egyszerű az ugyan nem néppártosodó, de legalább következetesen gyűlöletet szító Jobbik mai arca.

És ha már ennél a neoprimitív életszemléletnél tartunk: nem tudom eldönteni, hogy a kivágott bőrruhában a Budapest Pride-on két órán keresztül táncikáló melegnek, vagy a több milliós adófizetői pénzből költségtérített, gombnyomogatásra kiképzett haszontalan, névtelen képviselőnek van joga világörökségi közterületek nevében kikérni magának? Ha vicces lenne, azt mondanám: bízom benne, amikor Apáti Istvánt elviselhetetlen fogfájás gyötri majd éjszaka 3 óra magasságában, e kivágott bőrruhában a Budapest Pride-on táncikáló, kiváló, meleg fogorvos lesz éppen ügyeletes a sürgősségen. De nem vicces egyáltalán, úgyhogy inkább abban bízom, nem jön a teljesen magától értetődő folytatás: halálbüntetés járjon ezeknek a „nem fehér” embereknek, mert az mégsem lehet, hogy megelégedjünk azzal, hogy kitiltottuk őket valahonnan.

Jó lesz megjegyezni Apáti nyilatkozatát, mert minden elterelő hadművelet dacára itt áll újra teljes díszében és glóriájában letűntnek hitt, rossz emlékű ideológiai alakulatok szellemi örököse, véres diktatúrák utódpártja. Borzasztó, hogy miközben sokan szörnyülködünk – annak dacára is, hogy nem rázzuk a hátsónkat az Andrássy úton, de nem is vitatjuk el mások jogát, hogy ezt tegyék –, ezekkel a gyalázatos, uszító, kirekesztő szólamokkal ma Magyarországon választást lehet nyerni.

Ha csak végtelen, de ártalmatlan aljasságról lenne szó, Apátiról nem kellene beszélni. Bár nem remélem, hogy érteni fogja a „mókát”, én úgy döntöttem: kezdeményezem ez úton is, a Jobbik kitiltását a világörökség részét képező közterületekről. Miért? Mert nem vagyok Jobbikos. És ez elegendő érv? Nem. De ha az én fenyegetésemet nem is érdemes komolyan venni, az Apátiét érdemes lenne. A ki-, be-, meg-, el-, letiltások szép új világa karnyújtásnyira van.