A fejlett humorérzékéről híres politikai elit vidám perceket szerzett az országnak. Vagy csak nekem. 

A miniszterek elnökét nyakon verte Junker úr, felhőtlen kacajra késztetve a keményen dolgozó kisembereket. Egyrészt, mert vagyunk néhány millióan, akik szintén örömmel tarkón vernénk, többen lehetőség szerint szívlapáttal, másrész viszont megnyugtató az a tény, hogy ennyire jól mennek a dolgok és van idő/kedv vicceskedni. Legközelebb majd azt videót láthatjuk, amin Angela Merkel haját cibálja egy politikus.

Engem azonban kicsit aggaszt az itthoni helyzet. Sötét titkot rejtegetek és elérkezettnek érzem az időt egy alapos coming out-ra. Ehhez lelki támaszt nyújt Gyurcsány Ferenc és humorista-társainak nagy vallomása, miszerint ők mindennyian származnak valahonnan, de már a szüleik, nagyszüleik, dédszüleik is. Hihetetlenül bátor dolognak tartom a dédnagyi felvállalását és ezennel bevallom: nekem is volt dédnagyim. Ám az én helyzetem súlyosabb és iránymutatásért kell fordulnom a keresztény gyökerekkel a szittya ugarba kapaszkodó nemzeti kormányhoz, kiemelten a magyarság, a magyar nép, a nemzet bátor védelmezőjéhez, minden magyarok szószólójához. Tudom én, mennyire lefoglalja miniszterelnökünk idejét az örökös honvédelem, az illegális bevándorlók kiűzése, a cigányok integrálása és a melegek jó útra térítése, de talán akad egy perce két pofon között az én kérdésem megválaszolására is.

Miniszterelnök úr!

Egyszerű magyar állampolgárként fordulok önhöz, nemzetünk atyjához. Nagy és súlyos titkot rejtegetek, de most ennek vége! Kimondom!

Eddig egészen jól elvoltam a sötét titkommal, de akkor még nem hirdettünk harcot a multikulti ellen. Nem oly régen még hétköznapi hazaáruló, zsidóbérenc, cigánysimogató, buzivédő, ballibsibolsi, romkocsmában borongó fekély voltam a nemzet testén. Most azonban itt a tavasz és amennyiben nem tetszik más parancsot kiadni, hamarosan nyár lesz.

Alázatos, jó állampolgárként tudomásul veszem, hálás vagyok, ha meg tetszik engedni, hogy nyár legyen és boldog örömmel befizetem az erre kivetendő különadókat. A KDNP-s elvtársak remélhetőleg találnak megoldást arra, hogy vasárnap az átlagpolgárnak ne legyen nyár, csak bizonyos feltételekkel. Majd figyelem a híreket, mihez kell alkalmazkodnom. Tetszik látni, én nagyon igyekszem! Cserében egy dolgot kérnék! Tessék nekem megengedni, hogy láthassam a gyerekeimet!

Ugyanis (most jön a coming out) mi egy halmozottan üldözendő család vagyunk. Az én hibám, ne tessék büntetni a fiaimat! Mert van fiam, mégpedig három darab. Mindhárom (micsoda szégyen!) gazdasági kivándorló. Ha ez még nem lenne elég, melegek is. 36 és 37 celsius fok körül szokott mozogni a testhőmérsékletük, ami főleg télen feltűnő.

De most nyár jön (ha jónak tetszik látni) és a fiúk hazajönnének látogatóba. A melegségüket elég jól el tudják leplezni, ha túlmelegednének, majd borogatom őket. A súlyosabb gond az, hogy hoznák a párjukat is. Az egyik fiam barátnője litván, a másiké angol, a harmadik kislány pedig spanyol.

Tudom, nagy teher ez az országnak, de én mégis szeretném őket látni, lehetőleg egyszerre. Lehetne, miniszterelnök úr? Jöhetnek egy kicsit? Ha megigérem, hogy nem sokáig maradnak és a multikulti gyerekeik nem ebben az országban fognak születni és felnőni, akkor hazajöhetnek néhány napra? Vagy menjünk inkább mi hozzájuk, a párommal? 

Várom miniszterelnök úr válaszát. A postázásból ne tessék ügyet csinálni. Jó lesz az is, ha valamelyik nemzeti konzultációs levél hátuljára tetszik írni, úgy is megkapom.

Továbbra is maradok tiszteletlen. 

További cikkek: 

Orbánnak mi haszonállatok vagyunk

Sztárok és hétköznapi utcai hősök

Viktor! Az én nevemben ne hazudj