Már oda sem figyelünk azokra a hírekre, mely szerint naponta több száz futballpályányi esőerdőt irtanak ki a világban. Mi, nagyvárosi emberek, egyre jobban fuldoklunk a Föld tüdejének egyre gyorsuló sorvadása miatt, legfeljebb akkor kapunk észbe, ha nem tudunk zihálás nélkül feljönni egy városközpont aluljáróból, vagy ha látszólag teljesen egészséges szeretteink közül többen is asztmás rohamot kapnak, különböző allergiával küzdenek. És mindig csak néhány napig tart a felzúdulás, amikor Budapesten újabb fakivágásokról érkezik hír.

A fakivágásnak mostanában amúgy is rossz felhangja van székesfővárosunkban, amióta „visszarendezték” a Kossuth-teret, vagy a Városliget „átalakításáról” szőnek beteg terveket. Most a Hajógyári-szigetet célozták meg.

Budapest egyik legszebb zöldövezete, és egyik legbékésebb területe lassan az enyészet útjára lép. A déli csücskét már lezárták az egyszerű földi halandók elől, a kormány tette rá a kezét, vélhetően itt lesz a régóta álmodott kaszinóközpont. Pedig ez a terület is tele volt fákkal, gyógynövényekkel, minden tavasszal bodzaillatban fürdött a környék. Most az északi területet támadják meg a fűrészek. Mert hogy sok az életveszélyes fa. Egyes adatok szerint több mint százat, mások szerint csak 75-öt vágnak ki. Persze, a fák is megbetegszenek, elkorhadnak, valóban komoly veszélyt jelenthetnek, különösen egy olyan területen, ahová sokan kirándulnak családostól, kisgyerekekkel. Csakhogy ezek a Hajógyári-szigeti életveszélyes fák valahogy mind egy körzetben vannak, mintha elkülönítették volna őket kivégzésük előtt. És ezt az életmentő munkát, hogy, hogy nem, a Sziget Kft. végzi el. A nagy magyar fesztiválfőnök nem is titkolta, hogy féltik látogatóikat, hogy esetleg néhány sátorlakót agyonüt egy ledőlt fa. Ha viszont ezeket kivágják, ezt a területet is megnyithatják a világ egyik legnagyobb bulija előtt. Mert, mint mondtuk, ezek a fák egy jól körülrajzolható körzetben állnak – egyelőre.

Éppen néhány órája találkoztam egy olasz honlapon a WWF felhívásával, amely „Ölelj meg egy fát” jelszóval pénzalapot gyűjt a világ erdeinek megmentésére. Túl a gondolat egészségvédő-spirituális jellegén (a faölelés rendkívüli energiákat ad az embernek, megnyugtatja testét-lelkét…), a mozgalom felhívja a figyelmet arra, hogy a természet részei vagyunk, és vagy vele élünk, vagy vele pusztulunk. François-René de Chateaubriand francia író gondolata az egyik mottójuk: „Az erdők az emberek előtt járnak, a sivatagok pedig utánuk jönnek.” Az első lépés, hogy mindenki, aki beszáll a mozgalomba, feltölt egy képet magáról faölelés közben. Én egy Hajógyári-szigeti platánt választottam…