Nem vagyok mazochista, se büszke erre, de végignéztem azt a kábé 50 percet, amelyen Bayer Zsolt kedélyeskedően alákérdező, hányingert keltően „Mélymagyar” (című) műsorában Orbán Viktornak lehetősége adatott arra, hogy – a megszokottan kényelmes közegben, nem megkockáztatva a különböző keresztkérdések általi összezavartatást –, elmesélhesse, mennyire jó nekünk. Arról az emberről van szó, aki pár éve még forradalmat csinált, emberek százezreit hozta lázba a Hősök terén. Ehhez képest az Echo TV stúdiója egy C kategóriás politikai késdobálónak számít, ahol kellemetlenül kínos meglepetések nélkül lehet beszélni bármiről. És bárminek az ellenkezőjéről is. Anélkül, hogy kétségbe vonná, kifütyülné bárki is a mondanivalót. Anélkül, hogy ennek a mondanivalónak kötelezően kapcsolatban kellene lennie a rögvalósággal.

Mivel az emberi élet léptékével mérve 50 perc nagyon sok idő, senkinek nem ajánlom, hogy arra pazarolja idejét, hogy bepótolja esetleges mulasztását. Elmondom, mi volt a lényeg: eltévelyedett a nyáj. Kiderült, mi a legnagyobb kortárs tragédia: fájdalom, hogy ilyen hiszékeny, hálátlan megvezethető nép a magyar, nem tudja megbecsülni ezt a bethleni konszolidációra (mert Bayer szerint Orbán alatt az van, nem más) hajazó jólétet, amely a nyakába zúdult. Pedig ez itt a megálmodott polgári Magyarország, élén az adócsökkentés kormányával, a gyerekesek kormányával, amely kiszabadította a családokat az adósrabszolgaság alól.

Az Echo Tv üvegburájának biztonságában, egymás hátsóját csókolgatva két ős-Fideszes megbeszélte, hogy minden a legnagyobb rendben van a polgári berendezkedéssel, és ha esetleg netán mégis valami zavar van Tapolca után az erőben, az csak azért lehet, mert a jobboldali média már nem mutatja a fényt az éjszakában, a birkák nem tudják, mit is gondoljanak. Vagyis Zsoltikám, irigylésre méltóan jól kormányozzuk az országot, csak a sok birka nem érti, mert nem tudjuk elmagyarázni neki, mert már mi sem úgy nézünk ki, mint öt éve. És kritikusan méltányos/méltányosan kritikus médiánk Nemmondjukkianevét Lajos árulását követően már sehol nincs. Ennél kifejezőbben senki nem fogalmazta meg széles e hazában mennyire lenézi a faék szintjén létező választóit: rögtön megzavarodnak, amint nem kapják meg naponta a gondolnivalót. Jobbról.

Persze interjúnak álcázott kormánypropagandától nem sokat vár az ember, így az Echo TV-től sem volt várható más, mint a jól megszokott bratyizás, alákérdezés, a mindenáron egyetérteni akarás. Ja, hogy a médiának nem ez a feladata? Nem is baj, így legalább Bayer Zsolt, aki Tapolca után habzó szájjal, de méltányosan kritizálta a Fideszt, most a klasszikus mikrofonállvány hálás szerepében, megnyugtató, bársonyos kérdésekkel, legjobb tudása szerint simogatta vendége egóját. Tényleg csak a pálinka hiányzott az asztalról a kereszténydemokrata polgári késdobáló fílinghez. Bayer egyszerűen nem tudott hibázni, sűrű sóhajtások és homlokráncolások közepette pontosan azokat a kőkemény kérdéseket tette fel, amelyeket Habony felírt neki a szabad beszélni róla típusú napirendi pontok listájára. Nem csoda hát, hogy a tonna papírokkal a hóna alatt közlekedő Istenkirálynak egy nyomorult fecnire sem volt szüksége ahhoz, hogy a csontig alákérdezéssel szemben helyt tudjon állni.

És jó ez így, mert különben soha nem hallhattuk volna minden Orbán-idők egyik legszebb önleleplező vallomását. Végre kimondta: álmodott egy világot magának. Amelynek felépítéséért semmi sem drága. A mi lábunkon állva, a mi pénzünkön építi. Magának. Értitek, feleim? Ez magának álmodik, és polgári berendezkedésnek hívja. Azért csinálta a forradalmat is (fene tudja, nekem erről az állandó forradalmazásról mindig a kommunista reflexek jutnak eszembe, azok szoktak szakadatlanul harcolni), azért támogatja a kis- és közepes birtokosokat a nagybirtokosok ellenében, mert az mégsem lehet, hogy a nem megfelelő emberek kezében központosuljon a sok-sok föld, meg pénz meg hatalom. Mert az mégsem lehet, hogy egy nemmondjukkianevét oligarchának médiabirodalma és nagybirtoka legyen. Nagyobb, mint a mienk.

Ritka lenyűgöző kép: egy korrupt, populista, nepotista akarnok – a családok kormányának feje, aki rengeteg pénzt hagyott a magyar családoknál, értsd: Mészáros, Rogán, Szijjártó, Lázár, Kósa, Tiborcz-Orbán család, und so weiter – elsőszámú udvari talpnyalogatójával megbeszéli az Echo Tv nyújtotta nyilvánosság előtt, hogy nem tolerálható a Nemmondjukki a nevét család mértéktelen kistafírungozása. Ami tegnapig még teljesen rendben volt.

De a sok(k) minden más mellett, amit most nem fogok ízekre szedni, itt van talán a legdurvább gondolata ennek az örökkévaló 50 percnek , jó lesz megjegyezni:

"Győztünk, és az, hogy az ellenzék támad, az egy kiváló jel. Ők a helyünkbe akarnak lépni, hiszen most nekünk jó, nekik pedig rossz. A kérdés, hogy tudunk-e élni ezzel.”

Ebben a kijelentésben koncentrálódik, jó minőségű pálinka-tisztán az Orbán-féle gondolkodás minden gátlástalansága és pofátlansága. Az az ember, aki kormányzás helyett öt éve folyamatosan lövöldözik, harcol és forradalmárkodik, immár hivatalosan is elismeri (még pálinka sem kell hozzá), hogy élni kell azzal a lehetősséggel, hogy egyeseknek, vagyis a másiknak rossz. Az az ember, aki állandóan és a magyar néppel kérkedik, takarózik védőpajzsként tolva maga elé, amikor fejétől bűzlik az éppen aktuális kormányzati képtelenség, és lehetetlen kimagyarázni, az Echo TV képernyőjén elismeri, hogy nekünk annál jobb, minél rosszabb nekik. Nagy a baj, véreim!

Az ellenzék mindazokat az embereket jelenti ugyanis az én olvasatomban, akik nem tartoznak a slepphez, a szomszédok, testi-lelki jó barátok, haverok, rokonok végtelennek tűnő köréhez. Akik nem nyernek verseny nélküli pályázatokon, akik nem élvezik a kézi vezérlésű, protekcionista, maffiaállam minden előnyét. Ők azok, akik megszívták a trafikosok kisemmizését, a földek újraosztását, az uniós pályázatok lenyúlását, akiket nem hívnak Kiesettapixisből Lajosoknak. Azt mondani, hogy élni kell azzal a „lehetőséggel”, hogy a nép ellenzék egy részének „rossz”, (értsd: mások nyomorúsága nekünk lehetőség) egy rohadó erkölcsökre épülő kontraszelektált ország valószínűtlen jelenét, és nem létező jövőjét vetíti előre. Ez az a világ, amelyet Orbán magának megálmodott. Az a polgári Magyarország, ahol a pálinka nélkül is pofátlan és agresszív dzsentri, arisztokratát játszik. Ahol a miniszterelnök percepciója a népről abban merül ki, hogy majd újra minden a helyére kerül, ha megmondjuk a birkának, mit kell gondolni, miről.

Ahol két kivénhedt ős-Fideszes, állítólagos kereszténydemokrata egy kocsmaasztalhoz hasonló politikai talk-show-nak álcázott kerekasztal fölött kedélyes egyetértésebn megállapítja, mintegy beletolja a pofánkba, hogy az istenadta sajnos csak korlátozottan képes a gondolkodásra, hiszékeny és hálátlan. Hát ilyen, amikor Orbán Viktor kiönti a lelkét Bayer Zsoltnak a polgári Magyarországról. Hát ha ez a polgári Magyarország, akkor jó étvágyat kívánok magunknak hozzá! (Bár töretlenül remélem, hogy előbb-utóbb megakad a torkunkon...)