A hír: „Magyarország már csak azért sem tudja befogadni a gazdasági menekülteket, mert gondoskodnia kell 800 ezer cigány felzárkóztatásáról.” (Trócsányi László igazságügyi miniszter) Annak ellenére, hogy közben szabadságharcos, demokratikus ellentmondásokat nem tűrő Orbán Viktorunkat diplomáciatörténeti tasli érte Rigában, a pillanat eltörpül Magyarország igazságügyi miniszterének okfejtése mellett, amely az egyébként sok mindent, szinte bármit megbíró közéleti-politikai kurzus egyik legmélyebb és legsötétebb pontját jelzi.

307, azaz háromszázhét menekült (ennyi lenne a Magyarországra jutó, befogadási kvóta az Európai Bizottság ajánlása szerint) miatt a keresztény magyar kormány, Trócsányi kartárs hangján keresztül beletörölte a lábát 800 ezer állampolgárába. Én a magam részéről a mindennapi botrányokból ki-, és a bulvárlapok címlapjairól rendszeresen lemaradó Trócsányit az intelligensebb, de legalábbis szakmailag felkészültebb Fideszesek között tarottam számon. Immár ggyőződhettem arról, hogy ő is feladta a realista, higgadt, szakemberrel együtt járó unalmas szerepet, és beleállt a napi fekália-generátorok népes, keresztény táborába.

Nem a kormány valóságtól való elrugaszkodásának indexe miatt aggódom, egyszerűen megállapítom, hogy az úgynevezett unortodox és illiberális demokrácia filo-teozófiája szellemi méregként bomlasztja a normalitás utolsó foszlányait is ebben az országban: mind az eszme képviselőit, mind annak elszenvedőit lassú, de legalább kíméletlen halálra ítéli.

Emígyen: sikerült a gazdasági bevándorlókat az illegális határátlépőkkel, a menekültekkel összemosni, és ok-okozati összefüggésbe kényszeríteni két olyan valóságszeletet, amelyet jóérzésű embernek eszébe nem jutna összekapcsolni. Mert amióta a Fidesz népszerűsége megindult a lejtőn, naponta kötelező együtt élnünk a zsigeri rosszindulatra, irigységre, butaságra apelláló témákkal. Miért? Mert belátták, az emberek életminőségén javítani képtelenek, ezt egyre többen kezdik felismerni, így minden egyes napon meg kell nevezni, és falhoz kell állítani a növekvő szegénységért felelős ellenségeket, az alábbiak szerint: bevándorlók, melegek, cigányok. Ők azok, akik elszívják az éltető, oxigéndús levegőt a magyar nemzet elől.

Miért nem egyből a mozgássérülteket, a meg nem született, de eltartandó gyermekeket, a haszontalan nyugdíjasokat, a nyolc műszakban dolgozó egészségügyi alkalmazottakat, vagy a rákos betegeket hozta fel, miniszter úr? Ők is mind pénzbe kerülnek. Ez a kijelentés ránézésre fokozhatatlan, pedig nem. Azt is mondhatta volna, a magyar kormány szerint egyszerűbb lenne egy mozdulatból belefullasztani a cigányokat és „bevándorlókat” is a Földközi-tengerbe.

Meg azt is mondhatta volna, hogy ugyan nem vagyunk mi multikulti népség, de a cigányok felzárkóztatásához, akárcsak a menekültek befogadásához az Európai Unió elég szépen hozzájárul. Olyannyira szépen, hogy ha a többi 799 999-et nem is, de egyet mindenképpen sikerült felzárkóztatni: Farkas Flóriánnak hívják. (Várom, hogy az Országos Roma Önkormányzat kézzel-lábbal tiltakozzon ennek az egy híján 800 ezer embernek a nevében ez ellen az aljas kijelentés ellen.)

Addig is: eme undorító uszítás helyett jó lenne majd legközelebb – ha a belefullasztással végeztünk – arról a legalább 2 millió, felzárkóztatásra szoruló magyarról is beszélni, aki napról napra éhezik, aki napról napra szegényebb, akinek nem jutott a föld-, és trafikosztásnál, aki nem utazik botrányos közbeszerzésekben, aki kínok és keservek között tolja az összeomló egészségügy, és oktatás szekerét tolja.

Mondok én valamit, Trócsányi elvtárs! A magyar adófizető számára 800 ezer cigány és több millió leszakadt magyar felzárkóztatása a töredékébe kerül annak, amennyibe a Rogán-Szijjártó-Lázár-Mészáros-Vajna-Tiborcz-Kósa-félék és népes családjaik luxusba fulladt, gondtalan életének finanszírozása. Hát ezért nem tudja befogadni Magyarország, nem a gazdasági bevándorlókat, hanem a menekülteket (vágod a különbséget, Trócsányi?). Mert kutya kötelessége végletesen korrupt politikusainak eltartásáról gondoskodni. Akiknek egyetlen cél lebeg a szemük előtt: amit ma ellophatnak, azt nem halaszthatják holnapra.

Ezért kell lealjasodni odáig, hogy minden mesterségesen kreált, társadalminak alig nevezhető vitában a cigányok kerülnek elő. Vagy a melegek. Vagy most éppen a menekültek. És mindig valaki más, aki a torz retorika szintjén, beállítható úgy, mint aki útját állja a gátlástalan lopásnak. Mindez a sötét, céltalan, hitét vesztett mélymagyar visszahódításáért: aki attól magyar, hogy dölyfösen lenéz másokat. Trócsányi e bűzös gyűlöletkultúra virágzásának egyébként is termékeny táptalajára hordott rá még egy jó nagy vödör trágyát.

Hátha addig sem beszélünk azokról a parazitákról, akik felelőtlenül játszadoznak a nép és a hanyatló Európai Unió kontójára. Akik saját hóbortjaik megvalósítása oltárán tönkre vágnak mindent, ami még mozdítható ebben az országban. Akik a normalitás utolsó foszlányainak szétszakítására tettek fel mindent: haragot, dühöt szítanak, megosztják a társadalmat, mérgezik a szellemet, és a közerkölcsöt, ölnek, butítanak és nyomorba döntenek.

Trócsányi és a többiek! Tudom, hogy rosszindulatúan kimagyarázom a szavaitokat, de ti nem csak hogy nem foglalkoztok 799 999 cigány felzárkóztatásával, de több millió magyar, emberhez méltó életének biztosítása is hidegen hagy. És rákenitek ezt a történelmi bűnnel felérő súlyos mulasztást 307 nyomorultra. Akik ugyanúgy a túlélésért küzdenek (nem nyaralni jönnek ide), mint azok a magyarok, cigányok, akik a mindennapiért vergődnek. Akiket magasról lesajnáltok, és akikkel pusztító gyűlölködésetek közepette nem szégyelltek takarózni.

Igen. A menekültekre nem jut pénz a cigányok miatt. A cigányokra nem jut pénz a zsidók miatt. A zsidókra a hajléktalanok miatt, a hajléktalanokra a kommunisták miatt. A sor végtelen, szomorú, és nem csodálkozom, hogy a birka már nem tudja kit is kell utálni, jobban utálni, gyűlölni. Leértünk az aljára. Vagy még mindig nem?

További olvasnivaló:

Kokó: ünnepelt sportolóból politikai hulladék

A halálbüntetés bűzös ürüléke

Ungár Klára és Kocsis Máté melegsége