Tudom, ne orbánozzak. Hazafiatlan, rossz hírét viszi a világba kisded országunknak, árt a zembereknek és hasonlók. Jó, nem orbánozok.

Tehát: Viktor megint beverekedte magát Európa fülébe. A miniszterek elnöke szinte folyamatosan azon dolgozik, hogy mindenki jól megtanulja, micsoda remek népség is vagyunk mi. Éjt nappallá téve viszi a hírünket, nyilatkozik, megszakért, osztja a sallerokat és kokikat, felváltva. Igaz, ezek többnyire a mi képünkön csattannak, de mit lehet tenni? Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. Vagy ilyesmi.

"Az illegális határátlépés nem bocsánatos bűn, nem kedélyes délutáni szórakozás, hanem egy adott állam egyik legfontosabb szabályának megsértése. Ezért az elkövetőket őrizetbe kell venni és utána le kell folytatni ellenük az eljárásokat" - mondta a haza bölcse, majd elégedetten hátradőlt.

Ezen pedig nem csak én vagyok kissé nagyon felháborodva, hanem például a németek is. Meg az osztrákok. Meg az angolok. 

Bár a szavak jelentése igaz is lehet(ne), jól is hangzanak. Mert tényleg! Csak éppen Európa egy drámai helyzettel áll szemben, amit meg kell oldania. A kedélyes délutáni szórakozás víziója mögött emberi életek vannak. Életek és halálok. Tengerbe veszett emberek, szétszakadt családok. Akik vállalják a menekülésnek ezt a borzalmas módját, azok nem szórakozásból teszik. Nekik már az életükön kívül nincs vesztenivalójuk és sokan el is veszítik az utolsó értéküket. Az életet.

Való igaz, hogy ez illegális határátlépés. Az is igaz, hogy az Unió nem találta még meg a megoldást. De más dolog az, amikor azért lépi át valaki jogszerűtlenül a határt, mert egy másik országban majd tud vásárolni drágább autót, nagyobb házat, sportcsokit és más, amikor nem marad választása.

Viktor ezt nem hajlandó érteni. Úgy viselkedik, mint egy retardált óvodás, aki elfoglalta a homokozót és királynak képzeli magát, miközben csak erőszakos. Baj van, amit meg kell oldani. Közösen. Nem pedig a nacionalzmus zászlaját kibontva végigtrappolni mindenen és mindenkin.

Viktor elfelejti, hogy nagyon sok magyar honfitársunk kényszerült külföldre. A cinikus kijelentés ellenére nem kalandvágyból, hanem kényszerből. Amikor Viktor azzal akar népszerűbb lenni a szélsőjobboldali, szélsőfideszes, szélsőnemnormális szavazók körében, hogy ő majd jól megvéd mindenkit a betolakodóktól: elfelejti azt a sokszázezer honfitársunkat, akik minden kalandvágy nélkül kényszerülnek más országokba. Azt is elfelejti Viktor, hogy ezeknek a honfitársainknak naponta szembe kell nézniük a német, osztrák, angol emberekkel. Azokkal az emberekkel, akik látják a televízióban, hallják, olvassák a miniszterek elnökének népszerűséghajhász, gonosz, embertelen kijelentéseit. Viktor nem gondol ezekre a külföldön élő magyarokra. Igaz, a belföldön élőkre is csak annyiban, amennyiben a személyes hatalmi érdekei megkívánják. 

Viktor már befalazta magát egy álomvilágba, megtervezte a saját és családja jövőjét, a többi nem számít. Soha nem is számított, csak a szavak szintjén. Mert még van választás, még ki lehet bukni a szent hatalomból.

Hogy egyébként mi történik az emberekkel, legyenek azok fehérek, feketék, vagy tarkák - nem érdekes. Az sem fontos, hogy egy Londonban, Párizsban, Bécsben, Berlinben élő honfitársunk egyre gyakrabban kénytelen lehajtani a fejét, mert nem tud válaszolni a kérdésre:

"Hát mi folyik ott, nálatok?"