Ki hitte volna el a XXI. század elején, hogy 2015-ben a világ kormányai egy új típusú háborút hirdetnek meg a kalózok ellen? Ezt olvasva sok mindenkinek az a kép juthat eszébe, amint a brit, amerikai, kínai és sok más nemzet hajói épp a szomáliai vizekre tartanak, hogy ott majd megküzdjenek egy csapat gazfickóval, akik félszeműek, hajóikon halálfejes zászlók lobognak
és papagáj ül a vállukon. A falábat pedig még meg sem említettem. Valójában, a nemzetközi erők szomáliai hajókat támadnak, üldözik a kalózokat vízen és földön egy olyan országban, amely egyike azon államoknak, ahol a legnagyobb káosz és nyomor uralkodik a világon. A tengeri kalózkodás az ezredforduló utáni évek egyik komoly problémájává vált. Az a tény, hogy a tengeri kalózkodás gyakorlatilag megszűnt, távolról sem igaz, sőt egyre veszélyesebbé és erőszakosabbá vált. Ezek a történelemkönyvből, filmekből ismert kalózok el sem tudnák képzelni, hogy milyen stratégiát folytatnak korunk kalózai.
 A modern kalózok számára rutinnak számít a fegyveres rablás, az egész hajó és a rakomány eltulajdonítása. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azon okokat, amelyek miatt a szomáliaiak odáig jutottak, hogy egyetlen munkalehetőségük a kalózkodás lett.
Az ENSZ által elfogadott „tengeri jogok törvénye” a következőképpen fogalmazza meg a kalózkodást:
A kalózkodás során, a nemzetközi vizeken, illetve bármelyik állam tengeri határain kívül, egy
hajó legénysége egy másik hajó legénysége és utasai ellen erőszakot alkalmaz, majd fogságba veti azokat.
A nemzetközi kereskedelemben, napjainkban is komoly problémát okoz a tengeri kalózok jelenléte és alkalmankénti támadása. A kalózkodás egy bűncselekmény, mely a politikai célok elérése helyett, pénzszerzésre irányul. A kalózoknak nem célja a figyelemfelkeltés és csak annyi kárt és veszélyt okoznak, amennyire az szükséges céljuk megvalósításához. A kalózkodást az elkövetés régiói és az erőszakos cselekmény szempontjából különböző válfajokra lehet bontani. A kalózkodás problémája a XXI. században is folyamatosan jelen van és állandóan változik. Az a felfogás, hogy a nemzetközi kalóztámadások száma minimálisra csökkent, távol áll az igazságtól. Sőt, az elmúlt évtizedben megháromszorozódott.
Korunk kalózai harcosokká képzett, drogokkal tudatmódosított fiatalok, akik nagy sebességű motorcsónakokon ülnek és szatellittel, telefonokkal, GPS-szel, automata fegyverekkel és rakétavetőkkel is fel vannak szerelve. A modern kori kalózkodás egy erőszakos, véres és könyörtelen cselekmény. Ráadásul a kalózkodás egyre inkább kapcsolatba hozható a terrorizmussal is. A terroristák ugyanezeket a módszereket használva hajókat téríthetnének el és fennakadást okozhatnak a fontos kereskedelmi utakon vagy a kikötőkben. Az egyes támadások fajtái nagyon is különbözőek lehetnek, de egyre innovatívabbak, ráadásul a menekülés könnyű, mivel a segítség nem a szomszéd sarokról jön. Gyakran ellenőrzik a kalózok a hívásokat, így később büntetéseket szabnak ki azon áldozataikra, akik megpróbálják értesíteni a hatóságokat. Az egyes kalóz bandák általában öt támadást követnek el egy évben, ezt követően mindig visszavonulnak a biztonságos, kis helyi kikötőkbe, amelyek sokszor a helyi lakosok védelmét élvezik. Valójában a kalózkodás úgynevezett háziiparnak tekinthető, mivel az agrártevékenység
önmagában nem elég a helyi kis falvak gazdasági fellendüléséhez. A probléma megoldása nem egyszerű,éppen ezért szükséges, hogy minél nagyobb figyelmet szenteljenek a modern tengeri kalózkodásnak és a megoldására irányuló törekvéseknek.