Akácnap vala Túrkevén. Helyesen. Magam is kedvelem az akácot, a mézet nem kevésbé. A kérdés az, hogy került megint elő a harci retorika az egyébként elég békés növény kapcsán?

Hát úgy, hogy Fazekas Sándor miniszter is megjelent a neves ünnepségen és előtte elfelejtett tájékozódni az aktuális növény, ez esetben az akác kapcsán. Így fordulhatott elő az, hogy az akácfát egyenesen a magyarság részének tekintette. Ami akár igaz is lehetne, de történetesen pont nem igaz. Az én gyermekkoromnak például része az akácfa, mivel egy erdővel szemben állt a szülőházam. Ebből az következik, hogy a földművelésügyi miniszter visszafogadott a magyarság kebelére, ahonnan az ő főnöke, minden miniszterek elnöke már több ízben kitagadott.

Egyéb iránt az akácfa a gyűlöletes Egyesült Államokból származik, Európába a 17. században került el. Magyarországra ennél később, a 18. században, Mária Terézia rendeletére kezdték el telepíteni.

Ez mind nem baj, mert valóban része lett a magyar tájnak, a mézünk is kiváló, de ne tegyünk már úgy, mintha a honfoglalók hozták volna, a nyereg alatt. Nem ők hozták, szerencsére. Ha így lett volna, ma már egy talpalattnyi akácmentes hely sem lenne széles e hazában, ugyanis az akác agresszív terjedésű növény.  1885-ben 24 ezer hektár akácerdő volt, ma pedig 463 ezer hektárt borít ez a növény.  

Itt kezdődik a politika belecsobbanása az akácmézbe, ugyanis az Unió meg szeretné fékezni az invazív fajok (köztük az akác) további terjedését, mivel őshonos fajokat szorítanak ki, ha kontroll nélkül növekedhet a területük. Senki sem akarja kiirtani a már meglévő akácosokat, a kutya nem támadta hátba a magyar mézet, a mi nemzeti büszkeségünket, sem a múltunkat. 

Mindez persze nem igazán érdekli a mindenkivel harcban álló kormányt, ezért aztán Fazekas miniszter úr lovagias kisérője - Glattfelder Béla államtitkár - hirtelen megnyugtatta a Túrkevén akácünneplő tömeget: a kormány védekezésből támadásba vált át. Miután tavaly jó alaposan megvédték a senki által nem támadott akácfát, most támadni fognak.  Még az is semmi, hogy támadnak, mert szoktak.

Mi kell a háborúhoz? Na ugye! Most jön a hét kérdése: kitől várja a kormány a pénzt a "nagy akácfa" hadművelethez?

Nyert, küldöm a piros hangszórót! Bizony kérem, az Uniótól fogunk erre pénzt kérni.

Amint egész pontosan kiderül, milyen módon lendülünk támadásba, azonnal meg fogom írni. Addig is: szép napot mindenkinek!