Az Aral tó egykor a világ 4. legnagyobb tava volt, de a 70 évekre már csak halvány emléke önmagának. Az egykor hatalmas méretű sós vizű beltenger ma már négy kisebb tóból áll, a tavak között pedig szikes, kiszáradt területek siratják az egykor virágzó életet. Napjainkban egy ökológiai katasztrófa helyszíne.

Az Aral tó területe valaha 68900 km2 volt, hossza 492 km, legnagyobb szélessége 290 km. A tavat a sekély medrű vizek között tartották számon mindig a maga 16 méteres átlag mélységével. Legmélyebb pontja 63 méter volt. Érdekessége, hogy a vize eredetileg sós volt, mivel a Paratethys tenger maradványa, sőt, tulajdonképpen ma is sós, de a koncentráltságát nagyban enyhítette az őt tápláló két folyó, az Amu-darja és a Szir-darja édes vize.Vízfelszíne 2010-ben már csupán 18000 km2, napjainkban mindössze 3300 km2, átlagos mélysége pedig alig több, mint 8,5 méter.

Az egykori Szovjetunióban, ma Kazahsztán és Üzbegisztán határán, a Turáni-alföldön elterülő tó haldoklik. Halálát nem természeti csapás, nem ipari katasztrófa okozza, ó nem! A mezőgazdaság, az öntözéses földművelés juttatta ide ezt az egykor olyan hatalmas és méltóságteljes tavat.

A tó vizének csökkenése már a 60-as években elkezdődött, a 70-es években erőteljessé, a 80-as évekre rohamossá, napjainkra katasztrofálissá vált.

Az ökológiai katasztrófa azonban nem csak a víz mennyiségének csökkenése miatt fenyegető, de a megmaradt víz szennyezettsége, valamint a kiszáradt területeken lévő sós és vegyszeres  por is erősen egészségkárosító hatású. Az Aral tó közelében élő emberek átlag életkora 64 évről 51-re csökkent, amit a különböző betegségek, amelyek a haldokló tó mérgező lehelete miatt alakulnak ki, akár tovább csökkenthetnek.

Csak bizakodhatunk, hogy a kutatók megtalálják a megoldást a problémára és vissza tudják fordítani a folyamatot, amely a tó végleges eltűnéséhez vezethet. Nem csak az ott élőknek, de a Föld minden lakójának érdeke, hogy bolygónk élhető maradjon. Bár keresik a megoldást, még hosszú idő fog eltelni addig, amíg az Aral tó újraélesztése sikeres lesz. Addig pedig a víz tovább csökken és az egykor vízzel borított területen ma hajóroncsok emlékeztetnek arra, hogy valamikor itt egy hatalmas, élő és éltető víztömeg volt: az Aral tó.