Napjainkban egyre nagyobb méreteket öltenek a politikai tevékenységek, azonban ezek a mindennapi emberekre nincsenek túl nagy hatással. Életünket jóformán teljes mértékben elszigetelve éljük le ezen dolgoktól, egyszerűen nincs jogosultságok beleavatkozni a mindennapjainkba. Ebből kifolyólag tulajdonképpen szükségünk sincs a politikusokra, azon feladatokat ugyanis melyekkel ők foglalkoznak, szinte bárki képes lenne ellátni, iskolai végzettségek nélkül. A parlamentben való alváshoz semmiféle tehetségre nincs szükség, az ilyen-olyan döntéshozataloknál kimondott igen vagy nem pedig szintúgy egyszerűen elvégezhető dolog, parányi mértékű papírmunkáikat pedig még egy alapiskolás is meg tudná írni. Ebből fakad a kérdés, hogy vajon miért is van rájuk szükség? Nos, az ember csakúgy mint az állatok annak idején úgynevezett falkákban élt, melyeknek mindig volt egy adott vezére. Ezen séma alapján élünk ma is.

A népnek egyszerűen ösztönösen van szüksége a felső vezetésre, mert nélkülük elveszettnek érezzük magunkat, holott ez közel sincs így. Az emberek Magyarországon teljes mértékben önellátóak, az általános szükségleteinket mind-mind mi biztosítjuk magunknak. Ennek értelmében sokkal inkább nekik van szükségük ránk, hiszen se kenyeret, se vizet, se melegséget nem találnának az otthonukban a mi kézi munkánk nélkül, s ugyanígy a milliós értékrendű berendezéseik sem létezhetnének a mi közbenjárásunk nélkül.

A politikusok természetesen kapnak a lehetőségen, hogy a semmiből meggazdagodjanak, de nincs is ezzel különösebb baj, hiszen minden más épeszű ember is ezt tenné. A baj abból származik, hogy rajtunk élősködnek, amit alap nyújtunk nekik azzal pedig egyszerűen nem elégednek meg. Ehelyett további terheket rónak ránk ilyen és amolyan adók formájában, melyeket mi magától értetődően tudomásul veszünk és be is fizetünk. A probléma itt az, hogy erre semmi szükség nem lenne, ugyanis már csupán az utolsó morzsákat próbálják belőlünk felcsipegetni, aminek következményében ők egyre jobban élnek, mi pedig egyre jobban nyomorgunk, s lassan már a kenyérre valót sem leszünk képes kitermelni.