Hazánkban 3 fecskefaj őshonos. Molnárfecske, füstifecske és a partifecske. Ezeknek a madaraknak a túlélési esélyeit nagyban gátolja vagy mondhatjuk, hogy tönkreteszi az emberi tevékenység és a klímaváltozás. Az elmúlt tíz évben a molnárfecskék száma 65 százalékkal, a füstifecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent. Sajnos ez nem újdonság, hogy az elmúlt évtizedekben csökken a fecskék állománya, de a szakembereket is meglepte, hogy ilyen nagy mértékben.

Mi ennek az oka?

Legnagyobb részt a természetes élőhelyeik átalakításában vagy megszüntetésében lehet keresni és megtalálni az okait. Közrejátszott az is, hogy 2007-ben és 2008-ban is hamarabb jött a hideg, és a második fészekalj fiókái már nem tudtak kirepülni. Rengeteg fecskefióka pusztult el a fészkében. Azóta is lehet látni, hogy mennyivel kevesebben vannak. Mivel az utóbbi években, évtizedekben a kisebb falvakban is, egyre több utcát aszfaltoznak, járdákat készíttenek, így egyre kevesebb fészekrakáshoz való sarat találnak. Az idősebb generációk még visszaemlékezhetnek arra, hogy tavasszal a szekérúton levő tócsáknál mennyi fecskét lehetett látni, amint hordták a sarat a fészkükhöz. Ritka volt az olyan ház ahol nem volt legalább egy fécskefészek. A vidéki életet jobban szerető füstifecskék visszaszorulását az is elősegíti, hogy erősen csökkent az állattartás. Ezek a fecskék szivesen építették a felül teljesen nyitott fészküket istállók és különböző mezőgazdasági épületekben az esőtől védett helyekre. Erősen kötődtek az állattartáshoz, de ahogy csökkent az állattartás, úgy csökkent a fészkelési hely, és az utódok etetéséhez szükséges táplálék is. 

A füstifecske 19 cm a hosszú és 16-20 gramm a testének súlya. Hosszú karcsú farka mélyen villás. Felső oldala fémesen csillogó sötétkék, homloka és a torka gesztenyevörös. A bögye sötétkék, testalja sárgásfehér. A fiatalok színezete tompább és a villás farktollai rövidebbek. Évente kettő, de bőséges időben három alkalommal is költenek. Egy nagyobb fészekaljban akár 5-6 fióka is lehet. 

A molnárfecske 13 cm és 20-23 gramm a súlya.  Feje, háta, szárnya és farka egyformán kékesfekete. Farkcsíkja és az egész alsó oldala fehér. Lábát és lábujjait finom pehelytollak borítják. Zárt fészket építenek, csak a fészek felső részén van egy bejárat. Évente 2-3 alkalommal költenek. 4-5 tojást raknak. Ez a fecskefaj található jobban meg a városokban. Ők is egyre nehezebben jutnak fészekanyaghoz, hiszen a városokban már lassan még zöldövezetet sem lehet találni, nemhogy sarat. Nagyon megviseli és visszaszorítja őket a környezetszennyezés is.

Néha lehet látni olyan fecskéket amelyek magukon viselik mind a füsti, mind a molnárfecskék jellem vonásait. Ők a hibridek, ugyanis ez a két fecskefaj néha kereszteződik.
Mind a két fecskefajnál a legnagyobb gond, hogy sok ember inkább leveri a fészküket, vagy megakadályozza a fészekrakásukat. Pedig különböző fecskevédelmi eszközök is vannak.Ilyen például a műfészek, vagy a fecskepelenka, ami megakadályozza, hogy az ürülékük leesen a földre. Készíthetünk sárgyűjtő helyet is. A harmadik fecskefajunk a partifecske. Ők a legkisebb fecskefajunk. Nem ragaszkodnak az emberhez. Hátoldala földbarna, hasoldala fehér, mellén barna keresztszalag, enyhén villás a farka. 30-80 cm hosszú fészeküregeit folyópartok, homokbányák függőleges oldalába vájja. Néha több ezer fecskepár is költ egy-egy ilyen kolóniában. A partifecskék sűrűbben esnek különböző ragadozók áldozatául és illegális emberi pusztításnak. Fészkelőhelyeik jelentősen csökkennek.Hazánkban a partifecskék vannak a legnagyobb veszélynek kitéve. Sajnos, mivel költöző madarak, a vonulásuk alkalmával is millió számra pusztulnak. Ha jobban odafigyelnénk ezekre a csodálatos kismadarakra, védenénk a fészkeiket, jobban óvnánk a természetet és a környezetünket, akkor még sokáig gyönyörködhetnénk a fecskékben.                                  

  Idekapcsolódó cikk: Május 22: a Magyar Természet Napja.