A brightoni Booth Múzeumban kiállított tárgyak egyik legkülönösebbike  egy varangy mumifikálódott teteme.
1899-ben, a kelet-sussexi Lewes kőbányában találták a munkások, amikor kettétörtek egy üreges kovakődarabot.
1835-ben például John Bruton Coventry közelében egy vasútépítkezésnél álldogált, amikor észrevette, hogy a töltésről leguruló, kövekkel megrakott kocsiról lezuhan egy kődarab. Földet érve a kő középtájon kettétört, és napvilágra került a belsejében levő üreg, amelyből egy eleven varangy esett a földre. Bruton felvette az állatot aki az esés következtében fejsérülést szenvedett és tíz nap múlva a szerencsétlen állat elpusztult.
1910-ben egy leicestershire-i lakos széndarabot tört ketté, és egy félig kifejlett, eleven példányt talált a közepén.
1906-ban egy shropshire-i Broseleyben földmunkások egy két méter vastag, föld alatti, tömör agyagréteget bontottak meg, és egy kis varangyra bukkantak benne.
A mészkőbe zárt példányok a leggyakoribbak közé tartoznak.
William Buckland, a Vikotória kor tekintélyes geológusa kissé viszolyogtató kísérletet hajtott végre: két tucat varangyot különféle homok-és mészkődarabokban kialakított üregbe zárt, és eltemette őket a kertjében. Egy év elteltével kiásta őket, és azt találta, hogy a varangyok egy része elpusztult, de a mészkőbe zárt állatok többsége még életben volt.
Ezek a kisérletek vezettek ahhoz a ma általánosan elfogadott elméletre, amely szerint a varangyok fiatalon, a szabadba vezető nyíláson keresztül jutnak be  a porózus kő üregébe, és ha megnőnek, mielőtt megpróbálnának kimászni, a kő rabjai maradnak.Érdemes megjegyezni, hogy a lewesi kovában is van egy vékony, a szabadba vezető csatorna.
A kőbe zárt varangy szaga odacsalja az apró rovarokat, amelyekkel táplálkozhat, és a kő pórusain keresztül levegőhöz is juthat.Ráadásul ilyen hibernált állapotban a varangy energiaszükséglete erősen csökken.Ezt az elmélete támassza alá egy közelebbi eset.
1995 októberében az észak-walesi Rhyl középiskola diákjai szemetet szedtek a környékbeli tavacska partján, így bukkantak a sörösdobozra, amelyben egy 5cm hosszú béka élte világát.Az állat sokkal nagyobb volt, semhogy a kiöntőnyílson át befért volna, tehát nyilvánvaló, hogy kisebb korában mászott a dobozba.A dobozon 1994.májusi szavatossági idő volt olvasható, tehát a béka több mint egy évet élt a doboz belsejében.
Azokkal a rovarokkal és apró élőlényekkel táplálkozott, amelyek betévedtek a dobozba, a nedvességet pedig az eső és harmat szolgáltatta.