Míg pártunk és kormányunk és annak szócsövei a határunkon toporgó, ide betörni készülő muzulmán, piréz és barbár hordákkal fenyegeti az ország lakosságát, valamint a halálbüntetés visszaállításáról víziónál, addig valójában a kisember szemszögéből teljesen más a helyzet.

Átlag kisember, ha van munkája, igyekszik a munkabérét valahogy beosztani, ami a csekkek, számlák befizetése után nem is olyan egyszerű dolog, főleg a hónap második felében. A kisember leginkább a megélhetése miatt retteg, hogy holnap is lesz-e vajon munkája, ezért inkább befogja a száját, nem politizál és igyekszik túlélni valahogy!

Pártunk és kormányunk, viszont roppant találékony és folyamatosan igyekszik elterelni a kisember figyelmét arról, hogy pocsékul él, hogy irgalmatlanul alulfizetett, hogy kihasználják és kizsigerelik, ezért egyre vadabb dolgokat találnak ki, hogy eltereljék arról a figyelmet, mennyire otrombán kormányoznak.

Régebben elég volt az elmúlt nyolc évet emlegetni és kéthetente egyszer Gyurcsányozni egyet, hogy az emberekből dühöt, pánikot váltsanak ki, amikor valami új Orbánhóbort pattant ki tudjukkinek a fejéből. Most viszont már nem működik az „elmúltnyócév”, mert bőven übereli az „elmúltötév”, és a „Gyurcsótányozás” sem vált már ki semmiféle reakciót az emberekből, inkább már nosztalgiát éreznek, ha az akkori életszínvonalukra gondolnak. Az Orbán&Habony művek ezért úgy gondolta itt az ideje, az új ellenségkeresésnek, és sikerült megtalálni a legvédekezésképtelenebb csoportot, a gazdasági bevándorlókat.

Abban biztosan egyetértünk, hogy senki nem önszántából hagyja el az országot, ahová született, gyökerei kötik. Gondolom így vannak ezzel azok az emberek is, akik sokszor az életüket kockáztatják, amikor útra kelnek, hogy sok száz kilométert megtegyenek a teljes bizonytalanságban, egy jobb élet reményében. Az is igaz, hogy pártunk és kormányunk úgy állítja be Magyarországot, hogy itten már Mizó tejjel, Pick szalámival és házi pálinkával tartósított Kánaán van, de ezt már a magyarok sem hiszik, a menekültek pedig még annyira sem! Egy vágyuk van, minél gyorsabban áthaladni országunkon és új hazát keresni valahol nyugatra, a szörnyű pedig az, hogy ez a szándékuk egyezik a magyarok elég nagy hányadával.

Mivel magam is részese voltam az országot elhagyóknak, ezért bátran merem állítani, hogy tőlünk nyugatabbra sokkal egyszerűbb és kiszámíthatóbb az élet, még nyelvtudás nélkül is. Bár Orbán szereti azt hangoztatni, hogy kalandvágyból mennek a magyarok külföldre, de ez egy orbitális vagy inkább orbáni hazugság! Engem például az itthon maradó családom eltartásának vágya űzött el egészen Németországig! A kint töltött időszakot végig dolgoztam és visszatekintve, nyaralásnak tűnik az itthoni állapotokhoz képest. Az már az én egyéni szoc. problémám, hogy a családot nem tudtam kivinni és inkább hazatértem. 

Aki pedig már élt kint, az egészen más szemmel nézi a Magyarországi eseményeket, sokkal értetlenebbül, mint aki soha nem tette ki a lábát Magyarországról. Biztos vagyok benne, ha a kivándorolt magyaroknak valamilyen okból haza kellene térnie a nyugati országokból, akkor Orbán napjai meg lennének számlálva! Kint ugyanis nagykorúként kezelik az embereket és nem akarnak folyamosan beleszólni az életükbe, és aki ezt megtapasztalta, az nem igazán tűri, hogy egy elmebeteg focimániás irányítsa az életét!

Minden tiszteletem azoké az embereké, akik lerázták és lerázzák magukról a röghöz kötés béklyóit és valahol a világban megpróbálnak egy új életet felépíteni! Elmenni már nem nehéz, sokkal nehezebb a döntést meghozni az elmenetelhez és kint maradni, amikor csak a skype vagy a telefon az egyetlen kapocs a családhoz.

…és a végére még egy gondolat!

Berlinben soha nem éreztem, hogy bevándorló vagyok, egy fantasztikus multikulturális társadalomba kerültem bele, ahol nem magyar voltam csak egy valaki a berliniek közül! Amíg élek, hálás leszek a németeknek azért, hogy élhettem náluk és megtapasztalhattam milyen a valódi demokrácia!

Belegondolva abba, hogy Orbánék milyen törvények legyártásához kérik most a „nemzeti konzultációt” hááát, nagyon messze vagyunk mi Európától!