Az az én meglátásom, hogy Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternek igencsak kitelt a becsülete. Nem szólhat egy szót sem, mivel eddig igencsak nagy türelemmel és megértéssel fogadtuk a bolondériáit, de ami sok, az nála bizony már rengeteg.


Az világosan látszik a jámbor szerzet istenfélő cselekedeteiből, hogy a keresztényi szeretetet igencsak furcsán értelmezi. A szegényeket és elesetteket egyszerűen kirekeszti ennek hatálya alól. Úgy van vele, hogy a Jóisten valami olyasmi lehet, mint Orbán Viktor, aki csak a gazdagokat szereti. Ha visszaemlékezne a teológiai tanulmányaira, akkor biztos eszébe jutna Jézus Krisztus neve. Nem is olyan nehéz megjegyezni. Krisztus urunknak igencsak jó a PR-ja, így gyakran emlegetik a nevét. Kérdezze csak meg a Szentatyát, aki éppen most vette védelmébe az általuk megélhetésiként gyűlölt bevándorlókat.


Szívesen megnézném azt is, hogy miként fog majd perlekedni Péterrel, a kősziklával, hogy engedje már be a Mennyek országába. Az majd azt mondja neki, hogy: "Hess innen mihaszna portéka! Kívül tágasabb! Ide bizony be nem teszed a lábad! Próbálkozz pár emelettel lejjebb, az alagsor környékén."


Most azt találta mondani a jóember az éterbe, tapintatosan, pont a roma holokauszt emléknapján, hogy “Magyarországról nem történt roma deportálás, a magyar cigányokat Ausztriából vitték el”. Puff! Ezzel aztán rendesen pofán is vágott minket a fondor lelkületű egyházfi. Való igaz, deportációnak hívták ezt a gyalázatos cselekedetet és nem teleportációnak. Most mit akart ezzel mondani? Legalább a halottakat tisztelné, ha már az élőkért nem tesz az égvilágon semmit sem. Evvel  az erővel nyugodtan azt is kijelenthette volna, hogy a cigány áldozatok “meghalási kivándorlók” voltak, előtte pedig csak konzultációs célból gyűjtötték össze őket.


Ebben az esetben a nemzeti minimum az lett volna, hogy miniszterként ment volna be elöl a Magyar Rádióba, aztán volt miniszterként távozott volna, valahol hátul.


Mi is szégyellhetjük ám magunkat, mert nem igazán akaródzik odamenni az ablaka alá, aztán bekiabálni neki, hogy a magyar honfitársaink tisztelete és védelme érdekében legyen olyan szíves és rögvest hagyja el a Minisztériumot. Pont az ilyenforma emberek ellen találták ki az  Emberi Erőforrások Minisztériumát. Ha meg mindenáron meg akarja változtatni a magyar nyelvet és a történelmet, azt beszélje meg az oktatási miniszterrel. Nem lesz nagyon nehéz dolga, mert a minisztériumok összevonása miatt az is ő. Beszélje meg tehát a dolgot az utcán önmagával. Ha nem jutnak egyezségre, akkor hasonuljon meg és menjen el egy pszichiáterhez.


Ezzel azonban még nincs vége Balog Zoltán médiasztár celebkedésének. A régóta keményen kormánykritikus HírTV szóra szerette volna bírni, mivel mégiscsak valamiféle megélhetési közszereplő és nem egy közönséges járókelő. Erre kenetteljesen azt válaszolta a riporternek: "Ne vegye személyességnek, de az önök tulajdonosa úgy megsértette az én bajtársamat, olyan módon beszélt róla, hogy innentől kezdve számomra ez becsületbeli ügy, hogy önöknek nem tudok nyilatkozni".


Szemérmes Tartuffe uram, nem veszem én ezt “személyességnek”, de személyeskedésnek igen. Még jó, hogy nem volt nála sokkoló, mert menten le is terítette volna a kérdezőt. Ezek szerint akkora lett a baj, hogy már társat is talált magának hozzá? A becsület az meg hogy a fenébe keveredett a közelébe?


Én a helyében este, fogmosás után, az esti ima elmondásakor csak megkéredzném a Jóistent, hogy: “Mond csak, Uram! Alkalmas-e az én gyarló személyem egy ilyen hatalmas feladat ellátására?” A Jóisten biztos megszánná a szegény, megtévedt báránykát, aztán valami csodatétel segítségével a tudomására hozná, hogy: “Nem nagyon!”