A miniszterelnöki ámokfutás közepette majdnem elsikkadt a hír: Balog Zoltán, aki legalább annyira emberi, mint amennyire forrás, tulajdonképpen erő is. Ezt onnan tudjuk, hogy ez a politikus, aki valójában egy kis nemzeti kincs, tegnap Szatmárnémetiben pompáskodott. Ott is a helyi Református Gimnázium beruházásának átadásán (nem én hibbantam meg, így jött ki a hír az MTI-től) mondott ő nagyívű beszédet a szájával. A gimnázium nyilván magyarországi forrásból lett "beruházva", mert másként miért pont ezt a nagyszerű humanistát hívták volna meg az átadásra?

Na, tehát. Adták átfele a ruházást, amikor Balog Zoltán (akit én régóta és nagyon, de nagyon...) miniszteri ajakát ezek a szavak hagyták el:

"Erő kell ahhoz, hogy megtartsuk, ami a miénk, a magyar kormány ezért - a szó legjobb értelmében - az erő politikáját akarja folytatni, amikor a határon kívüli nemzetrészekre, az ott élő magyarokra gondol"  (magyarhirlap.hu)

De mennyire igaza van a miniszter úrnak! Erőt kell mutatni! Ha van, ha nincs. Ahogy mennyire erős tetszett lenni akkor is, amikor 2013. decemberében Bárdudvarnokon át tetszett adni az óvodafelújítás alapkőletételét (szintén nem én háborodtam meg és nem, nem tudom, mióta kell alapkövet letenni egy felújításhoz, de ez történt). Tehát a kő letételénél volt szives kijelenteni az emberminiszter úr, hogy azért kell oviba menni háromévesen a gyerekeknek, mert a szegény szülők (anyagilag értendő a "szegény" jelző) alkalmatlanok a gyermeknevelésre. Idézek:

"Magyarországon ma számos olyan család van, melynek a gyermekei jobb ha az óvodában vannak, mint otthon ...A felzárkózás, a hátrányos helyzet, a leszakadás, a nyomor bizony a szülőket sokszor alkalmatlanná teszi arra, hogy valóban édesanyák és édesapák legyenek "

(sonline/Balassa Tamás 2013.11.30.)

Azóta is úgy vagyok Balog emberminiszter úrral, hogy lépten-nyomon meg akarom szoborni az ő mélyen emberi érzületét. Most, hogy sikerült erőből átadnia a "Szatmárnémeti Református Gimnáziumban elvégzett beruházást" és ereje teljében van, kérdezni szeretnék néhányat. Jó? Jó!

Tetszett már válaszolni L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjének levelére? Tetszik tudni, amiben Nóra kéri emberminiszter úr segítségét, mivel a Buda-Cash ügyben az alapítvány összes pénze ott ragadt. Ez volt az az ügy, amikor a károsultak nem tudtak arról, hogy a pénzüket kezelő takarékszövetkezet brókerházban tartja a betétüket, ha tetszik rá emlékezni. Na szóval, még mindig nagy megértéssel tetszik tanulmányozni a kérést, vagy esetleg tett már valamit annak a néhány ezer embernek az érdekében, akik az alapítványtól függnek?

Csak azért kérdem, mert biztosan elkerülte miniszter úr szerteágazó figyelmét, hogy ezek is magyar emberek. Igaz, hogy határokon belül élnek, de azért csak részei ők is a "nemzettestnek".

Aztán még az is érdekelne, hogy az ellátás nélkül élőkkel van-e valami terv? A sérült, de rokkantsági ellátástól elesett emberekkel esetleg? Valami foglalkoztatási formára gondoltam, konkrétan.

A közmunkás-hadsereggel vannak-e szép tervek? Mert a nettó 47 ezer forint nekik inkább csak álom, bár az is csak az éhhalálra elég. De ennyit sem keresnek, mert jellemzően évi 3-4-6 hónapra való munkát kapnak. Egy családból egy ember.

Azért érdeklődöm, mert hát ők is magyarok, csak rossz helyre születtek. Vagy esetleg nekik is és a sérült embereknek (valamint időseknek, betegeknek, szegényeknek) be tetszenek vezetni mégis a szociális temetést?

Várom emberminiszter úr megtisztelő válaszát. Tessék izomból ezeket is elintézni, ha lehet!

Addig is: maradok tiszteletlen.