Olvasgatom a gyerehaza.org oldalt, bár túl sok olvasnivaló nincs rajta. Nem egy pezsgő felület, cikk ki tudja mikor jelent meg, a legfrissebb komment is egy hetes. Lehetséges, hogy az oldal és a Gyere Haza Alapítvány létrehozója - Azbej Tristan - nem nagyon ér rá mostanában a kitelepült magyar fiatalok hazacsábításán munkálkodni. Ugyanis a KDNP ifjúsági szervezetében (akkor még) alelnöki tisztséget betöltő Tristan remek állásajánlatott kapott. Ő a Tudományos és Technológiai attasé az Izraeli Magyar Nagykövetségen. Reméljük, majd aztán hazajön...

Én nem gondolkodom a hazatelepülésen, mert még el se mentem. Egyszerűen hajt a kiváncsiság, mivel csábítják vissza azokat, akik Londonban mosogatnak tizenöt diplomával és megőrülnek egy jó fokhagymás túrórudiért.

Tíz remek érvet hoznak fel, de várják a további ötleteket is. Szerintem elég ez a tíz kőkemény érv, nem kell több. Nézzük, mitől dobja el a mosogatórongyot az ifjú gépészmérnök ott a messzi távolban.

A teljesítményt díjazó jövedelemadó -  Ezt nem igazán tudom értelmezni, tehát elhiszem. Díjazva van a teljesítmény, ha máshogy nem is, de adózási szempontból nagyon.

A "magyar álom" - szabad pálya az új ötleteknek - Az én környezetemben a "magyar álom" többnyire arról szól, hogy jó lenne akkor is enni adni a gyereknek, amikor befizettük az összes csekket. Ötletei is vannak az embernek: például hogy melyik fizetnivalót lehet még csúsztatni egy kicsit úgy, hogy lehetőleg ne kapcsolja ki a szolgáltató a gázt, fűtést, villanyt.

Gyerekkorunk életérzései - itt felsorolás is van. Balatoni naplemente a strandon, zsíroskenyér, lángos, és az aduász, a csokival bevont túró rúd.

Budapest multikultibb, mint gondolnád. - Ez azóta változott, mert éppen a multikultit szeretnék kiirtani az életünkből Orbán Viktor és társai.

Aranyat érő nyelvtudás - Ez is elég necces, mert jellemzően azok mentek el külföldre dolgozni, akik nyelvtudással rendelkeznek. Ha az aranyat érő tudásuk ellenére máshol keresnek megélhetést, az csak annyit jelenthet: itt nem tudták sajtos lángosra, balatoni naplementére váltani az aranyukat.

Olcsóbb egészségügyi ellátás - Erről érdemes lenne megkérdezni a szintén külföldre menekülő orvosokat, vagy az éhbérért halálra dolgoztatott egészségügyi személyzetet. Esetleg tudna mesélni a remek ellátásról az a fogfájós beteg, aki négy hét múlva mehet a dokihoz, mert akkor van időpont. Vagy az az ember, aki két éve már járni sem tud a fájdalomtól, de még van három éve, ameddig rá kerül a sor és kap egy térdprotézist.

Szép lányok, helyes srácok, igazi barátok - Magyarországot még nem érintette meg a nemeket összemosó filozófiák szele - folytatódik a szöveg. Ehhez csak annyit fűznék hozzá: Jaj!

Családbarát szociális rendszer - Ez tény. A politikusok családja gyönyörűen gyarapodik.

Magyarnak lenni - Súlyos érv, de véleményem szerint nem helyhez kötött, hogy magyarnak érzi-e magát valaki. 

A családod és a rokonaid - Egyre több ismerőstől hallom, hogy a családegyesítés számukra is fontos. Ezért sokan viszik ki a családot is.

Nem tudom, mennyire lesz hatékony az azóta már kormányzati forrásból (közpénz) is támogatott hazacsali, de célszerű lenne esetleg a még itthon lévőkre is időt szakítani. Például az ország anyagi forrásait nem ellopni, hanem munkahelyek teremtésére fordítani. Az oktatást nem lebutítani, hanem fejleszteni és mindenki számára elérhetővé tenni. Az egészségügyet nem szétverni, hanem átszervezni és működőképessé tenni. A munkavállalókat és munkáltatókat nem agyonadóztatni, hanem támogatni.

Úgy általában: nem szétrabolni kellene az országot, hanem fejleszteni. Nem megnyomorítani a lakóit, hanem engedni élni, dolgozni, ehhez a feltétleket megteremteni. Akkor talán magától is hazajön, akit gyötör a honvágy. Aki pedig még itt van, az nem megy el.

Talán.

Hát nincs egy rendes bolond ebben az országban?

Út a semmiből a semmibe

Álompolgári turkáló