Ha egy szál virág kíséretében azt mondod édesanyádnak anyák napján: „köszönöm”, vajon tényleg sikerül-e megköszönni azt, amit szeretnél? Elég lehet-e egy szó, s ha nem elég, miként lehet másképp kifejezni a hálát? Egyáltalán lehetséges-e ez?

Isten engem is megajándékozott az anyaság örömével, ezért tudom, hogy az anyai szeretet a legtisztább, legönzetlenebb és legerősebb kötelék, mert feltétel nélküli. Egy anya soha nem gondolja végig, mi érdeke származik abból, mielőtt ad és később sem vár érte soha semmit. Ez a tiszta „ösztön-program” az, ami megóvta a világot a teljes lelki pusztulástól. Minden másfajta szeretetben mélyen ott rejtőzik az önös érdek. Gyermekként természetesnek vesszük, hogy van édesanyánk. Az is természetes, hogy ez az anya mindig csak ad. Meleg ételt, tiszta ruhát, figyelmet, törődést, szeretetteli hangulatot, ölelést, melegséget. Néha az agyunkra megy néhány óvintézkedés, a jó tanácsok, amiket soha nem tartunk be. Aztán felnőttként, amikor már igazán megértek bennünk az értékek, az anya átalakul, s valami más lesz belőle. Királynő, istennő, idealizált teremtő, aki óv, véd és minden körülmények között szeret. Ereje hatalmasabb egy seregnél, fáradhatatlanságát soha nem leszünk képesek megérteni. Ez az istennő egyre csak ad és soha nem kér semmit.

Vajon elég lehet-e egy „köszönöm”, hálánk jeléül?

Anyaként mondom, hogy igen!

Hisz a tiszta szeretetnek nincs mértéke, a pici szeretet ugyanolyan értékes, mint a hosszan tartó, egész életet kiszolgáló, nagy szeretet, még akkor is, ha az ilyen nagy áldozattal jár. Mert szeretetből van és csak ez a fontos.

Az anyatej ízére már nem emlékezhetünk, de mindenképp van egy sajátos íze. Az édesanyák szeretetének is van íze, viszont az épp oly különböző, mint ahány női arc létezik. Édes, de egyedi, személyre szabott. Ezért mondják azt, hogy anya csak egy van.

Az Anyák Napja nem az anyák ünnepe, hisz ők nem kérnek semmit szeretetükért. Ez az ünnep a gyermekeké. Minden emberé, akit anya szült. Esély, hogy válaszoljunk kis szeretetünkkel arra a hatalmas szeretetre, amit egy életen át édesanyáinktól kaptunk. S egyben ajándék is azoknak, akik ezt átadhatják, de esély azoknak is, akik már nem, vagy egyáltalán nem tehették meg soha. Esély, mert ez a fajta szeretet a mennyországban született és átér a túlvilágra.