1961. július 6-án született Jonas Jonasson (eredetileg Pär-Ola Jonas Jonasson), akit a svéd Rejtő Jenőnek is nevezett egy kereskedelmi oldal. A dél-svédországi Växjö községben látta meg a napvilágot - ami Kronoberg megyében található - és gyermekéveit is itt töltötte. A Göteborgi Egyetemen anyanyelvén kívül a spanyol nyelvvel került közelebbi kapcsolatba, majd két újságnak is dolgozott (Smålandsposten, Expressen). 1994-ig volt az Expressen nevű pletykalap munkatársa, majd 1996-ban létrehozta saját médiavállalkozását, az OTW-t. Az OTW sikeres volt és Jonasson erőfeszítéseinek köszönhetően 100 embernek tudott munkát adni. A jól működő gépezet mégis akadozott: svéd barátunknak fájni kezdett a háta és a céggel való vesződés stresszt hozott az életébe. Végül úgy döntött, hogy eladja vállalkozását és felcsap írónak. Ez bizonyult élete talán legjobb döntésének… 2005-ben macskájával, Molotovval Södermanlandba, Svédország egyik déli tartományába költözött. A Wikipedia szerint 2007-ben elvett egy norvég hölgyet, mert nyilván elege lett a magányból. Újdonsült feleségével a svájci Ticinoba költözött és végre befejezetlen regényére tudott koncentrálni. A regény címe ez volt: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt.

De vajon ki a fenét érdekli egy százéves aggastyán kálváriája? Mint később kiderült, igen sok olvasót… A regény elkészült és 2009-ben meg is jelent nyomtatásban. Közben történt egy igen kedvezőtlen fordulat írónk életében: házassága megromlott és válással végződött. Ami ennél is jobban fájt neki, hogy a rövid életű kapcsolatból született kisfiáért is harcolnia kellett Svájcban és Svédországban egyaránt. De legalább megnyerte a küzdelmet. 2010 óta gyermekével Gotland szigetének lakója. De mi történt közben a regénnyel? Nos, szép lassan megismerkedett vele a svéd olvasóközönség. Nem volt különösebb reklámja, mégis egyre többen kezdték vásárolni. Például a következő sorok miatt:

A fizikusok a hajukat tépték, és újabb csésze kávékat kértek Allantól, a tábornokok az állukat vakargatták, és kávét kértek Allantól, a tábornokok és a fizikusok közösen lamentáltak egy ideig, és megint csak kávét kértek Allantól. Így ment, hétről hétre. Allan egy ideje már tudta a megoldást a csoport problémájára, de arra gondolt, illetlenség volna, ha a kukta mondaná meg a szakácsnak, hogyan kell főzni, úgyhogy a tudását megtartotta magának. Egészen addig, amíg - tulajdon legnagyobb meglepetésére is - egyszer csak azt hallja, hogy megszólal:

- Elnézést, de miért nem választják szét az uránt két egyforma részre?

A mondat szinte magától csúszott ki a száján, miközben éppen a vezető fizikusnak, Oppenheimernek töltötte újra tele a csészéjét kávéval.

- Mi van? - kérdezte Oppenheimer, akit nem is annyira maga a kérdés lepett meg, hanem az, hogy a felszolgáló egyáltalán kinyitotta a száját. Allannak nem maradt más választása, mint hogy folytassa:

- Igen, ha szétosztanák az uránt két egyenlő részre, és vigyáznak, hogy a két részt csak akkor üssék össze, amikor szükségük van rá, akkor elérnék, hogy ott robbanjon, ahol akarják, és nem itt a támaszponton.

- Egyenlő részekre? - kérdezte Oppenheimer, a főfizikus. E pillanatban elmondhatatlanul sok gondolat keringett a fejében, de mégiscsak annyit bírt kimondani, hogy "egyenlő részekre?"

Az öregotthonból elmenekülő és meghökkentő kalandokba keveredő Allan Karlsson történetét egyre csak vásárolták és vásárolták a svédek. Először csak megközelítette, de - ha hihetünk a kiadói forrásból származó információnak - mára meg is haladta az egymillió eladott példányt. A siker ráadásul nem korlátozódott Svédországra: Németországban állítólag több mint félmillió példányt értékesítettek a német változatból, de a regény felkerült a magyar listákra is. Kanadában a 2013-as összesített listán a 3. helyen végzett, de az egyesült királyságbeli pályafutását is sokan megirigyelhetnék: ott ugyanis papíron 223 ezer, elektronikus könyv formájában pedig 462 ezer példány kelt el egyetlen év alatt! Ezt bizony nagyon nehéz lesz felülmúlni…

De ha már ilyen sikeres a menekülő aggastyán története, miért ne lehetne további bőröket lehúzni róla? 2013 karácsonyán mutatták be a svéd mozik Robert Gustafson komikus főszereplésével az azonos című filmet, ami nézőszám-rekordot hozott, ám meglepő módon Németországban termelte a legtöbb bevételt (11 millió dollár értékű eurót). Magyarországon becslések szerint kb. 17 millió forint értékben váltottak jegyet a filmre.

2013-ban a következő címmel került piacra Jonasson második regénye Svédországban: Az analfabéta, aki tudott számolni. Az Egyesült Királyságban más címmel forgalmazták (The Girl Who Saved The King of Sweden, azaz A lány, aki megmentette Svédország királyát). És a fogadtatás? Listahelyezés Svédországban, Németországban és az Egyesült Királyságban. A szigetországban egyébként 2014 áprilisában jelent meg a mű és a rendelkezésemre álló adatok szerint 68 ezer példányban fogyott papíron. 2014 júliusában a szerzőnek mindkét könyve a szigetországi e-könyves listán tanyázott: az említett hónapban a százéves ember történetét 14 ezer példányban töltötték le, míg a számolni tudó analfabéta lányét 16 ezer példányban. Ezutóbbi regény Csehországban a 2014-es év bestsellere lett. Az Egyesült Államok azonban máig bevehetetlen maradt a Jonasson könyvek számára.

De sebaj. Az Amazon nevű e-kereskedelmi vállalkozás e-könyves információit böngészve azt látjuk, hogy Jonas Jonasson könyveit jelenleg is vásárolják Németországban, az Egyesült Királyságban, Kanadában, Spanyolországban, Olaszországban, és Brazíliában.

Jonasson egy nemrégi interjúban elmondta, hogy következő könyve iránt is komoly az érdeklődés a külföldi kiadók részéről. De miről szól a következő Jonasson ópusz? Állítólag egy kudarcot vallott recepciósról, aki összeáll egy igen sikeres ex-bérgyilkossal meg egy pappal. Az rendben, hogy egy újabb agymenéssel lesz dolgunk, de a papot nem lehetne kihagyni?