Pár napos (pár éves?) hír ugyan, de két halálbüntetés és néhány idegengyűlő idegrángás között hátha elmagyarázza nekem valaki, hogy a magyar Paralimpiai Bizottság alelnöke miért Deutsch Tamás. Csak azért érdekel, mert ebben a minőségében úgy döntött. Nem döntött, javasolt. Rég volt, remélte, hogy igaz sem volt, de legnagyobb szerencsétlenségére, kiderült: javaslatára a testület 2012-ben 3 millió forint vissza nem térítendő támogatást juttatott Gömöri Zsolt elnöknek saját devizahitele végtörlesztésére. (Ez ugyanaz a típusú vissza nem térítés, amiből Kovács Kokó Istvánnak 25 millió jutott. Ugyanolyan, csak kicsit más.)

Szóval Deutsch Tamás jónak látta, Gömöri meg egyáltalán nem bánta. Mert több százezer magyar devizahitelessel ellentétben, Gömöri Zsolt (ő egyedül) éppen nagyon nehéz helyzetben volt abban az időszakban. Konkrétan annyira nehézben, hogy semmire nem elég címszó alatt 17 millió forintot kapott az olimpiai részvétel után. Erre jött rá a három misi meg a rendes fizu, és az egyéb nemránktartozik juttatás. Nem kell ahhoz cuki Jobbikosnak se lennem ahhoz, hogy „etikátlannak és gusztustalannak” tartsam. Azt, hogy miközben Gömöri egy személyben többet tett zsebre, mint az összes paralimpikon egész éves támogatási kerete, cinikusan beletolta a magyar nyilvánosság arcába, milyen nehéz helyzetben él parasportolóink némelyike. Úgy értem, világklasszis sportolóinkról van szó.

Ám miközben Gömöri Zsolt azon siránkozott, hogy e nehéz körülmények között, fogyatékkal élő sportemberek egyike és másika csupán az edzőtáborban jut megfelelő táplálékhoz, mert a méltatlanul alacsony támogatásból, három műszakban dolgozva is legfeljebb egyszer jut naponta párizsis zsömlére, egyáltalán nem tiltakozott foggal-körömmel Deutsch Tamás pompás javaslata ellen. Hiszen őt, és elvtársait, akiknek ugyan fogalmuk sincs mit jelent három műszakban a futószalag fölé hajolni, utána meg éhesen edzésre is eljutni, nemzetközi színvonalú munkájukban akadályozta a devizában való eladósodottság. Deutsch Twitter-huszár Tamás szerint – aki, fogalmam nincs, mit keres a Paralimpiai Bizottság élén – magától értetődő, hogy ilyenkor a közpénzt szponzoroktól érkező pénzt felajánljuk vissza nem térítendő alapon a 17 milliós vállveregetés mellé.

Most akkor tegye fel a kezét az, akinek főnöke, munkáltatója, Fideszes munkatársa nem nézhette szó nélkül, hogy három műszakban több milliós devizahitel-hátralékkal szedi a gyapotot, ezért nagylelkűen hozzávágott három milliót! Hány ember van ebben az országban, akinek a munkavégzését nem hátráltatja napi szinten az az eladósodás, amelynek mindenféle kormányzati megsegítések dacára, soha nem lesz vége? Szeretnék találkozni egy ilyen emberrel, aki megcáfolja azt, hogy ez az ország mentálisan, erkölcsileg totálisan szétesett, és szövetségekbe, bizottságokba szerveződő fejesei szabadon rabolják azt, ami rabolható, viszik azt, ami még mozdítható.

Nincsen vállalható vonatkozása ennek a történetnek. Az egyedüli dolog, amit legalább biztosan kijelenthetünk, hogy a nélkülöző sportolók azóta boldogan éheznek, hiszen Gömörinek és munkatársainak vállát immár nem nyomja az anyaföldbe bele a hiteltörlesztés gondja. A legszebb benne, hogy (míg jobbján Deutsch az asztal lapját nézve, végigröhögte-végigsunnyogta a rendkívüli sajtótájékoztatót) Gömöri csak éppen azt nem mondta: örüljetek, birkapásztorok, hogy a 3 millió fejében befagyasztották a fizetésemet, mert ez még mindig kevesebb, mintha nem fagyasztották volna be, és évente 10%-al emelkedett volna a fizetésem. (Szerény számításaim szerint ez azt jelenti, hogy szegény 10 misi feletti javadalmazásból nyomorog, tehát mindenképpen rászorul a megsegítésre, nemdebár? Ugyanakkor mi ez a 10%, amikor egy egyszerű ápolónak, közmunkásnak, tanárnak, keményen dolgozó kisembernek köztudottan a sokszorosára emelkedik a fizetése évente?) Különben meg, no para (!), az egyik munkatársnak eljárt a szája, csak azért van ez az egész fölösleges hiszti, egyébként nem kerültünk volna célkeresztbe.

Értitek, feleim? Nem az a baj, hogy lopunk, hanem hogy már megint kiderült. Nem az a baj, hogy hétköznapi hősöknek járó pénzt osztogattunk egymás között, hanem hogy valami rosszakarónk felnyomott. Mi ez, ha nem csúcsra járatott hungaricum? A közpénz kezelésének erkölcsi alapvetésén, a cselekmény büntetőjogi besorolásán túl (amire persze soha nem kerül sor, mivel a bizottságot felügyelő bizottság vizsgálata előreláthatóan mindent rendben talál, mint Vida Ildikó) talán a legsúlyosabb, hogy az elnök és az alelnök egyáltalán nem érzi, nem érti tettének elfogadhatatlanságát és gyalázatát. Nyilván nem is érezhetik, hiszen olyan régen járnak rá a közpénzes ládikára, hogy már nem vágják, mit takar definíció szerint a közpénz kifejezés, hogy mire fordíthat pénzt egy állami sportszövetség, és mire egyáltalán nem.

Le vagyok sújtva. És mélységesen szégyellem magam, e (mozgás)sérült sportolók előtt, akik emberfeletti munkával, kitartással, akarattal, a mindennapi egzisztenciájukért keservesen megküzdve dolgoznak azokért az eredményekért, amelyekkel aztán dologtalan, politika előtt térdre boruló, de legalább arrogáns vezetőik a mellüket verhetik. De szégyellem magam azok előtt a pórul járt devizahitelesek előtt is, akik nem tudnak bemenni a főnökhöz, hogy nem kérem a fizetésemelést, de cserébe kifizethetnéd az 5 millás frankhitelemet, köszi. Szégyellem magam azért, hogy pofátlan, semmihez nem, de mindenhez értő Deutsch Tamások javaslatai alapján születnek önkényes döntések ebben a hazában. Úgy érzem, erkölcsileg nem lehet ennél mélyebbre süllyedni-zülleni-zuhanni. Hogy egy állami és magánpénzekből működő szövetségből olyan egészséges embereknek jut pénz, amelynek célja sérült sportolók hazai és világversenyekre való felkészülésének támogatása. Olyan embereknek, akik egyáltalán nincsenek rászorulva, de akik olyan mélyen benne vannak a moslékos vályúban, hogy ki sem látnak belőle.

Nyugi, senki nem fog lemondani. A kreatív közpénzlenyúlás pedig újabb mérföldkőhöz érkezett. Így kell pénz nélkül, éhesen, túlélésért küzdő sérült sportolókból is jó bizniszt csinálni. Van még egyáltalán szégyenérzete ennek az országnak?

Olvasnivaló: 

Orbán Gáspár viselt dolgairól

A gyilkos nemzeti fólia gyalázatáról

A megélhetési bevándorlók Orbán Viktor fölöttébb káros voltáról