Az előző részben beszúrt „Közjáték” – megtalálható ITT – előtt, a második Alapszabály-módosítást elemeztük, mely szépen előkészítette az Elnök hatalmának kiteljesedését. Mielőtt rátérnénk az önkormányzati választásokon felbukkant új erő problémájának megoldására, érdemes átnézni, hogyan vált tökéletessé a Fideszben az Elnöki teljhatalom.

2006 novemberében, az önkormányzati választások elsöprő győzelme után szinte azonnal újabb Alapszabály-módosítást vezettek be a rendkívüli kongresszuson, ezúttal a harmadikat.

Az elnöki autokrácia vegytiszta megjelenése az Alapszabály 63. §-ban érhető tetten. E §-ban füstbe megy minden eddigi demokráciát imitáló máz, hiszen az Elnök:

„h) a Szövetség szervei által hozott kötelező érvényű döntések végrehajtása, az országgyűlési, önkormányzati illetve Európai Parlamenti választási kampányok sikeres lebonyolítása érdekében, valamint az 52.§ (1) bekezdés i) pontjában foglalt felhatalmazás alapján kötelező érvényű határozatokat hozhat a Szövetség tagjai, a helyi szervezetek, a választókerületi szervezetek, a területi választmányok és a tagozatok számára;”

A hivatkozási pont az Országos Választmányról rendelkezik és így szól:

„tagjai legalább kétharmadának támogató szavazatával az általa meghatározott körben és időtartamra, a Szövetség tagjai, a helyi szervezetek, a választókerületi szervezetek, a területi választmányok és a tagozatok számára kötelező érvényű döntések meghozatalára hatalmazhatja fel az Országos Elnökséget és a Szövetség Elnökét”

A vicc az egészben az, hogy az Elnök és az Elnökség – testületileg – tagja az Országos Választmánynak, csakúgy, mint a Választmány Elnöke az Elnökségnek.

Ezen a ponton tehát tisztán, személyi vonatkozásában is összeér az eddig bonyolult és – a sok hivatkozással – homályossá tett struktúra! Értsd: én vagyok az elnök, tagja annak a testületnek, melynek többi tagját így vagy úgy én hagyom jóvá, s mely testület felhatalmaz engem, hogy megkérdőjelezhetetlen utasításokat adjak a szervezet bármelyik tagjának, vagy testületének.

(Emlékeztetőül egy régebben már idézett „alapszabály”-ból: Elveti tehát a vezért mások véleményének végrehajtójává lealacsonyító többségi döntés jogának elvét általában éppen úgy, mint saját benső szervezetében. A mozgalom az egész vonalon a vezér feltétlen tekintélyének elvét követi, amely ennélfogva a legnagyobb felelősséggel is jár. A. Hitler: Mein Kampf)

Szép. Akinek ez jelenti a demokráciát, az véletlenül se hagyja ki a Fideszt, és sürgősen lépjen be!

Tegyük hozzá mindehhez: ez a jogkör az előző évi Alapszabályban még nem szerepelt! A 2006. novemberi rendkívüli, XXI. Kongresszuson Kövér László a választmányi elnök tett ugyan néhány szavas említést az alapszabály módosításának konkrét pontjairól, de ez a rész – emlékeim szerint – valahogy kimaradt az előadásból.

Soha Magyarországon magát demokratikusnak tartó, vagy csak annak nevező pártnak ilyen deklarált felhatalmazással bíró elnöke nem volt! (Ebbe még a letűnt MSZMP-t is beleértve! Még Kádárék sem merték deklaráltan megfogalmazni az egyszemélyi vezető ilyen mérvű hatalmát!)

Következik: Egy új erő jelentkezik, de semmi vész, megoldjuk!”