Az előző rész (ITT) olvasható.

Mondhatnám úgy is, adalék az eddigiekhez. Volt még 2005-ben karácsony előtt a Nap Tv-nek két érdekesnek is mondható műsora, mikor látogatóban voltak előbb Gyurcsány Ferenc, aztán Orbán Viktor lakásában. Amolyan igazi bulvár-műsor volt mindkettő, a két vezető politikus szépen eljátszotta a gondos férjet, példás családapát, kis nosztalgiázás, ahogy azt Lakat T. Károly szépen végig asszisztálta.

Az Orbán-látogatás vége felé – úgy a huszonnyolcadik perc tájékán – Lakat véletlenül rácsodálkozott Orbán otthoni íróasztalára. Hogy az milyen kicsi. Orbán Viktor bizonygatta Lakatnak, hogy bizony, ez az ő itthoni íróasztala, mivel általában csak ritkán hoz haza munkát, s bizonyságul előkapta az éppen aktuálisan ott levő dossziékat, a 2006-os parlamenti választásokra készülő Fideszes jelöltek „győzelmi terveit”. Rövid böngészgetés, csemegézés után látszólag ártatlan, de mégis érdekes fordulatot vett a beszélgetés.

Lakat feltette azt a bizonyos „magunk közt vagyunk” hangulatú, „emberi” kérdést. Részlet az MTV „Látogatóban az Orbán családnál” című műsorából:

„– Tegye a szívére a kezét. Elolvasta ezeket?

– Hogyne, hát jóvá kellett hagynom.

– Jó, hát aláírom, és kész…

– Nem, nem azért kellett jóváhagynom mert ezt valaki elvárja tőlem, hanem azért kellett jóváhagynom, mert ezt le kellett adni valamikor szeptemberben, elolvastam, és akinek úgy nézett ki a terve, hogy kitűnt belőle, hogy nem dolgozott, hogy alibi, vagy hogy nem alibi, de nincs esélye nyerni, azt megkértem, hogy az ne induljon el. Tehát ez alapján véglegesítettem a választókerületi elnököknek a listáját.

– Tehát valaki írt egy rossz dolgozatot…

– Hát nem egy rossz dolgozatot, hanem írt olyasmit, amiből kiderült, hogy neki ott nincs esélye, akkor én még utána mentem, egy-két embert megkértem, hogy mondjon véleményt róla, és aztán azt mondtam, hogy barátom, én azt javaslom, hogy dolgozzunk továbbra is együtt, de ne ebben a munkamegosztásban, mert ebből…

– Elfogadták, vagy vitatkoztak?

– Hát… őőő… érveltek. Én azt mondanám. Tudja, ez nem igazán vita-szituáció az ilyen.

– Döntést közöl az ember?

Az ember ilyenkor már csak megmondja, hogy ez van, és akkor én azt mondom, hogy ne erről beszéljünk, hanem arról, hogy mit fogunk csinálni ezután együtt. Ezek nem a leglélekemelőbb beszélgetések egyébként. Tehát rossz hírt vinni mindig rosszabb, mint azt mondani: barátom a legjobb, amit valaha olvastam az életben.”

Egészen biztos vagyok benne, hogy sem Lakat T., sem Orbán Viktor nem vette észre ezt az önleleplező részletet, hiszen ha végiggondolják, nem hagyták volna benne. Minden esetre egyértelműen és világosan kiderül belőle, hogy hiába az eljátszott demokratikus „jelölősdi”, ebben a pártban egyetlen ember dönt: Orbán Viktor, és nincs vita, hogy az ő szavaival éljek, a döntést követően már „nem igazán vita-szituáció az ilyen”.

Ő mondá…

Következik: A harmadik lépcső, mint a «végső megoldás»”