Az előző részben (ITT) arról volt szó, hogy miként indult el a Fidesz pártátalakítása az egyszemélyes vezetés felé. Most a második lépcsőt vizsgáljuk meg, a 2005-ös alapszabály-módosítást.

Ekkor – 2005 júniusában – már a 2006-os választásokra készült a Fidesz, az alapszabály módosítására ezért volt szüksége Orbánnak. Mindjárt meglátjuk mi is változott és miért.

A tagfelvételi szelekcióban nincs változás, továbbra is a Választmány elnöksége a legfelsőbb döntnök. Ebben a kérdésben egyetlen új elem került be – 13. § –, az Országos Elnökség tagjait végső soron csak a Kongresszus zárhatja ki a szervezetből. Ez gyakorlatilag maximális védettséget nyújt az Elnökség tagjainak. (Köztük természetesen magának az Elnöknek is!)

Új strukturális elem a „Választókerületi szervezet”. Ez a szervezet az országgyűlési választások területi rendje alapján létesült, és célja:

30.§ (1) A választókerületi szervezet a Szövetség országgyűlési, önkormányzati, illetve Európai Parlamenti választásokon való részvételét előkészítő, illetve támogató szervezeti egysége.

32.§ (1) A választókerületi szervezet, illetve tanács munkáját a választókerületi elnök vezeti.

(2) A választókerületi elnököt, a választókerületi tanács tagjainak javaslata alapján, a Szövetség Elnöke nevezi ki. Amennyiben az Elnök nem fogadja el a javaslatot, a tanács tagjai tíz napon belül új javaslatot tehetnek. Ismételt elutasítás után az Országos Elnökség dönt. A választókerületi elnök megbízatása határozott időtartamra, illetve kinevezésének visszavonásáig tart.”

Ami tehát változásként megjelent, az az Elnökség – gyakorlatilag az Elnök – védelme és szerepkörének bővítése.

2005-től a Fidesz elnöke már nem csak kiválasztott, hanem kiválasztó személy is egyben!

Ő osztja a párton belüli vezető szerepeket, sőt, ettől kezdve már a párton kívülieket, a képviselői indulásokat is. Leváltását az a grémium kezdeményezheti, akiket ő válogatott össze, ő adta nekik pozíciójukat. Bukásának egyetlen – csupán elvi! – lehetősége, ha a Kongresszus nem választja meg elnöknek. Mint tudjuk, ez valóban csak tisztán elméleti lehetőség, melyet a jelenlegi pártokról szóló törvény tesz kötelezővé, csakúgy, mint annak idején a Weimari köztársaságban.

Hadd szúrok be ide egy másik idézetet, mely – legalábbis tartalmilag – idevág:

„Az új mozgalom (…) elveti tehát a vezért mások véleményének végrehajtójává lealacsonyító többségi döntés jogának elvét általában éppen úgy, mint saját benső szervezetében. A mozgalom az egész vonalon a vezér feltétlen tekintélyének elvét követi, amely ennélfogva a legnagyobb felelősséggel is jár. (…) A vezető mindig kinevezés útján nyeri megbízatását, csak az egész párt vezérét választja az egyesülési jogszabályokra való tekintettel a közgyűlés. Ő azután kizárólagos, felelős irányítója az egész mozgalomnak." (A. Hitler: Mein Kampf)

2006 októbere, az önkormányzati választások után érdekes új helyzet alakult ki: a Fidesz elsöprő választási győzelme rengeteg új vezetőt produkált a párton belül, köztük nem egy országosan is ismert, jelentős befolyással bíró személyiséget. (Például Kósa Lajost, Debrecen polgármesterét.)

Fent állt az elméleti veszélye, lehetősége annak, hogy a párton belül egy új hatalmi erővonal alakul ki, olyan személyekből, akik pozíciójuk jelölését a vezetésnek köszönhetik ugyan, ám a betöltését már a választópolgároknak, így bizonyos értelemben függetlenek a párt vezérétől, hiszen az nem hívhatja őket vissza, ha valamilyen szembefordulásra kerülne sor.

Ráadásul e megjelenő „új erő” elvi lehetőség is egyben a hatalomhoz vezető úton, hiszen olyan országos hálózatról van szó, mely gyakorlatilag az egész országot lefedi, és látszólag megfelelő alternatíva lehet a kormányzattal szemben!

Hogy ebben a helyzetben hogyan módosult újra – szinte azonnal a választások után – az Alapszabály – válaszolva ezen új helyzetre –, arról a következő számban írunk.

Következik: „Közjáték, avagy egy érdekes beszélgetés”