Ezt a cikket elsősorban a latin és az ógörög nyelv szerelmeseként írom, mert már nem tudom tétlenül szemlélni, hogy az egész világon egyre hátrébb sorolódik a két klasszikus nyelv oktatása. Avíttnak és ósdinak gondolják, használhatatlan tudásnak a mai globalizált világunkban, ahol sokkal nagyobb szükség van számítógépes és pénzügyi ismeretekre, mint erre a két nyelvre. Fáj a szívem az efféle indokokat olvasva. Nem a latintanárok megélhetését féltem - meg tudunk élni másból is, vannak más szakjaink, és képzettségünkből következőleg többféle pozíciót is képesek vagyunk betölteni - sokkal inkább azt a nagyon gazdag hagyományt, a humanizmus hagyományát, amely segít megőrizni az ember emberségét.

Számomra a két nyelv tanulása és tanítása leginkább ennek a humanizmusnak az átadását jelenti, az irodalom, a nyelv a kulcs ehhez a valódi kincsesbányához. Az irodalom, és nem csak a klasszikus irodalom minden korban szükséges menekülőutat jelentett a világ dolgaitól kiégett ember számára, az olvasás mindig megnyugvást jelentett az élet viharai közepette. A latin és ógörög nyelvű irodalom közös öröksége Európának és a világnak, mégis tétlenül szemléljük, hogy a nagy modernizálás közepette elfeledkezünk kulturális hagyományaink megőrzéséről. Persze nem szabad megfeledkeznünk a nemzeti kultúra megőrzéséről sem, hiszen az adja meg a nemzethez tartozás alapját, de az Európához való tartozás a római és görög kultúra ismerete adja meg.

Éppen ezért fájdalmasan érintett a hír, hogy Franciaországban is kivéreztetik a latin nyelv tanítását, ahol pedig igazán komoly hagyományai voltak. De hasonló hírek érkeznek egész Európából, és nálunk sem éppen rózsás a helyzet. Egyházi iskolákban többnyire még a tanterv része, de kötelező jellege miatt nagyon nehéz megnyerni a diákságot az antik kultúra szeretetének. Vannak azonban latintanár kollégák, akik áldozatos munkájukkal kiváló eredményeket tudnak elérni. Állami iskolákban már jóval nehezebb a helyzet, ott csak a nagy reputációjú gimnáziumok engedhetik meg maguknak, hogy latint oktassanak, ámbár ott is nagyon meg kell küzdeni a külső nyomással és érdektelenséggel. Az egyetemeken is lassan szükségtelenné válik a latin szak (az ógörögről már nem is beszélek), mert egyszerűen kevés a jelentkező. Latintanárra már nincs szükség, mert hely sincs, ahol oktathatnának, a kutatókat meg nem tudja eltartani az állam. Valami megoldásra szükség lenne!

Ilyen például a Rómában működő Accademia Vivarium Novum, amelynek jómagam is alumnusa voltam. Itt az antik kultúra, sőt a kultúra szeretete hozza össze a diákokat a világ minden tájáról, ahol valódi közösség tud kialakulni. Nehéz megfogalmazni az érzést és élményt, amit itt kap az ember, de valahogy azt éreztem, hogy bizony mindannyian egyformák vagyunk és valami fontosat teszünk. Az intézmény vezetője, Luigi Miraglia a humanizmus élharcosa, foggal-körömmel küzd az antik és humanista kultúra, a latin és ógörög nyelv megőrzéséért. Fáradhatatlanul harcol és dolgozik, igazi példakép.

Magyarországon is szükség lenne erre a humanizmusra, hogy kicsiben meg tudjuk valósítani ezeket a közösségeket, mert hiszem, hogy akik innen kikerülnek, azok tevőlegesen is részt tudnak majd vállalni az ország felemelkedésében.