Az 1993-ban bemutatott Jurassic Park alapvetően meghatározta több generáció élményét a dinoszauruszokkal kapcsolatban. A teljesen laikus felnőtteket ámulatba ejtette az élethű dinók látványa, a gyerekek többsége pedig a rá következő karácsonykor valamilyen saját dinót követelt a szüleitől. A legtöbbjük vágyálma természetesen egy élő példány lett volna, hiszen ha a filmben sikerült a tudósoknak életre kelteniük a Föld egykori lakóit, akkor a valós tudósoknak miért ne sikerülhetne?

Persze már az 1993-as film után is igyekezték csillapítani a kedélyeket a tudósok, pedig a tudomány akkori állása szerint még nem is húzhatták a szájukat a dinók kinézetét illetően. Bár azóta kiderítették a dinókról, hogy a többségük bizony tollal rendelkezett – és emiatt sokan számon is kérték a legújabb rész készítőit, hogy miért nem tollas dinókat vonultatnak fel a filmjükben – a tudósok a dinók újraélesztésével kapcsolatban továbbra sem derűlátóak. Nem is beszélve arról, hogy az egész folyamatot feleslegesnek tartják – elvégre, ahogy a Jurassic Parkban is elhangzik, az evolúció nyilván nem véletlenül végzett a Föld egykori uraival.

De tegyük fel azért a kérdést: vissza lehet-e hozni a sírból a T-Rexeket, Stegosaurusokat, Triceratopsokat és társaikat? Hát a film által bemutatott módon semmiképpen sem! Abban nem lódított a Jurassic Park, hogy valóban találnak olyan borostyánbörtönbe szorult bogarakat, rovarokat, mint a filmben, azonban ezeknek már a saját DNS-lánca is régen lebomlott! Szóval az teljesen a fantázia kategóriája, hogy ősi szúnyogokban találunk olyan ép dinoszaurusz DNS-t, aminek segítségével feltámaszthatnánk őket. Arról nem is beszélve, hogy a filmben csupán DNS-töredékekre bukkantak rá a szúnyogokban, amit kipótoltak béka DNS-sel – ez a módszer sem működne a valóságban, ugyanis lehetetlenség rekonstruálni egy kihalt faj DNS-ét úgy, hogy csupán az eredeti töredékrészét használjuk, és több mint 99%-át egy távoli rokonéval egészítjük ki.

Ha elhagyjuk a film által használt módszereket, és a dinoszauruszok mai változataira, a madarakra koncentrálunk, akkor genetikus úton képesek lehetünk dinoszauruszszerű élőlényeket létrehozni. Egy tudományos kísérlet keretein belül például retinsavat (az A-vitamin egyik alakját) injektáltak egy embrió státuszban lévő csirkébe. Meglepő módon az eredmény egy tollas lábú, de pikkelylemezekkel felvértezett csirke lett, ami kinézetben már egész dinoszauruszszerű volt.

Az amerikai paleontológus, Jack Horner szerint madarak ellenőrzött tenyésztésével, és helyettesítő szövetek beültetésével képesek lehetnénk dinoszaurusz tulajdonságokkal bíró élőlényeket létrehozni. Horner szerint az ausztrál emu tenyésztésével lehetne kísérletezni, melynek már eleve dinószerűek a vonásai.

Mi a helyzet a csontos farokkal, a fogakkal és a karokkal? Más állatok szövetének beültetésével, illetve az embrió fázisba való beavatkozással ezek is megoldhatók lennének. A németországi Max Planck Intézmény tudósa, Matthew Harris például egerek fogszövetét ültette be egy csirke szájába, amely így fogat növesztett. Azt is megfigyelték, hogy a csirkéknek és egyéb madaraknak embrió korban hosszabb farkuk van, több csigolyával is, melyek a fejlődés során egybeolvadnak. Egy késleltetőszerrel meg lehet akadályozni ezt az összeolvadást, és így elviekben a madaraknak hüllőszerű farkuk lehet. A hüllőkarok okozhatnának igazi kihívást, mivel a madaraknak ugyebár szárnyaik vannak. Ugyanakkor a Dél-Amerikában található hoacin, vagy búbostyúk, ujjas szárnnyal rendelkezik, ami kiváló kiindulópontot biztosítana a hüllőszerű karok kifejlesztésének.

Tehát a technológia és a tudomány papíron képes lenne dinókat kifejleszteni, azonban azok teljesen másképp néznének ki, mint ahogy a dinós könyvekből és filmekből megismertük őket. Nem lennének mások, mint mai madarak pikkelyes változatai.

Szóval amellett, hogy nem is az ősi dinókat élesztenénk újjá, még a mai madárpopulációt is megtépáznánk, nem is beszélve a beláthatatlan következményekről. Úgyhogy végső soron el kell sajátítanunk a tudósok higgadtságát a dinómániánk kapcsán: elégedjünk meg a filmvásznon megjelenő, élethű dinókkal. Mert valószínűleg tényleg nem véletlen, hogy 65 millió év választ el minket a Föld korábbi uraitól.

Forrás: The Conversation

Ha érdekelnek a dinók, akkor ajánlom a következő cikkeket:

A T-Rex rokonai kannibálok lehettek

A Brontosaurus ismét bekerülhet az enciklopédiába külön fajként

Észak-Karolinát félelmetes őslények uralták