Korábban a Nyugat irányította Magyarországot. Majd a Fidesz vette át az irányítást. De hová jutottunk az Orbán-kormánnyal?

Amikor a balliberális kormányok euroatlantista politikát folytattak, a nyugati politikusok vállon veregették őket, majd annak a politikának a folytatására biztatták Magyarországot, ami ugyan kellemes volt a Nyugatnak, de gazdasági értelemben könyörtelen pusztítást okozott hazánknak: vagyis a mosolypolitika mögé rejtett eladósítási gyakorlatot. Az Orbán-kormány érdeke az volt, hogy a Magyar Nemzeti Bankon keresztül újra átvegye az iranyítást pénzügyekben. Ehhez ki kellett rúgnia az MNB korábbi vezetőit, akik támogatták az eladósítást és mindig megvolt hozzá a megfelelő érvkészletük. A helyüket elfoglaló új csapat elkezdte leépíteni az adóssághegyet, amivel igen hamar kivívta a kirúgottak gyűlöletét és a nemzetközi pénzkartell ellenszenvét. Sebaj, gondolták Matolcsyék, a lakosság jelentős része úgyis mellettünk áll. És igazuk volt, hiszen a dolgok egy ideig remekül mentek. Csökkent a pénzügyi függőség, egyre több forrás szabadult fel. Elkezdték hát támogatni a vállalkozásokat.

"Másfél évvel ezelőtt, 2013 júniusában indította útjára Növekedési Hitelprogramját (NHP) a Magyar Nemzeti Bank. 2014. október végéig több mint 16000 mikro-, kis- és középvállalkozás (KKV) jutott növekedési hitelhez összesen 1153 milliárd Ft értékben1 , ami a teljes vállalati hitelállomány hatodát, a KKV hitelállománynak pedig negyedét teszi ki. Az NHP mérete nem csak az egyéb hazai, KKV-finanszírozási programokhoz, hanem más nemzetközi hitelösztönző programok nagyságához viszonyítva is kimagasló."- olvasható az eredményeket bemutató tanulmánykötetben. Normális ember nem vitatja, hogy a hazai vállalkozások támogatása alacsony kamatozású hitelekkel alapvetően jó dolog. A tökéletesnek tűnő képbe azonban zavaró elem is került. Kiderült, hogy a vállalkozások többsége egyszerűen korábbi adósságait kezdte visszafizetni. Vagyis a százmilliárdok gazdaságélénkítő hatására várni kell még. Jó eséllyel megtippelhető, hogy az adósságaiktól megszabaduló cégek idővel elkezdenek beruházni és például újabb munkavállalókat alkalmazni. Jön a magyar gazdasági csoda? Tényleg lábra szökken a Pannon Puma?

Sajnos ott még nem tartunk. Az Orbán-kormány elindított néhány nagyon ígéretes dolgot, de közben elkövetett egy-két súlyos hibát is. Es az a legszomorúbb, hogy a hibáit egyaltalán nem hajlandó belátni - következésképp kijavítani sem fogja azokat. Pedig ezek a hibák problémát problemára fognak halmozni. Gyorsan kifejtem, mire gondolok.

Ma már szinte közhely, hogy a Fidesz nem elsősorban a szegénység, hanem a szegények ellen harcol. A Fidesz szegény-ellenessége leginkább a szociális ellatórendszer átalakítása és a közmunka-programok kialakításánál érhető tetten. A cél nyilvánvaló: lehetőleg mindenkit kidobálni a szociális ellátórendszerből, majd munkára kényszeríteni. A magyar társadalom jelentős része tapsolt ennek az elképzelésnek, majd egyre többen jöttek rá, hogy ők maguk is belekerülhetnek ebbe a darálógépbe. Azóta lelohadt a lelkesedés, hiszen nyomorult, munkára alig alkalmas emberek ezrei is bekerültek a darálóba, de a munkaképes társadalom vergődő tagjai is megérezték, hogy ez a rendszer mennyire embertelen. A közmunkások pedig megízlelhették a minimálbér alatti nyomorbérért végzett munka "örömét". A lehető legalacsonyabb bérért dolgozhattak és közben tisztában kellett lenniük azzal is, hogy a kapott bérből csak tömegszállóra futja, normális albérletre nem. Az Orbán-kormányt hidegen hagyta ezeknek az embereknek a nyomora, hiszen a statisztikák javultak, a többi meg kit érdekel? Ezekben az években követték el a legsúlyosabb hibákat: az alulképzetteket valódi képzések helyett vagy munkára kényszerítették, vagy "napocskákat rajzoltattak" velük. A többlet-forrásokból látványberuházásokat inditottak el, szociális bérlakás-épitésre meg egy egyszerűen nem költöttek. A legkiszolgáltatottabb munkavállalok (minimálbéresek, közmunkások) számára maradt a mindennapi filléreskedés, a sehova sem jutás fojtogató érzése. Nem meglepő, hogy ezek után már nemcsak a baloldali, de a radikális jobboldali szavazók egy része is anyázni kezdett. Orbánék erre előszedték a "Gyurcsány a hibás" szöveget, de önkritikára továbbra sem voltak hajlandók. Közben a liberális média jóvoltából egymás után estek ki a csontvázak a szekrényből: irritáló vagyongyarapodások, közpénzből fizetett haveri érdekeltségek, stb. Teljesen hiteltelenné váltak a munkás szólamok, de már a nemzeti retorika használata sem növelte a szavazótábort. Az időközi választásokon a Fidesz teret kezdett veszíteni a Jobbik javára. Az önkritikus gondolkodás hiánya, a szegény-ellenesség és a foglalkoztatás-politikai baklövések könyörtelenül megbosszulták magukat. De említhetnénk mást is: mega- és gigaberuházások helyett például helyi pénz-programokat kellett volna indítani - erre jónéhány önkormányzat mutatott és mutat ma is érdeklődést. De ez sem történt meg.

A FIDESZ még többet adott annak, akinek amúgy is több volt. Akinek meg nem volt, azt munkára kényszerítette, vagy csökkenő segélyekkel éhnyomorra ítélte. Orbanék észre sem vették - vagy nem akarták észrevenni - hogy a többséget kitevő nincsteleneknek, romló helyzetű tömegeknek kellett volna valami pluszt adni, vagy legalább a gyarapodás lehetőségét felvillantani. De eddig már nem jutottak el, mert energiájukat, idejüket és pénzüket elsősorban klientúra-építésre fordították. A társadalom veszteseire pedig alattvalókként kezdtek tekinteni.

Talán majd kaptok valamit, ha… Talán majd emberszámba veszünk benneteket, ha…

Nagyon úgy néz ki, hogy a Fidesz-kormány végelszámította magát.