Vona Gábor a Jobbik elnöke kijelentette, hogy “Néppárti folyamatot kíván végigvinni a Jobbikban, saját „vadhajtásaikért” vállalja a felelősséget és azokat „le fogja nyesni”.”


Szép és nemes törekvés. Annyi vadhajtásuk van, mint egy több éve elhanyagolt gyümölcsfának. Szorgalmasan kell csattogtatni azt a metszőollót. Nem hiszem, hogy ebbe a munkába hirtelenjében bele mernének fogni.


A legszebb vadhajtásaik a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és Tyirityán Zsolt vezette Betyársereg. Tyirityánról mindenképpen érdemes annyit tudni, hogy Tomcat mellett ő is felpofozta Novák Elődöt. Valamiféle delejes hatása biztos van Novák képviselőnek, amivel kiváltja ezeket a cselekedeteket.


A HVIM társelnöke, a Szent Korona Rádió alapítója és Farkasok harci egység vezetője Barcsa-Turner Gábor írt egy hosszú és nagyon bizarr írást, "(Lét)rendfokozatok" címmel. Ezt én szépen elolvastam és megpróbáltam értelmezni.


Barcsa-Turner 1988-ben született, így még csak 26 éves. Ha nem tudnám, hogy az ifjú farkasok hatástalanított (legalábbis nagyon remélem) gépkarabélyokkal vitézkednek, azt is mondhatnám, kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való. Ennyire azonban már nem fiatal, így érdemes őt halálosan komolyan venni. Ott van ráadásul az a rémisztő tény, hogy nem egyedül küzd a semmi ellen, elég sok követője akad.


Az ellenségképük meglehetősen bizonytalan, ami abból a szempontból izgalmas, hogy pillanatok alatt azzá válhat bárki. Ezzel a kis írással valószínűleg én is. Harcászkodni velem nem nagyon érdemes, mert igencsak silány trófea lennék mondjuk egy amerikai tengerészgyalogoshoz képest. Ennyit az önnön védelmemről.


Barcsa-Turner úr szótalálmányait idézőjelek közé szorítom, nehogy elszabaduljanak és valami bajt csináljanak itt nekem. Nézzük csak meg, miről is lenne szó.


A jelenlegi honvédség “alászállott” állapotban van, gyakorlatilag csak külföldi missziók teljesítésére, valamint más népek sanyargatására képezték ki őket. Az “alászálló emberi minőség”-nek az a legfőbb oka, hogy a politikusok nem viselkednek államférfiként. Utóbbiak legfőbb jellemzője, hogy hadvezérek is egyben. (Lásd. Deák Ferenc, illetve gróf Széchenyi István)


Az igazi harcosok lovagi missziót teljesítenek. Védik az elesetteket, a gyengéket és a nőket. Legfontosabb küldetésük azonban a “szellemi vezetők” oltalmazása és a “létrendi felemelkedés”. A sötétség erői ellen vívott ádáz küzdelmük során egyre inkább közelebb kerülnek a “Hadisteni állapot” eléréséhez. Fokozatosan megismerik az “eszmei igazságot” és rátérnek a “szellemi útra”, mely felkészíti őket a “végső küzdelemre, a halálra”.  Az elöljárók feladata a “nagy szent háborúra” való kiképzés.


A Farkasok egységénél nem rendfokozatok vannak, hanem különböző színű felfelé mutató háromszögek, amik a a “létrendi felemelkedést” szimbolizálják. A főtiszteknél ezeket a háromszögeket csillagok egészítik ki, ezek már “hadvezéri-hadisteni” minőséget jelölnek.


Ha jól értelmezem valami ilyesmiről szólt Barcsa-Turner Gábor írása, persze jóval bővebb lére eresztve. A lényeget megpróbáltam összesűríteni. Az a meglátásom, hogy a harcosok csak kommandós filmekből, illetve számítógépes játékokból ismerik a háborút, emiatt nem is veszik komolyan. Egyszerűen egy izgalmas játéknak tekintik az egészet, amelyben ők egy küldetést teljesítenek.


Ilyen egyszerűen azonban csak azt az ellenséget lehet legyőzni, amelyik fegyvertelen. A háború, az erőszak isteni szintre emelése rendkívül félelmetes és elég zavaros eszmerendszerre utal. Ezek az egységek nem mostanában alakultak, elég régóta játsszák mindenféle kontroll és felügyelet nélkül a háborúsdit Magyarországon. Nem egy paintball szövetségről van szó. Harcolni, azaz ölni szeretnének. Valahonnan pénzelik is őket, mert nem olcsó felszereléssel gyakorlatoznak.


Legszívesebben azt mondaná az ember, hogy srácok rakjátok már le azokat a rohadt fegyvereket és foglalkozzatok valami értelmesebbel. Persze jól tudom, hogy nem nagyon hallgatnának rám, inkább játszanának velem egy kivégezdősdit.


Ők nem csupán vadhajtások, hanem nagyon veszélyes fanatikusok, a Háború Istenei.