Sültkolbász illatával összefonódó, portékák fölött átkiabált „azt hogyér’ adja? óccsóba megszámítom!”mondatok kavalkádja: lengyel piac. Neve inkább már csak eredetére utal vissza, azonban sokkal inkább hazánk kisebbsége lett az eladók többsége. Remek hely azoknak, kik visszavágynak a shoppingolós vasárnapokba és azoknak is akik egészen a kofák világába utaznának vissza. Jobb mint a pláza!

Hangzavar, nézelődés, alkudozás és egy csomó kacat. Hát kell ennél több egy igazi zsibvásárhoz?! Múlt héten elhatároztam, hogy vasárnap kilátogatok. A sorok közt majdhogynem céltalanul legeltettem a szemem a sok kacaton, remélve, hogy találok valamit, amibe beleszeretek. Kiscsibe, eper, ágynemű, kerti bútor, szerszámok, motorok csomó olyan dolog, amit az ember sehol máshol nem talál meg együtt egy kirakatban. Hányszor fordult már elő, hogy elmegyünk, veszünk egy motort és csibékkel a csomagtartóban térünk haza?! Na ugye, hogy jobb mint a pláza?!

Számla, blokk, online pénztárgépcsodák, a hírét se hallotta az ott dolgozók legtöbbje, de a számok világában jobban tájékozódnak, mint a szépen kikozmetikázott, műkörmökkel ékesített butikos kisasszonyok. A kereskedelem legalja ez, ahol a közös nyelv a pénz, szavai pedig a számok. Persze mindez biztonságos környezetben, biztonsági emberrel biztosítva a piszkos kereskedelem tiszta üzleti végkimenetelét. A rátermett polgárőr a hatvanöt éves fehér bajszú, ősz hajú, kék egyenruhás. A rendfenntartó egységek veteránja, hiszen ki tudhatná jobban mi a dörgés, mint aki a piacnyitó szalagjának elvágásánál is jelen volt? Ő biztosan tudja: jobb mint a pláza!

Bele ugyan nem szerettem semmibe, üres kézzel is jöttem haza, de az aznapi dizájncenter dobogójának első helyezettjét kétségtelenül megtaláltam. Egy körülbelül negyven centis, kézzel faragott és festett, három fiókos antik hatású pénisz. Megkérdezni ugyan nem mertem, „hogyér a fallosz?”, de kifejezetten érdekelt volna, honnan került oda. Talán egy korai XX. századi erotika kiállításról „verte” idáig a sors, vagy csak egy magányos özvegy dísztárgyaként „szolgált”? Ilyet biztosan nem rejt egy pláza!

Veszünk valamit, nem tudjuk, hogy működik-e, se azt hogyan került oda, milyen utat járt be a szemünknek kedves tárgy. Pedig ha ezek a kacatok mesélni tudnának…
Nekem így telt a családdal a vasárnap. Már nem is hiányzik a pláza!

J.K. 

További cikkeimet ITT találod.

Utcán a tehetség - Az otthontalan gyufaszobrász