A tobzoska szó hallatán valószínűleg sokan gondolkodóba esnek, hogy vajon miről is lehet szó. Valami termésről, virágról vagy valami rovarról? A válasz: egyik sem. A tobzoskák az emlősök egyik legkülönlegesebb faja, hiszen egyedülálló módon pikkelylemezekkel vértezte fel őket az evolúció.  Első látszatra talán hajlamosak is vagyunk összetéveszteni őket egy tatuval, ami egy kitűnő példa a konvergens evolúcióra, amikor is két faj külön fejlődik, de mivel hasonló környezethez alkalmazkodtak, ezért mégis sok hasonlóság megfigyelhető közöttük. Példának okáért a tatu és a tobzoska is szereti beásni magát gödrökbe, valamint hangyákat és termeszeket fogyasztanak.

A hasonlóság azonban ezzel ki is fújt. Tudósok szerint a tobzoska ősei 80 millió évvel korábbra vezethetők vissza, amikor még dinoszauruszok uralták a Földet, úgyhogy egy valóban ősi fajról beszélünk, mely sajnos az orvvadászatnak köszönhetően a kihalás szélére sodródott. A tobzoskák iránt ugyanis jelentős mértékben megnőtt a kereslet, és a legfrissebb adatok szerint évente több mint 100 ezer példányt pusztítanak el közülük.

Mint oly sok veszélyeztetett fajnál, itt is az emberi tudatlanság és hiedelemvilág áll leginkább a háttérben, amire rásegít az is, hogy kevésbé van benne a köztudatban a nevük, mint például a tatué, mely a 2014-es brazil labdarúgó-vb kabalaállata is volt. A húsát eleve aranyárban mérik, ugyanis egy kiló tobzoskáért akár 250 amerikai dollárt (nagyjából 70 ezer forint) is elkérhetnek Kínában és Vietnámban. Azonban az egyedülálló pikkelyeik iránt is nagy az érdeklődés, melyek különlegességét a kínai mítoszok is megörökítették. Ugyanis egy tobzoska nemcsak földbe, de akár még betonba is be tudja ásni magát a pikkelyei révén, és a néphiedelem úgy tartja, hogy aki ezeket elfogyasztja, az elnyeri a tobzoska erejét, azaz emberfeletti hatalommal ruházza fel magát.

Azonban ez természetesen nem igaz. Tudósok már megállapították ezekről a pikkelyekről, hogy jórészt keratinból állnak, ami az emberek körmében vagy az orrszarvúak szarvában is megtalálható, tehát nincs semmi csodatévő képességük. Azonban ez nem segít meggyőzni azokat, akik csak azt látják, hogy ezek a jószágok összegömbölyödve bevehetetlen erőddé változnak át a ragadozók számára. Ha ez a pikkelyvár nem lenne elegendő, akkor pedig a borzokhoz hasonlóan képesek olyan bűzt árasztani, ami elriasztja a támadóikat. Ezek tudatában nem is csoda, hogy 80 millió évig kibírták!

A tobzoskák családjából, a Pholidotákból négy fajt tartanak számon Afrikában, és négyet Ázsiában, ám az utóbbi területen található két tobzoska fajt már a kritikusan veszélyeztetett kategóriába kellett sorolni a nagyszámú levadászásuk miatt. A tobzoskákra magányos életmód jellemző, és ami igazán elképesztő, hogy a nyelvük hosszabb mint az egész testük a farkuktól az orruk hegyéig! Aranyos módon a kis tobzoskák egyébként az első három hónapjukat az anyjuk farkán töltik el, majd ezt követően még két évig együtt maradnak. Ezután lépnek csak be a felnőttek világába, ami egyet jelent a magánnyal.

A tobzoskák az evolúció egyik legsikeresebb fajának tekinthetők, éppen ezért lenne szomorú a teljes kipusztulásuk. Sajnos azonban mivel ennyire nem élnek a köztudatban, nagyon nehezen lehet sikeresen végbe vinni a megóvásukat megcélzó szankciókat. Olyan esetről is van feljegyzés, amikor 42 tobzoskát menekítettek meg orvvadászoktól Vietnámban, majd miután átadták őket az erdészeknek, azok eladták az állatokat 11 ezer dollárért különböző éttermeknek. Bár a pénzt végül a hatóságok lefoglalták, az erdészeket nem ítélték el, hiszen ennyire nem törődik senki a tobzoskák illegális kereskedelmével.

Az állatvédők elsőszámú feladata ezért az, hogy minél több emberhez eljuttassák a hírt ezekről a csodálatos állatokról, melyet követően adományozások és támogatók révén készülhetnének olyan kampánytervek, melyekkel sikeresen meg lehetne menteni őket. Így tehát aki teheti, ossza meg ezt a cikket, azzal is elősegítheti a tobzoskák fennmaradását.

Forrás: IFLScience