Nemrég épp arról írtam, hogy a Színházi Kritikusok Céhe bojkottra szólított fel a Pécsi Országos Színházi Találkozóval (POSZT) kapcsolatban, mivel delegáltjukat, Csáki Juditot nem fogadta el a POSZT szakmai lebonyolítója. Korábban, míg csak a Magyar Színházi Társaság (MSZT) szervezésében került lebonyolításra a rendezvény, addig ezzel nem is volt probléma, a szervezet jól együtt tudott működni a kritikus szakmával. A Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság (MTT) megjelenésével viszont megváltoztak a körülmények és minden döntéshez szükséges volt az MTT beleegyezése. A két szervezet együttműködése nem volt zökkenőmentes, ráadásul az MSZT kezdett egyre inkább háttérbe szorulni és egyre kevéssé volt alkalmas a színházi szakma egészének érdekképviseletére. A szervezet tehetetlensége és struccpolitikája vezetett oda, hogy Csáki Juditot mögé nem tudtak odaállni és határozottan kiállni az ajánlásuk mellett.

Ha egy szervezet már nem képes a feladatainak ellátására, az hamar bizalmatlansághoz vezet. A kritikusok először a bojkottal üzentek, amihez aztán rengetegen csatlakoztak, újságírók, színészek, színházi szakemberek. Következő lépésként otthagyták a süllyedő hajót és a Színházi Kritikusok Céhe kilépett az MSZT-ből. Azt hiszem, hogy nem nagyon kell megindokolni a döntésüket. Mindazonáltal nagyon jól jelzi tettük, hogy színházi berkekben óriási káosz uralkodik, egyre erőteljesebben két részre szakad a szakma. Az eddigi belső frontvonalak nyílttá kezdenek válni és a közvélemény előtt is láthatóvá válnak. Hogy két érdekképviseleti szerv is létezhet, jól mutatta már korábban is a belső meghasonlást, de kritikussá most vált a helyzet a kritikusok kilépésével, akik ezzel a tettükkel nem titkoltan a helyzet visszásságára szeretnék rávilágítani a köz figyelmét.

Vidnyánszky Attila fészekfoglalása lassan teljesen eléri célját. A Magyar Teátrumi Társaság megszervezése, a kaposvári színészképzés átvétele (és egyes vélemények szerint tönkretétele), és a Nemzeti Színház vezetésének megszerzése jól mutatja Vidnyánszky hatalmának növekedését. Az eddig jobbára függetlenként tevékenykedő POSZT is lassanként Vidnyánszkyék irányítása alá kerül. Nem sok választja el a magyar színházi életet attól, hogy egy, a politika által nagyban befolyásolt irányzat legyen egyeduralkodó.

Ez ellen tette meg az első és talán legfontosabb lépést a kritikusok céhe, hogy kilépett. Figyelemfelkeltő tettükhöz a színházak közül elsőként az Örkény Színház csatlakozott, megmutatva a többi társulatnak, hogy mit kellene tenni. Két előadásukat is beválogatták a POSZT versenyprogramjába, de abban nem kívánnak részt venni. Az előadásokat azonban megtartják, mert a néző továbbra is a legfontosabb, és természetesen elsősorban nekik akarnak megfelelni. Szimpatikus hozzáállás.

Az MTT részéről viszont megy a sumákolás. Csáki Judit helyére Kolozsvárról hívták meg Zsigmond Andreát, akit azonban nem tájékoztattak a fejleményekről. Miután tájékozódott kicsit, nagyon szimpatikus döntést hozva nem vállalta el a zsűrizést. Természetesen üde színfoltja lett volna a zsűrinek, mert kívülről jön, ám neki nem feladata, hogy a hadban álló felek között rendet tegyen.

Az Örkény Színház azzal zárta közleményét, hogy felszólította mindkét társaságot, hogy tegyék rendbe, amit elrontottak. Kérésükhöz én is csatlakozom, hiszen ha így folytatódnak a dolgok jövőre már nem is kell POSZT-ot rendezni...