Amint arról már korábban számot adtam, komoly konfliktus alakult ki a Pécsi Országos Színházi Találkozóval (POSZT) kapcsolatban. Kritikusok mellőzése, majd bojkott, kilépés, újabb kilépések, aztán üzengetések a sajtón keresztül, jobbról-balra, balról-jobbra. A Magyar Teátrumi Társaság (MTT) is megszólalt azóta az ügyben, nyílt levelet tettek közzé, amelyben ők is elmondták saját verziójukat, amely - micsoda meglepetés - merőben más volt, mint a korábban olvasható tudósítások. Cinikus hangnem jellemzi az MTT nyílt levelét, az atyai dorgáló hangnemet nem igazán értem. Természetes módon hárítanak minden felelősséget, hogy ők minden együttműködnek, minden döntés konszenzusos, a széthúzás nem miattuk van.

Természetesnek gondolom, hogy a színház világában vannak konfliktusok, hiszen minden ember másként látja a világot, más módszerekkel kíván a történésekre reflektálni. Azonban az mégis túlzás, ami Magyarországon történik. Hiába mondja Vidnyánszky Attila, hogy ő megegyezésre törekszik és kölcsönös, megértő együttműködésre, minden cselekedete ez ellen hat. Ha nem akart volna széthúzást, akkor nem kellett volna megalapítania az MTT-t. Hiába tagadja, hogy a politikának nincs köze a színházhoz, mert sajnos ennek ellenkezőjét látjuk. Hiba lenne tagadni, hogy ellenkező esetben nem történne hasonló, mert bizonyosan történt már, csak amikor már a közvélemény is ennyire politizálva lett, akkor minden értelemszerűen nagyobb hangsúlyt kap. A helyzetet legszebben Karsai György fogalmazta meg nemrég megjelent cikkében.

Nem maradt adós a válasszal az MTT, és Balogh Tibor, a POSZT-ra bekerülő előadások egyik válogatója, írt hosszabb cikket a témában, amelynek hangvétele szintén nagyon cinikus és kioktató, de nagyon helyesen világít rá a legfőbb problémákra, mint például a zsűri összeállítása, a bekerülő előadások kiválogatásának szempontjai, vagy éppen a válogatók személye.

Egy tételmondatával nem értek egyet: azt írja ugyanis, hogy versenyre szükség van. Bár tudjuk, hogy versenyek színházi berkeken belül nem ismeretlenek, elég csak az ókori görög színjátszás virágkorára gondolni, mégsem tartom jónak a színdarabok versenyeztetését. Ebben a formában biztosan nem. Arra azonban szükség van, hogy a rengeteg jó előadásnak legyen egy szemléje, hogy megmutathassák tudásukat szélesebb közönségnek. Nem biztos, hogy egy szegedi néző eljut Szombathelyre, hogy ott nézzen egy darabot. De ha mégis versenyt akarunk, akkor hagyjuk, hogy a társulatok maguk jelentkezzenek és delegálják legjobbra tartott előadásukat. Persze tudom, hogy ezt iszonyatosan bonyolult lenne megszervezni, ráadásul sokáig is tartana.

Kívülállóként azt tudom mondani, hogy a mai formájában a POSZT tarthatatlan, mert nem látjuk át sem a zsűri összeállításának metódusát, sem az előadások kiválogatásának folyamatát. Valamiféle megegyezés szükségeltetik, de a jelen állapotban erre nincs esély. 

Legalább egy jó hír azért legyen a végére: a zsűri összeállításában sikerült megegyeznie a két társaságnak. Mindketten négy-négy főt delegálnak a saját döntésük alapján, így nem kell egyezkedni. Az már más kérdés, hogy az ilyen módon összeállított zsűri, hogyan fog tudni dönteni...