A Jobbik nyert Tapolcán, a FIDESZ-KDNP, valamint az MSZP-DK jelölteje veszített. Rengeteg elmezés jelent meg a témában, nem akarom ezek számát felslegesen szaporítani. El vele!


Más dolgot tartok fontosnak.


Ma, ha őszintén belegondolunk, el kell ismernünk azt a tényt, hogy a cigányság problémájával egyedül a Jobbik foglalkozik érdemben. Térnyerésüknek ez az egyik sarkalatos pontja. Hogy milyen választ adnak erre? Szerintem rendkívül rosszat és veszélyeset. Ezt persze bizonyítanom is illik.


Negyed százada nem tudunk javítani azoknak a magyar állampolgároknak a sorsán, akik történetesen cigánynak születtek. Ezt a nevet használom, mert egyrészt nem társítok hozzá semmiféle pejoratív jelzőt, másrészt, ha Jókainak megfelelt, nekem is jó lesz. A roma kategorizálás egy fikarcnyit sem segít rajtuk. Nem ez a legnagyobb gondjuk. Ez a név amúgy szerepel a Romantikus Erőszak nevű lakodalmas rockzeneker nevében, ami gondolom csak figyelmetlenségből került oda. Ennyit a taxonómiáról.


A két nép, mert valójában erről van szó, közötti atrocitások már régóta folynak. A villongások nem tegnap, hanem az elmúlt 25 évben kezdődtek. A szegénység és a nyomor növekedésével ezek száma növekedni fog. Számtalan példát lehet felsorolni pro és kontra. A cigányság és a magyarság gyanakodva és bizalmatlanul néz egymásra. Jelen esetben én ez előbbieket tartom kiszolgáltatottabbnak, ezért melléjük állok.


Lássuk hát a bizonyítandó vagy cáfolandó tételt.


Minden cigány lop, csal, hazudik, nem tanul és nem is dolgozik. Csak segélyből élnek.


Mint minden általánosításnak, ennek is a tudatlanság az alapja. Egy összetett problémát egyszerűen leírni kényelmes ugyan, de hamis következtetésekhez vezet. Pont ez a Jobbik megoldásának a gyengesége. Hagyjuk is a pártot, mert ez nem párt, hanem társadalmi probléma.


Helyesen a következőképpen hangzik a fenti mondat: vannak emberek akik lopnak, csalnak, hazudnak, nem tanulnak és nem is dolgoznak. Vannak magyar állampolgárok akik csak segélyből élnek, sőt vannak akik ezt a semmiből kénytelenek megtenni. Olyanok is akadnak, akik adót csalnak, ügyeskednek, sikkasztanak. Ez egyáltalán nem származás kérdése.


Ezeknek az esteknek a felderítését a rendőrségre és az igazságszolgáltatásra kell bízni. Ehhez azonban biztosítani kell azok hatékony és pártatlan működésének feltételeit. A félkatonai szervezeteknek semmi keresnivalójuk és funkciójuk nincs, mivel csak olajat öntenek a régóta lobogó tűzre.


Jogszabályokkal, megfélemlítéssel, szegregációval, szankciókkal, bakancsok aszfalthoz verésével  nem lehet megváltoztatni az embereket. Megfélemlíteni persze igen, de ez nagyon embertelen cél.


Mivel lehet segíteni az említett nép sorsán? Pénzzel nem, mert az egy idő után elfogy és újra kell pótolni. Kellemetlen tapasztalatok vannak annak kapcsán is, hogy pont a legrászorultabbakhoz nem jutnak el a Roma-integrációra szánt összegek, illetve nem megfelelően használják fel azokat.


Ha ennyire okos vagyok, akkor biztos tudok megoldást is ajánlani. Nem, én nem, de pozitív példákat fel tudok mutatni. Sajnos csak keveset, de mintául szolgálhatnak a még meg nem lévőknek.


Amire a cigányságnak a legnagyobb szüksége van az a tudás, szakképzettség, nyelvismeret. Csupa olyan dolog, ami a mai világban a megélhetéshez szükséges. Naiv nem vagyok. 25 év lemaradását nem lehet egy-két év alatt rendbehozni. A legnehezebb talán az érintettek meggyőzése. Ha azonban sikerül egy szélesebb rétegnek ennek a segítségével kievickélnie a nyomorból, reménykedhetünk abban, hogy szép lassan a többiek is előrébb tudnak jutni. Ők fogják megmenteni a saját népüket. Más alternatívát én nem látok, csak egy polgárháborút. Ez amúgy már rég elkezdődött.


Az egyik példa, ami követendő lehet, az L. Ritók Nóra vezette Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola, a másik a Snétberger Zenei Tehetség Központ. Az általuk szerzett konkrét tapasztalatok alapján lehet orvosolni a régi adósságunkat. Halogatni tovább ezt a kérdést már nem lehet.


A probléma jellegéből fakadóan ezt egy parlamenti ciklus alatt megvalósítani nem lehet. A politikának az a szerepe, hogy biztosítsa a központok működésének folyamatosságát, valamint újabbak alapítását. L. Ritók Nóra, Snétberger Ferenc és a munkatársaik már bizonyítottak. Most a társadalmon van a sor, hogy ezt elvárásként a pártok elé tárja.


Ami engem tehát foglalkoztat, hogy a Jobbik alkalmas párt-e arra, hogy ezt a kétségtelenül nehéz megoldást felvállalja, vagy ragaszkodik az ő általa javasolt, rendkívül káros és veszélyes megoldáshoz.


A fejekben kell rendet tenni és nem az utcákon. Le kell rombolni az előítéleteket. Ez a Magyarországon élő mindkét nép közös érdeke. Igazgyöngy vagy korbács? Sajnos ma hazánkban a legtöbb honfitársunk az utóbbit választaná.