A frász állt belém, amikor olvasom: ártunk és kormányunk be akarja tiltani az energiaitalokat. Aztán most megnyugodtam, mert mégsem. Csak a fiatalkorúak nem vásárolhatják majd, én például igen. De én főzhetnék pálinkát is, ha lenne a kertemben gyümölcs, értenék a pálinkafőzéshez és szeretném a kisüstit. Az már az én problémám, hogy nem szeretem, mert például ha szeretném, akár naponta is a sárga földig leihatnám magam, üthetném a családot, rugdoshatnám a kutyát kedvemre. Egészen a májzsugorig dönthetném magamba bátran a páleszt, vagy amihez úri kedvem szottyan.

Aztán meg azt olvasom, Orbán Viktor irányjelző nélkül nélkül, jobbról akarja megelőzni a Jobbikot. Mert nem elég, hogy már lassan nincs olyan település az országban, amelyiknek ne igért volna autópályát a miniszterek elnöke jártában-keltében, de még a halálbüntetés visszaállításán is gondolkodik őkelme. Remélem, a keresztény és demokrata kormánypárt teljes mellszélességgel támogatja ebben a fantasztikus, előremutató, európai vállakozásában a mi drága felcsúti géniuszunkat. 

Innen üzenem Orbán Viktornak: nyitott kapukat dönget. A halálbüntetést már bevezette szeretett kormányunk. Lépésről lépésre ugyan, de bizony már működik. Például amikor a nem rehabilitálható betegek rokkantsági járadékát megvonják a nagyszerű doktor urak és húzhat a páciens két mankóval a munkaügyi központba közmunkát kérni. Amit persze nem kap, mert járni sem tud, nemhogy gereblyézni. Azért semmi izgalom, kap álláskeresési támogatást, vagy mit. Alighuszonezer forintot, amiből garantáltan éhen fog halni. Igaz, lassabban, mintha villamosszékbe ültetnék, de a végeredményt tekintve teljesül a szép terv.

Aztán ott vannak az idős emberek. Ha valamelyik a nyári hőségben kiszárad, ettől agyi keringési zavara lesz, úgy betolják a pszichiátriai elfekvőbe, mint a huzat. Hogy nyugton maradjon, leszedálják és ha nincs egy határozott rokon, aki kihozza a kórházból, nagy valószínűséggel csak lábbal előre hagyja el a műintézményt. Nem azért, mert a dokik a kórházban nem értenek a gyógyításhoz. Nem is azért, mert a nővérkék gonoszak. Egyszerűen azért, mert az orvos vagy eljut hozzá, vagy nem. A negyven betegre jutó egy nővérke vagy tud még kitépni önmagából egy darabot a sarokban csendesen nyáladzó beteg számára, vagy nem. Falun, ha egy öreg ember nem elég óvatos és eltöri a lábát, tüdőgyulladást kap, vagy bármi okból kórházba kerül, a mentő még el sem hagyta a faluvége táblát, a rokonok kezdik szervezni a temetést.

Aztán ott van ugye a tél, amikor nem meleg van, hanem hideg. Remek alkalom a kihülésre. Ezt lehet csinálni az utcán, mint hajléktalan, de lehet a fűtetlen lakásban is. Például egy minden ellátás nélkül tengődő ember, vagy egy kisnyugdíjas, aki nem szerzett elég pontot a "házigondozás" című társasjátékban, hamar arra ébred, hogy az újságok kis-színes rovatában említik, mint elhunytat.

Ott vannak azok az emberek, akik nem jogosultak semmiféle állami segítségre. Ebből eredően nincs társadalombiztosításuk sem, mert a soktízezer forintot nekik kellene havonta befizetni, miközben kenyérre sem telik. Ők például sem gyógyszerhez nem jutnak, sem kórházba nem mennek. Ha bajuk van, akkor összeszorítják a fogukat, már ha van még nekik. Nem egy rákos és egyéb, talán gyógyítható betegségben szenvedő honfitársunk halt már meg önként és dalolva. Ugyanis társadalombiztosítás hiányában is ellátják valahogy, de aztán jön egy olyan számla, hogy a falu csodájára jár. Aki nem akarja a párjára, gyerekeire hagyni az adósságot, az inkább csöndesen meghal otthon. Az olcsóbb.

Lassabb ugyan, de jó módszer az éhezés is. Ha egy csecsemő már az anyaméhben alultáplált, aztán cukros vízzel próbálja az anya kipótolni a saját éhezése miatt elapadó tejet, abból a gyerekből nem igazán lesz Herkules felnőtt korára. Már persze, ha megéri. Valószínűbb, hogy fiatal felnőtt korára egy egész sor krónikus betegség alakul ki nála, amitől alkalmatlanná válik a rabszolga közmunkára, a jó doktor lepecsételi a rokkantság mértékének csökkentéséről a papirost és máris célnál vagyunk.

Az csak apró ajándék a kivégzéspárti honatyáknak, hogy a kilátástalanság, a folyamatos stressz, a holnaptól való rettegés, a tehetetlenség érzése sokkal hamarabb sírba segíti az embert, mint ahogy egyébként ő magától oda igyekezne.

Egyszóval nyugtassa meg valaki az elég rosszul festő miniszterelnök urat! A halálbüntetés már be van vezetve Mária országában, csak egy kis türelem kell hozzá. Aki túléli és képes használni az eszét, az pedig elmegy gazdasági bevándorlónak valami civilizálatlan nyugati országba. A végén tényleg csak a békemenetesek, a trafikosok és a jobbikosok maradnak. Akkor aztán meg lehet szépen nyugodni az aranyos miniszterelnök úrnak és mindenki másnak is, aki most a humánusabb főbelövést forszírozná.

A magam részéről azonban azt javasolnám: ne az energiaitalokat tiltsuk be, hanem a politikai pártokat. Vagy legalább a kormányt. Végső esetben Orbán Viktort. Akkor talán több lenne a túlélő. 

Lázár János kitüremkedik a szőnyeg alól 

Azt majd a kormány mondja meg, meddig élsz

Hát nincs egy rendes Bolond ebben az országban?