A keményen izé kisember és hasonló, viszonylag ártalmatlan turulságok (létezik ilyen kifejezés? már igen) után a Fidesz agytröszje hóna alá csapta a Gucci-ridikült és kitalálta: most pedig gyűlölni kell! Gyűlöltek ők eddig is, abban nincs hiba. Volt már Bajnai, Gyurcsány, kommunisták, Unió, baloldaliak, liberálisok (fújfújfúj!) - az ebből összeszellemeskedett ballibsik, aztán az értelmiségiek, a romkocsmában merengők, filozófusok. Mikor ki. Lényeg a gyűlölet. Meg aztán, ameddig harcol a hívő, addig sem érdeklődik: miért is élek én rosszul, amikor pedig jól teljesítek?

Az sem újdonság, hogy ami kipottyan a Gucci tatyóból, azt a szorgos kis papagájok felkapják és mint rendes Felcsút-drukker a szotyimagot, köpik szerteszét. De most új frászt hozott nekünk az egyre nagyobb sz...bajban lévő fideszes hadiipar. A bevándorlók, akik felzabálják a termést, szüzeket áldoznak nyári napfordulón, kiisszák a Dunát és senki nem alhat tőlük nyugodtan szerete e kies honban.

Mivel ki van adva a parancs, hogy most mivel kell riogatni a kéményen dolgozó kisembert, mindenki nyilatkozik a szélrózsa minden irányába. Okosakat, ahogy azt szokták. A fidesz.hu-n megtekinthető Pósán László debreceni képviselő sajtótájékoztatójából egy ízletes darabka, amikor is ez a nagyszerű politikus felszólítja a kormányt, ugyan, védje már meg a népet! Mert - itt egy kis adomázás következik - Debrecenben már olyasmi is előfordult, hogy amióta nem lehet (már/még) azon nyomban tömlöcbe vetni ezeket a távolról jött népeket, összeverekedtek! Mi több, arra is volt példa az évek alatt, hogy késsel fenyegettek valakit!

Mi, fajmagyarok ilyet biztosan nem tennénk! Ezt már nem Pósán úr állítja, hanem én. Pósán úr azt állítja, hogy nekünk istenments ide mindenféle más kultúrákból betántorgó jöttmentek, mert senki sem lehet tőlük biztonságban. Az már sajnálatosan nem került fel a kormányzati portálra, amikor a kalitkából elkószált debreceni honatya a következő meggyőző érvet rántotta elő:

"Örülne-e bárki annak, ha az iskolából hazatérő gyermekét körbeállja hat fekete-afrikai fenyegető mozdulatokkal, hanghordozással?"

Pósán úr, kedves! Az én gyermekeimet speciel naponta állják (ülik) körbe fekete-afrikai, indiai, ázsia emberek a buszon, utcán, boltban. Igaz, hogy nem Debrecenben, hanem az Egyesült Királyságban. Ugyanis gazdasági bevándorlóként oda kalandvágytak el az én gyerekeim is, meg még igen sok fiatal ebből a tejjel-túrórudival folyó országból. Az a helyzet Pósán úr, hogy az én gyerekeim konkrétan ismernek egy kettő méter magas fekete-afrikai pasast, aki amúgy rózsaszínű tüllszoknyában szokott kerékpározni. Az ismeretségtől a gyerekeim egyáltalán nem álltak meg a fejlődésben! 

Most jön a meglepetés! Soha, semmi bajuk nem lett a srácoknak, még csak el sem kapták a fekete bőrszínt! Ezzel szemben megtanulták elfogadni a másik másságát és felfedezték, hogy a másik szemében meg ők mások. Az eltérő kulturális háttér csak gazdagabbá tette őket. Egészen jól túlélték azt a kultúrsokkot, hogy mindenféle népek léteznek még rajtunk, magyarokon kívül is. Amilyen rosszul neveltem őket, még élvezik is. Azt már alig merem mondani, hogy barátságok szövődtek a világ minden tájáról odasereglett, mindenféle színű, nyelvű, kultúrájú emberekkel.

Ahogy most Pósán úr nagyszerű szavait hallgatom, valóságos csodának érzem, hogy a gyerekeim (és mindenki más Európa mindenféle multikulti országában) még életben van. Elborzadok, ha arra gondolok, hogy az az Elefántcsont-partról származó házaspár, akikkel sokáig egy házban laktak, minden karácsonykor, születésnapon apró ajándékkal kedveskedik a gyerekeimnek és viszont. Nemrégen közösen főztek! A konyhában! Borzalom!

Pósán úr bizonyára szent borzadállyal nézte volna a legutóbbi ilyen közös főzőcskét, amin voltak ázsiaiak, afriakaiak, spanyolok, brazilok és az én fajtiszta magyar gyerekeim!

Én, egyszerű-agyú szülőként örülök annak, hogy a fiataljaink nem szorulnak be a tulajdon előítéleteik közé, mint például Pósán úr. Hogy az inkriminált kérdésére is válaszoljak, nem én például nem ijednék meg, ha a gyerekeimet fekete-afrikai emberek vennék körül a buszon. Ők sem szoktak megijedni ettől.

Ezzel szemben a jeges veríték lepi el a homlokomat arra a gondolatra, hogy ilyen emberek vezetik ezt a jobb sorsra érdemes országot, mint például az egyebekben nagyon bölcs és tiszteletreméltó debreceni képviselő és bűn társai.