Régebben valamelyik tévécsatornán volt egy akció, "Fogadj örökbe egy szemétdombot" címmel. A készítők fel kívánták hívni a figyelmet az illegálisan lerakott szeméthalmokra, mégpedig úgy, hogy maga a szerkesztőség is "örökbe fogadott" egy ilyen képződményt és erre kérte a nézőket is. Természetesen az aktus nem azt jelentette, hogy hazavitték a hulladékot és tejszínhabos kakaóval kínálták, hanem gumikesztyűt húztak a stáb tagjai, felgyűrték a ruha ujját és teherautóra pakolták az adoptált kupacot. A végeredmény egy tiszta, élhető területt lett.

Valami hasonlóra gondoltam én is. Persze szó sincs teherautóról, vagy konténerről, dehogy akarnám én a nagyszerű politikusainkat ilyen kellemetlenségeknek kitenni. Meg hát amilyen árak vannak a közterületeseknél, nem is futná rá... Arról főleg nincs szó, hogy párhuzamot kívánnék vonni, egyszerűen a dolog szellemisége ragadott meg, minden állampolgáriatlan és tiszteletlen hátsó gondolat nélkül. Tényleg!

Az örökbefogadás abból állna, hogy mindenki hazavinne egy - számára szimpatikus - geng... politikust és bemutatná neki a valóságot. A kiválasztott élőben tapasztalhatná meg az általa megszavazott, esetleg éppen benyújtott törvények, szabályok, döntések következményeit. Saját bőrén érezhetné, milyen az, amikor egy sörös-büfis vacsoraasztalnál, vagy a parlamentben - a hozzá hasonlóan semmiről semmit nem tudó kollégáival röhögcsélve - kiagyalt ötlet az élete részévé válik. Például autóba ülve, önkezével tekergetve a kormányt (jelzem, az autóét!) kellene eljutnia Győrből Nyíregyházára, autópályát mellőzve, bájos kis falvakon keresztül. Útközben kitalálhatná, hány matricát is kell vennie, hol és miért. Ki is számolhatná, mennyibe került ez neki és eltöprenghetne rajta, hogy amennyiben ebben az évben, netán ebben az életben egyetlen egyszer van dolga azon a környéken, akkor miért is jó és olcsó a rendszer, amikor nem az. Ha szerencséje van, még belefuthatna egy szigorkodó ellenőrzésbe is, amikor senkit sem érdekelne az ő kicsodasága, nem lenne mentelmi joga és az éber szerv megérdeklődné: "Honnan jövünk, hová megyünk?" Mindez persze olyan helyen, ahol garantáltan és aktívan akadályozza a forgalmat a hatóság nagyobb dicsőségére.

Az adoptált politikusnak módja lenne (meg dolga is) munkát találni. Nem, mint valaki, nem névre, kapcsolatokra, ismeretségre hivatkozva huppanni be egy jól fizető bizottsági székbe, hanem mint egy átlagsenki. Ezerötszáz önéletrajz válaszra sem méltatva, néhány interjú, ahol kiröhögik az ötven évével, aztán motivációs levél fényképpel a szupermarket bevásárlókocsi-összegyűjtői állásra. 

A meghosszabított nyitvatartások miatt dolgozhatna hétfőtől szombatig - természetesen mosolyogva és rendkívül motiváltan - vasárnap pedig eltöprenghetne, mikor is menjen el a gyerekével cipőt venni a kinőtt helyett. A vasárnap maradékát azzal tölthetné, hogy a mikor mellé kitalálja a mibőlt

Néhány honatya biztosan jutna a mezőgazdaságba, végignézni a legelő nélkül maradt állatok vergődését.

Az egészségügyben is hasznosítani lehetne pár embert. Napi néhány óra alvás után irány a kórház, beteget emelgetni, mosdatni, gyógyszert osztani, vért-ürüléket takarítani, vért venni, türelmesen mosolyogni. Hó végén pedig kitalálni, most mit nem fizet be a nyomorult kis béréből és ettől függetlenül mit ad a gyerekének enni másnap, miből és mikor vásárol be.

A közmunka is várja a kisimult arcú-lelkű honatyusokat. Esőben-hóban-kánikulában hív az árok, vár a gereblye! A megfelelő gazsula után csak meg kell győzni a helyileg illetékes kiskirályt arról, hogy hűséges és néma szolgája lesz a kormánynak, aztán már mehet is kapirgálni az útszélre.  

Meg lehetne próbálni a szakmában elhelyezkedni azoknak, akik nem kamufőiskolai áldiplomával rendelkeznek, hanem mondjuk a köz pénzéből valóban megszerezték a diplomájukat. Megnézném azt a munkáltatót, amelyik alkalmazná a semmi munkatapasztalattal rendelkező, ámde ötvenhárom éves jelöltet. 

Ameddig az eddig politikából élősködők ismerkednének a valósággal és rácsodálkoznának arra, hogy nincs ingyen autó, sofőr, üzemanyag, telefon, laptop, repülőjegy, lakhatás, közlekedés, iroda, titkárnő, mifene, ellenben az eddig két nap alatt elköltött pénzt egy hónapra kell beosztani (persze csak annak, aki talál munkát) és eltartani a gyereket, gyógyszert venni, valamit az asztalra tenni sokadikán és befizetni a rezsicsökkentést is, addig mi keresnénk szakmailag és emberileg is alkalmas helyetteseket az ország, az önkormányzatok, minisztériumok és hasonlók élére. Ha esetleg beválna a dolog, maradhatna is minden az újban. A fiúk építgethetnék tovább a nagyívű karrierjüket közmunkás, mosogató, esetleg bolti eladó szerepkörben és akár jól meg is lepődhetnének azon, hogy a "kormány átvállalja" kitétel annyit jelent, hogy megint neki kell a zsebébe nyúlnia. 

Mivel igen sok politikussal rendelkezünk a polgármesterektől miniszterekig, ejtőernyős iskolaigazgatóktól tanfelügyelőkig, jegybankelnöktől a színházigazgatókig - ezek családtagjait, rokonait is illik beleszámolni a közösbe, minden keményen dolgozó kisembernek jutna belőlük.

Én élen szeretnék járni a tulajdon ötletem kivetelezésében, ezért bejelentem az igényemet Balog Zoltán emberi, meg  erő és forrás miniszter úrra, mert igen sok farigcsálnivalót találok az ő jellemében és hozzáállásában. Is. Az emberi és miniszter úr éppen most jelentette ki, hogy "áldozat nélkül nincs siker, nincs áldás" Mennyire igaza van neki! Ideje áldozatot hozni. Neki is, mert mi már hoztunk eleget. Szerintem.

Bréking! Orbán Viktor kávét iszik!

Vida ildikó köszöni, de nem óhajtja

Egy hithű illiberális kesergései rügyfakadás idején