Valami fertőző vírus terjed az országban. Nem influenza, abból hamar kilábal az ember. Ez a vírus súlyosabb, veszélyesebb és nincs belőle gyógyulás.

Mindenkit megtámad, aki akár csak egy aprócska hatalmat is elmarkol. Az addig talán normálisan gondolkodó ember mentálisan kisiklik, látásmódja eltorzul. Elég a tudat, hogy uralkodhat. Mindegy, hogy kin, vagy min, de uralkodhat. 

Ha valaki egészen a hatalom csúcsa közelébe jut, abban a pillanatban elfelejti a valóságot. Miniszteri székből hirtelen máshogyan látja a dolgokat. Eltűnnek a szeme elől az emberek, nincs többé Mari néni, Józsi bácsi, nincs Ildikó, Sanyi, Anna.

Mari néniből értéktelen kolonc lesz. Mert 87 éves, mert beteg és foglalja a kórházi kapacitást, mert a nyugdíja csak kiadás oldalon jelenik meg. Mari néni már szavazni sem megy. Mari nénit be kell tolni a pszichiátriai elfekvőbe. Majd lesz vele valami. A hatalom szerint.

Józsi bácsi hasznos volt, ameddig a bányában dolgozott. Már nem dolgozik, a tüdeje csak sípol, a térde sem hajlik. Munkát nem talál, közmunkára nem alkalmas, haszontalan teher. A hatalom szemében.

Ildikó lassan 50 éves. 30 évet húzott le egy gyárban, de már elkopatt a teste, járni is alig tud. Nyugdíjra még nem jogosult, más szakmát, nyelvet tanulni már nem nagyon tud. Az ellátásra odavetett alamizsna csak kiadás, kidobott pénz. A hatalom számára.

Sanyi képtelen alkalmazkodni az új rendszerhez. Hiába van diplomája, jó szakmája - idegen. Nem fogadja el a kormánypártok mindent átszövő hatalmát. Véleménye van. Ellenvéleménye van. Beszél, uszít, rombolja a "rend"-et. Sanyi nem talál megfelelő állást, a rendszer utána nyúl. A rendszer bosszúszomjas. Sanyi alkalmi munkákból tengődik, nem tud megélni, nem lesz nyugdíja. A hatalom áldozata.

Ildikó becsülettel felnevelt, taníttatott 3 gyereket. Ellátta a háztartást, dolgozott a munkahelyén, gondozta a beteg szüleit, a férje szüleit. Ildikót elhagyta a férje, mert a testén látszottak a szülések nyomai, a szemében látszott a fájdalom. A férje talált magának egy feszes testű fiatalabbat, akivel "meg lehet jelenni". Ildikó igyekszik túlélni, de fizetni kellene a törlesztőt, fizetni a rezsit és élni is kellene. Vagy legalább néha enni. A településen nincs munkalehetőség. Remény sincs a településen.

Anna egy szabolcsi kis faluban lakik. Okos gyerek, de még soha nem látott internetet, a faluban nincs könyvtár. Anna soha nem járt Budapesten. A szüleinek arra sincs pénzük, hogy a szomszéd városba buszozzanak. Magántanárról, angol nyelvanfolyamról álmodni sem szoktak. Anna van olyan okos, mint Orbán Viktor volt az ő korában, de Annából soha nem lesz gazdag politikus. Mert Anna szegény és ráadásul lány. 

Orbán Viktor nem látja ezeket az embereket. Talán soha nem is látta. A falusi fiú elvégezte az egyetemet, amikor még nem volt tandíj. Mi, közösen fizettük a tandíját. A taníttatás költségeit soha nem dolgozta le a szakmájában. A jogi tudását az érvényesülés érdekében használta. A tehetséges, dinamikus fiatalból mára potrohos hobbifocista és megélhetési miniszterelnök lett. A pénz és a hatalom jelent számára mindent. Megszerezte, amire vágyott. Korlátlan és ellenőrizetlen teljhatalmat. Imádatot, alázatot, hízelgést. Hazugságokkal és mozgékony nyelvekkel bástyázta magát körül. Ezek megvédik a valóságtól. Megvédik az Ildikóktól, Mari néniktől. 

Orbán Viktor érzi, hogy valami nem jól van. Hogy a valóság illúzióját megszerezze, a hobbijának szenteli a mások, a mi, az ország pénzét. Stadionok építésére és fenntartására, fociakadémiák működtetésére költi a közpénzt. Amiből az Ildikók, Mari nénik, Józsi bácsik, Sanyik, Annák gondjain kellene enyhíteni, munkahelyeket kellene teremteni, oktatást, egészségügyet kellene átalakítani, fejleszteni. 

Orbán Viktor nem látja az embereket. Csak a statisztikákat látja, amiket neki gyártanak. A mi pénzünkből. Orbán Viktor vágyik a szeretetre, a tiszteletre. Stadiont épít a szülőfalujában. Vasutat. Csónakázótavat. Azt hiszi, emlékmű lesz a stadion. Az ő politikusi nagyságának az emlékműve.

Igen, emlékmű lesz. Az emberi kicsinység, a hatalmi mámor és a mohó pénzéhség emlékműve.

Ott fog állni évtizedek múlva is, lepusztult, gyommal felvert, elátkozott emlékmű. Üzenet az utókornak.