Egyre magasabbra feltolt ingerküszöböm péntek óta elborzadva szemléli a megélhetési bevándorlókat verbálisan keresztre feszítő, nemzeti konzultációnak alávetett kreálmány körüli hisztériát. Arra jutottam, hogy a rezsicsökkentés primitívo-fideszizmusba csomagolt, levelező akciója óta nem volt példa arra, hogy ennyire gátlástalanul bele akarják nyomni az arcomba, mit kell, mit illik, mit kötelező gondolnom valamiről. Megkövezés terhe alatt is azt kell mondanom: nekem nem elsősorban az a bajom, hogy közel 1000 millió forintba kerül írásba adatni a néppel, hogy gyűlöli az idegeneket. (Bár összehasonlításképpen azért halkan megjegyezném, hogy a londoni diplomásokat hazacsábító akcióra ezzel szemben kemény 100 millió jut.)

De ne akadjunk fenn tényeken, számokon, statisztikai adatokon, mert még a végén azzal gyanúsítanak meg, hogy értünk is valamihez, nem csak a bársonyszékbe kapaszkodási indexünket akarjuk csúcsra járatni.

Ezzel szemben elképesztőnek tartom, hogy a franciaországi mészárlás után, na meg Tapolca előtt és után, a magyar kormány képes volt a történetet meglovagolva egy olyan problémát kreálni, és jó ideje a közélet napirendjén tartani, ami gyakorlatilag nem létezik . (Sokan sok helyütt értekeztek erről, elérhető, olvasható adatok ezek.) Ünnepélyesen felhívnám a figyelmet arra, hogy ez az a pillanat, amikor Gyurcsány egy évtizeddel ezelőtti, hasonlóan megalapozott, 23 millió romános riogatása megmosolyogni való csínytevéssé szelídült. Hála ennek az ordas manipulációs kísérletnek.

Nem kell ahhoz szociológusnak lenni, hogy az embernek eltorzuljon a feje, amikor rádöbben: mennyire sértően óvodásnak nézik már megint. Még csak az sem lenne baj, hogy manipulálni akarnak (nem először fordulna elő), de már az sem igaz, amit kérdeznek.

Kedves magyar nép! Itt az új ellenséged, a megélhetési bevándorló terrorista-bűnöző, mától őt kell utálni. Azt kell tudni róla, hogy már Koszovóban, Rabatban, Tripoliban kinézte magának az állásodat, sőt, a meg nem született gyermeked jövőjét is ellopta, csak még nem tudsz róla. Munkahelyed, megélhetésed veszélyben forog, azonnal cselekedj, ne engedd, hogy Magyarországot ellepjék ezek az undorító népségek, Európának nincs szüksége bevándorlókra! Ugye hogy el kell taposni őket, mint a csótányokat?

A családok és születendő gyermekek önkényes, aljas szembeállítása a bevándorlók támogatásával, a bevándorlók kriminalizálása, szubjektív megítélések tényként kezelése, más kontextusból kiragadott témák homályos összemosása ezekkel a totálisan párhuzamos kategóriákkal, az elutasítás lehetőségének megvonása a kedves magyar néptől, nem csupán szakmailag teszi megkérdőjelezhetővé ezt a konzultációnak nevezett gyalázatos kérdéssort, de számos más keresetlen kérdést is felvet. Attól függetlenül természetesen, hogy a tényleges célt érteni véljük, és hányingerünk is van tőle.

Az egyébként teljesen alaptalan gyűlölködés átruházása a meg nem született gyermekeik sorsáért aggódó keményen dolgozó kisemberekre olyan szintű semmibe vevése és kiröhögése ennek a népnek, amelyre Árpád óta nem sűrűn volt példa. És ha volt is, csak legfeljebb ugyanakkora szégyen ránk nézve, mint ez a mostani alattomos nemzethyeskedés.

Értem én, hogy kockás inges nemzeti főceleb elvtársnak nem úgy megy már a hakni, mint régen, értem, hogy a jéghegy csúcsa brókerbotrány jó pár réteg szilárd talajt kihúzott gumicsizmás lába alól, és azt is vágom, hogy Tapolca után már tényleg semmi nem lesz a régi. De mi lenne, ha legalább egyszer nem próbálnánk a zsigeri gyűlölettel, mint érzelmi kérdéssel megválaszolni valós, létező problémákat? De főleg mi lenne, ha legalább egyszer, a hatalomba való elkeseredett kapaszkodás, és a felelősség innen oda taszigálása helyett ne az lenne a cél, hogy nem létező problémából álproblémát gyártsunk, ami mögül nem létező Habony Árpádok Gucci táskájának gyári illata csapja pofán az embert?

Én úgy látom, hogy ebben az országban több millió potenciális menekült él ebben a pillanatban. Valamennyien ennek az országnak a polgárai, tősgyökeresek. Nagy részük elkeseredetten tengeti életét egyik napról a másikra, életében nem látott még terroristának keresztelt megélhetési bevándorlót. Semmi nem jöhetne jobban kapóra, mint ez a rögvalóság. Semmi nem könnyebb, mint úgy utálni valakit, hogy sose láttunk még olyat.

Viktor, az a baj, hogy túl hosszú évek óta dolgozol azon, hogy polgárháborús övezetté legyen ez az ország. Ahol nem lehet semmiről civilizáltan vitázni, minden konzultációnak álcázott hatalami agresszió egyedüli célja kideríteni, hogy ki melyik táborhoz tartozik. A nép véleménye téged a legkevésbé sem érdekel, mindent elintéz a propaganda.

Most, hogy megint kényszeresen úgy teszel, mintha a népednek bármi beleszólása lenne abba, hogy miként akarod hermetikusan elzárt istállóvá alakítani ezt az országot, ahol kedvedre mászhatsz az asztalra a gumicsizmával, és büföghetsz napestig mert senki nem hallja, eszembe jutott: az a nagy büdös igazság, hogy 1956-ban sem volt szüksége Európának és a világ többi részének menekültekre. Sőt, az is igen valószínű, hogy a rengeteg tisztességes magyar ember között voltak szép számmal köztörvényes bűnözők, de érdekes módon a világ nem ezekre a „terroristákra” emlékszik. Ahelyett, hogy látható elkeseredéseben már megint lemennél kutyába, mi lenne ha végre egy olyan országot akarnál tettekkel is építeni (és ha nem megy, hagyni kell a fenébe az egészet), amelyből nem elmenekülni akarnak a sajátjaid? Mi lenne, ha a jól bevált általánosító, megbélyegző retorika helyett felfognád, hogy miközben arról ugatsz, hogy Európának nincs szüksége menekültekre, immár 5 éve nap mint nap arról győzködöd saját népedet, hogy ennek az országnak nincs szüksége idősekre, szegényekre, éhezőkre, melegekre, fogyatékosokra, hátrányos helyzetűekre, kiszolgáltatottakra.

Ugye nem probléma, hogy egy-egy ingyenes ételosztáson rózsákat és egymást letaposva állnak sorba százasával a potenciális magyar menekültek, amikor itt ez a hálás téma, hogy tudniillik elveszik a munkánkat, mint Gyurcsány románjai? Mekkora pofátlanság kell sűrű nyelvcsapkodások között világossá tenni, hogy Magyarország nem válhat menekülttáborrá, majd megkérdezni a népet: ugye, hogy azonnal őrizetbe kell venni őket, paraszt?

Igen, Viktor, vegyük őrizetbe őket, nehogy a végén még kiderüljön, nem is ide akartak jönni. Igen, Viktor, dolgozzanak, termeljék ki a költségeiket, van itt közmunka dögivel, lássa meg a büdös feka milyen jól meg lehet itt élni havi 47 ezerből. Addig sem kell arról beszélni, hogy miért nem ér semmit a magyar ember a munkaerőpiacon. Addig sem foglalkozunk azzal, hogy a bevándorlók kilóra levadászására szánt összegekből miért nem fizetik ki Sándor Máriák túlóráit. Hogy a riogatásra kiváló terrorveszély elhárításának költségeit miért nem a stadionépítésektől, vagy a Tiborcz-Mészáros-félék indokolatlan harácsolásának kárára vonjuk el. Hogy a gátlástalanul lenyúlt közpénzeket miért nem a magyar családok életminőségének javítására fordítjuk, ahelyett, hogy a frászt vernénk beléjük. További 1 milliárdból.

Sejtem, hogy a mostanában igencsak elbizonytalanodott birkák visszaédesgetése bármikor megér egy egészséges, igazi keresztény gyűlölködő hadjáratot. De őszintén kétlem, hogy van az a menekült, akit többe kerülne eltartania ennek a nemzeti konzultációkra született magyar népnek, mint az Orbán családot apástól, vejestől, holdudvarostól, mindenestől. Őszintén hiszem, hogy ezt az országot kizárólag tőletek kell megvédeni, és semmiképpen nem az évente cirka 500 itt letelepedett muzulmántól, Orbán Viktor!

U.I. Én a magam részéről semmivel kapcsolatban nem szeretnék konzultálni veled. Gondolkodtam azon, hogy egy dehogy rólad mintázott nemi szervet rajzolok az ingyenes borítékra, és visszaküldöm. De nem. Még annyit sem érsz nekem.