Budapesten, a Madách téren lefújtak festékszóróval 14 óriásplakátot. Ez a mai világunkban természetes sajnos, hogy rongálunk, ettől ez még nem lenne hír. Hírértékűvé attól válik ez a rongálás, hogy ez egy szabadtéri fotókiállítás, ahol 24 képet állítottak ki, bemutatva holokauszt túlélőket, „70 év unokái” címmel.

… és így már hírré vált, az önmagában is szégyenteljes cselekedet. Persze az ember megvonhatja a vállát és mondhatja – Nem az én dolgom!

Engem alapvetően a rongálás ténye zavar, hogy ennyire nem becsüljük egymás munkáját, egymás érzéseit. Viszont talán még zavaróbb és felkavaróbb az a kommentháború, ami elindult azon a hírportálon, ahol megjelent a beszámoló erről a barbár cselekedetről. Emberek csapnak össze, mély gyűlölettől és haragtól átitatva a virtuális térben, sokszor a névtelenség, az anonimitás mögé bújva.
Mi a baj velünk, magyarokkal, honnét ez a feneketlen gyűlölet és harag és miért?

Pár nap múlva a 71 éve történt holokauszt áldozataira emlékezik meg, a magyar zsidóság és persze nem csak zsidóság is. Arra, hogy volt egy II. világháború, ahol a fasiszta Németország emberek millióit küldte halálba, mert úgy gondolták megtehetik. Ennek az iparosított népirtásnak a zsidók voltak a legnagyobb vesztesei. Miért gond, hogy egy népcsoport, egy vallási közösség megemlékezik történetének egyik legfájdalmasabb időszakáról, miért fáj ez nekünk, magyaroknak?

Miért fáj nekünk, hogy ezt nyilvánosan teszik, miért fáj nekünk az, hogy emlékeztetnek bennünket is arra, hogy milyenné válhat a világ, ha nem figyelünk egymásra, ha hagyjuk, hogy egy népet esztelen nacionalizmus hasson át.

- Nem az én dolgom, nem az én ügyem! – mondhatnám és félrenézhetnék, mint tesszük sokszor az életben. Hányszor szembesülünk a mindennapi életben olyan történésekkel, amikor tudjuk, hogy közbe kellene lépnünk, érezzük a lelkünk mélyén, de mégis elfordítjuk a fejünket, mert „nem a mi dolgunk”!

A végén, álljon itt pár vélemény a teljesség igénye nélkül!

„Iren A · Kiemelt hozzászóló · Budapest, Hungary

Elég pofátlan ez a kiállítás - mekkora helyen férne el az összes, háborús túlélő képe? Ők is megérdemelnék! Már megint velük kell foglalkozni és mekkora méretekben? Most itt csinálnak siratófalat is? Kérkednek mert nekik a háború után minden jó megadatott - jöttek a Join csomagok és kakaót és csokoládést ettek már akkor mikor egész Budapest éhezett és vizes kenyérre melaszt tettek, meg ették ha jutott a "hitler-szalonnát". Rákosiékat meg ránk szabadították és beindult a terror sztálinista módra! Annak hol vannak a túlélői??????” (Hír24)



„K. Krisztián · Kiemelt hozzászóló · Budapest, Hungary

én nem szégyellem magam olyan miatt amihez semmi közöm
LESZAROM A HOLOKAUSZTOT csupa nagybetűvel .A Palesztin gyerekek miatt is szégyelled magad?” (Hír24)

„N. Annamária · Budakalász Gimnázium

a csapból is a holokauszt folyik nem is csodálom,hogy ez történt...” (Hír24)