Vall életéről a hírhedt kokainbáró fia. Juan Pablo Escobar beszél az ABC-nek apjáról, Pablo Escobarról, medellini drogmaffia egyik legjelentősebb alakjáról abból az alkalomból, hogy Spanyolországban megjelent a Pablo Escobar, az apám “ című könyve.

Juan Pablo Escobar 1977-ben született, két évtizede Buenos Airesben él, ahol építészként dolgozik. Nős, van egy kétéves kisfia. Igazi nevét elhagyta, jelenleg Juan Sebastian Marroquin néven él.

-Miért határozott úgy, hogy megírja ezt a könyvet, amikor annyit írtak már az apjáról. Hogy tisztára mossa az imázsát, vagy hogy így szabaduljon meg az emlékétől?

- Először is azért, hogy vége legyen a sok hazugságnak, amelyet terjesztettek róla és hogy kiderüljön. az igazság. Az áldozatoknak joguk van megtudni az igazságot, nem azokat a történeteket, amelyeket mesélnek nekik. És azért is, hogy a fiam megtudja, valójában ki volt a nagyapja.

- Az Ön apját gyűlölték, ugyanakkor a legszegényebbek szerették. Hogy érzi magát, mint Kolumbia leggyűlöltebb emberének a fia? Azt gondolja, ,hogy ez olyan, mintha Al Capone, Sztálin vagy Hitler fia lenne?

- Nem tudom, hogy ő volt-e Kolumbia leggyűlöltebb embere, mert a szegények közel érezték magukat hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt rossz ember, csak azt, hogy élvezte a legszegényebbek, Kolumbia 90 %-ának szimpátiáját. Nekem az apám volt és bárkihez hasonlítják is,a szeretet, amit érzek iránta feltétel nélküli és nem lehet alku tárgya. Ez a szeretet azonban nem gátol meg abban, hogy elismerjem erőszakos cselekedeteit. Nem azért írtam meg a könyvet, hogy tisztára mossam, ellenkezőleg, az is lehet, hogy mint ember rosszabbul jön ki belőle.

- Hogyan írja le az apját?

- Mint a világ legjobb apját. Erős családi értékeket valló embert. Láttam a mindennapokban, anyámmal, a nővéremmel a családdal való kapcsolatában.

- Amikor megölték az apját 1993. december 2-án, Ön 16 éves volt és megesküdött,hogy megbosszulja a halálát. Hogy lehet, hogy 10 perc múlva megszegte esküjét és a megbékélés aktivistája lett?

- Apámat nem gyilkolták meg, ő hagyta magát megtalálni. Az állam foglyai voltunk, valakinek meg kellett halnia, vagy a családjának vagy neki. Anyám és én nagy erőfeszítéseket tettünk azért, hogy megváltoztassa magatartását az erőszak viszonylatában. Elértük, hogy feladja magát és a La Catedral börtönbe került nagyon speciális körülmények közé. Naivul hittünk abban, hogy a változás része lesz a sok évi börtönnel való fizetés és megoldódnak a család problémái is. De nem élt ezzel a második lehetőséggel sem, amelyet a társadalom adott neki arra, hogy újra beilleszkedjen és beismerje bűneit. Abban a l0 percben amikor elkezdtem végig gondolni, hogyan bosszulom meg, rájöttem, hogy valaki olyanná válok, aki rosszabb apámnál, annál az embernél,akit életemben annyit bíráltam. Rájöttem, hogy ez a bosszú nincs összhangban a gondolkodásommal, most már 21 éve teljesítem a második fogadalmamat, a béke embere vagyok.

- Milyen volt az édesapja cellája a Catedralban?

- Jobban hasonlított egy szállodai szobához, mint egy cellához.

-Nehéz volt Önöknek gazdag körülmények után Mozambikban, a világ egyik legszegényebb országában élni?

- -Egy jobb jövőt kerestünk, nem olyan helyet, amely rosszabb volt Kolumbiánál. Úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Buenos Aires-be, ahol három hónapra érvényes turista vízumot kaptunk. Húsz éve ott vagyunk. Ismeretlenül éltünk öt évig, élveztük annak privilégiumát, hogy nem vagyunk senkik. Dollármillióink voltak és odajutottunk, hogy nem volt semmink. Pisztolyfenyegetéssel fosztottak meg bennünket mindentől, amit apám ránk hagyott. Dolgoznunk kellett. Mindnyájan nevet változtattunk, még a kutya is.

- Hogyan élte meg a találkozást és a bocsánatkérést a megölt rendőrök fiaitól 2008-ban?

- Nagyon nehéz, kemény találkozás volt. Úgy fájt a gyomrom, mint még soha. Senki sem készíti fel az embert arra, hogyan kell bocsánatot kérni apja bűneiért. Nagyon nemes lelkű, a gyűlöletet felejteni kész családokkal találkoztam. Sok család megtette ezt azóta. Ha az ember megbocsát, megszabadul a fájdalomtól, amelyet mint áldozat érez. Megértettem,hogy ez olyan folyamat volt, amelyet családként, országként kellett megélnünk. Kolumbia már ötven éve nem tudja, mi a béke. És ezért nagyra értékelek minden erőfeszítést, amelyet a háborúban érintett szektorokban fejtenek ki. Mert nemcsak a gerilla elleni háború van, hanem sok más háború is. Már nem lehet különbséget tenni a narkókereskedők, a paramilitaristák vagy a gerillák között. Mindnyájuk közös ideológiája a pénz, ez egyesíti őket.

- Az Ön országa most az évtizedeken át tartó mészárlások után a megbékélést készíti elő?

- Én végig csináltam anyámmal a kolumbiai drogkartellekkel kötött békeegyezményeket számunkra kedvezőtlen feltételek között, amikor mindent elvesztettünk cserében a békéért. Nem azt mondom, hogy le kell mondani az igazságról, de a béke sokkal fontosabb, mint bármi más, hogy az ország fejlődhessen. Kolumbiának késznek kell lennie sok minden megbocsátására, sok mindenen való túllépésre, mert béke kell ahhoz, hogy újra kitaláljuk magunkat, mint egyéneket és mint nemzetet. Egyetértés van abban, hogy elegünk van az erőszakból. Láttam sok drogfőnököt,akik belefáradtak az erőszakba. Ennek bizonyítéka, hogy élek. Megölhettek volna, de nem tették, mert belefáradtak az erőszakba és nem akarják, hogy a fiaik szenvedjenek miatta.

Mivel magyarázza, hogy a szörnyetegnek tekintett Pablo Escobar egy sor tv-film főszereplője? A kolumbiaiak így ismerik meg és így asszimilálják a múltjukat?

- Ez a legrosszabb, ami történhet, a hatalom verzióját mondják el. Nem apám volt az egyedüli bűnös. Ő a saját cselekedeteiért felelős, ezekért nem akarom mentegetni. De a hatalom büntetlenséget akar az igazi korrupciónak, ami apám személye mögött van. Ez a könyv sokkal vékonyabb lenne, ha nem lett volna Kolumbiában korrupció.

- Igaz, hogy az apja azt mondta Önnek, hogy sohasem drogozzon?

- Azt mondta, hogy az a bátor,aki nem drogozik. Nyolcéves voltam, amikor először beszélt velem erről. Kirakta a drogokat az asztalra és bevallotta, hogy a heroin kivételével mindet fogyasztotta. Azt mondta, hogy egy napon, ha annyira kíváncsi leszek, hogy nem tudok ellenállni annak, hogy kipróbáljam, szóljak neki és próbáljuk ki együtt. Ez legalizálta számomra a drogot és eltűnt belőle a tiltás varázsa. A marihuánát próbáltam ki 28 éves koromban. Nem tudok elképzelni olyan gyereket Kolumbiában, aki jobban ki lett volna téve a drog csábításának, mint én.

-Meggyűlölte az édesapját a sok szenvedésért, amelyet Önöknek okozott?

-Nem volt egyetlen nap sem az életemben, amikor gyűlöltem és nem is lesz. Szeretem feltételek nélkül mindennek ellenére.

- Félt gyerek és serdülő korában?

- A félelem állandó társam volt.

- Nem szívesen adnak Önnek megbízásokat azért, mert Pablo Escobar fia?

-Sok szektorban előítélettel voltak irányunkban. Olyan ember tetteiért ítéltek el bennünket, aki 21 éve meghalt. De ezt nem használtam fel ürügyként arra, hogy eltérjek a béke útjáról az építészetben és az ipari design-ban. Ez olyan pálya, amely az építésben segít, nem a rombolásban. Építettem házakat és középületeket, terveztem bútorokat Buenos Airesben és Antioquiában.

-Igaz, hogy bútorokat tervezett egy úszómedencébe?

-Miért kellene elvenni a földet egy úszómedencén kívül, amikor ki lehet használni a víz frissességét?

- Milyen érzés volt Simon Bolivár kardját a kezébe fogni? / a kard sokáig Pablo Escobar tulajdonában volt./

- Nem értékeltem úgy, ahogy kellett volna, nem tudtam, hogy mit tartok a kezemben….

http://hu.blastingnews.com/hir/2015/04/a-pszichopata-bunozok-agya-maskeppen-mukodik-00346939.html