Szeretetet hirdető ártunk és kormányunk hihetetlenül képes gyűlölni. Sok mindent gyűlöl és ezt a gyűlöletet megosztja híveivel is, mert adni jó...

A kormánynak politikai öncélja van a gyűlölködéssel, a hívek pedig hisznek abban, hogy a gyűlölet egyfajta pajzs, amely képes megvédeni a véráztatta anyaföldet, a magyar hazát és benne az igaz magyar hazaffyakat. Hiszik azt, hogy a gyűlölet az álarcba bújt szeretet és aki nem azonosul a Fidesz (ön)céljaival és (rög)eszméivel, az egyrészt áruló, másrészt pedig dögöljön is meg. 

Így fordulhat elő az, hogy a civil szerveződéseket álcivilnek nevezik. Ahogy a független írókat bértollnoknak, a kormánypropagandát el nem fogadókat álértelmiséginek, a kormányzat hibáira rámutató szerzőket lázítóknak, az éhezés és nyomor terjedése ellen protestálókat hazugoknak és hosszan sorolhatnám még a sunyi jelzőket.

Ártunk és kormányunk minden igyekezete ellenére a társadalom egy része mozgolódik. Egyre nagyobb része. Közösségek jönnek létre, formálódnak, keresik az útjukat. Fejlődni csak úgy lehet, ha az ember igyekszik átlépni önnön korlátait. Napról-napra egy kicsit többet, jobbat akar. Ez így van a közösségekkel is. Önmaguk árnyékát átlépni kész emberek tömörülése. 

Ilyen a "42" nevű csoport. Közösség, egyesület, de elsősorban emberek, egyesével, közösséget alkotva. Emberek, mint mindenki más. Van családjuk, munkájuk, gyermekeik, párjuk, vannak szüleik, rokonaik, barátaik. Teszik a dolgukat egyenként és teszik közösen.

Látom, hogyan formálódnak napról napra. A megalakulástól kezdve - nem volt régen, 2014. novemberében - egészen a mai napig. Vitákon, veszekedéseken és megbéküléseken át vezet az út. Mint mindig, mindenhez.

42 ember hozta létre a csoportot. A 42 misztikus szám. Aki olvasta Douglas Adams "Galaxis útikalauz stopposoknak" című könyvét, az tudja: a 42 a válasz. Mindenre. Már csak a kérdést kell megtalálni.

A "42"csoport a kérdést keresi. Egyiket a másik után. 

Valójában számtalan ilyen közösség létezik. Az "Így írunk mi" útkereső bloggereitől a "Demokratikus kerekasztal" politikusain át a Tuareg vezette "OGYM"-ig - nagyon sok. 

Azok az emberek, akik látják a jelenlegi rendszer visszásságait, érzik a változás ordító szükségességét, de nem találják a megelelő utat, formát és módot arra, hogy tegyenek valamit az élhetőbb holnapért, lassan megtalálják ezeket a közösségeket. Van, aki az egyik, van, aki másik csoportban fedezi fel azt az utat, ami a cél felé vezet.

Minden szerveződésről és csoportról nem írhatok. Nem is tudok. De néhányról igen. Mert fontosnak érzem megmutatni őket, hogy aki keresi a helyét, módja legyen meg is találni.

Most a "42" csoportot mutatom be. Lehet a céljaikat, módszereiket szeretni és lehet nem szeretni. De úgy  kellene szeretni, vagy nem, hogy látjuk: kik is ők.

Ebben igyekszem segítséget adni a folytatásban.

A cikk második részét itt találod...