Tegnap óta értelmezni próbálom azt a hírt, miszerint egy egzotikus, gusztustalanul liberális európai ország közszolgálati televíziója (tudniillik, fújj, ott van KÖZSZOLGÁLATI televízió) eljött meglepődni Felcsútra. Mondjuk, nem értem miért kell padlót fogni egy vérbeli illiberális sikertörténettől, de a lényeg, hogy a vidámparkban nem volt otthon más megszólítható fontos ember, csak az alpolgármester úr. Aki – ha már a mikrofon közelébe eresztették – az utóbbi idők egyik legszenzációsabb országimázs-teremtő vallomását nyomta bele a németek arcába. Meg a mienkbe is egyúttal.

A pár perces riportból mindenki (még a gyengébbek) számára világossá válhatott, hogy milyen naccerű és irigylésre méltó szeglete Felcsút az Európai Uniónak. Van itt kérem, minden, mi szem-szájnak ingere: egy nyájas alpolgármester, aki a főpolgármester testvére, egy új stadion, amelyben akár a falu lakosságának kétszerese is kényelmesen elférne, egy miniszterelnöki szülőház a futurisztikus monstrum tövében, futballakadémia, park, wellness-szálloda, 600 milliós keretből épülő nosztalgia-vasút nyomvonal. Senki nem mondhatja, hogy nem igaz: ami itt folyik, olyan csak a mesében van, tudják ezek a felcsúti elöljárók, hogyan kell sikeresen pöffeszkedni az unió pénzén. Nem tudom, a ZDF riportere hiányolta-e a repülőteret, és a csónakázó tavat, de minden bizonnyal kettéállt a füle, amikor Mészáros János belenyájaskodta a kamerába: öröm és boldogság egy ilyen kivételezett helyzetben dolgozni, bárcsak ne irigykednének oly sokan arra, hogy itt minden sikerül, ami máshol nem.

1383298_719377264742716_1997272421_n.jpg Nem tudom, a konzervatív német nézőknek összeállt-e a fejükben, mit láttak tulajdonképpen, nem tudom, elsiklottak-e a szürke ötven árnyalatában pompázó, álmos betonrengeteggel harmonizáló árokparton gazra-lapátra támaszkodó közmunkások szívet dobogtató látványa fölött, de Operett országot ennél kifejezőbb képekben aligha lehetett volna megörökíteni. Az abszurdum, a cinizmus, és a józanész fosszíliái szinte tudathasadást okozó harcot vívnak a német nézőknek készült kisfilmen, amelyet tagadhatatlanul bearanyoz az alpolgármester félmondatos vallomása a honi állapotokról: Felcsút kiváltságos helyzetére irigy a fél ország. Mert Felcsút kiváltságos helyzete magától értetődik.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem erőteljesen mellbevágott a balkáni pöcegödör nem éppen rózsa illata, nem meglepődve, de annál dühösebben veszem tudomásul, hogy ezek már a látszattal sem törődnek: büszkén vállalják, hogy ezt az urambátyám rendszert képviselik, amelyben jó helyre kell születni, és a jó oldalon kell állni ahhoz, hogy a kert végében pöföghessen az üres, de legalább veszteséges, és fölösleges kisvasút.

Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy vajon a németek egyáltalán el tudják képzelni, fel tudják fogni, hogy amit látnak, az tényleg van? Mert ha én mondjuk Angela, Jürgen vagy Hans helyében lennék, minimum felkapnám a fejem ezen a fekete humorral fűszerezett, tragikomikus reality-show-n. Minimum elcsodálkoznék azon, hogy ezek a kazahsztáni gyökerű keleti népek mire költik az én kemény eurókban mérhető adójeleimet, és lehet, hogy a homlokomat is összeráncolnám, amikor egy 1800 lelket számláló kelet-európai vidéki putri egyik első embere bazári majomként vigyorog az arcomba, és azt mondja: természetes, hogy aki közel ül a moslékos vályúhoz, arra a többiek irigykednek.

Nem! Mi, Felcsút jelenkori sikertörténetét túl jól ismerő bennszülöttek, nem irigykedünk erre a kirakatfalura, hanem a hányinger kerülget minket attól, ami ott folyik. Nem irigységből szeretnénk felelősségre vonni a saját, és a mások adóját perverzióik kiélésére fordító kiskirályokat, hanem mert elegünk van a „természetes” és magától értetődő kivételezésekből.

Vajon a helyieket megkérdezték ezek az önjelölt kivételezettek, hogy ők is érzékelik, ezt az oltári nagy, csicsával körített vidámpark-fílinget, ami a közmunkával kiásott felcsúti árok fölé magasodik? Nem, a felcsútiakat senki nem kérdezte meg, mert a felcsútiak köztudottan nem szeretnek nyilatkozni. Ők ilyenek. Szerények, visszafogottak, soha nem állnak ki a sorból, mert ők valószínűleg elégedettek. Az utolsó Felcsúthoz köthető ember, aki érdemben arról nyilatkozott, mennyire jó ebben a vidámparkban élni, Váradi András volt. Őt már nem lehet megkérdezni.

Éppen ezért a ZDF és mások figyelmébe ajánlanám, hogy legközelebb, amikor a vadiúj Forma-1 pályát, nagyvasutat, repülőteret, másik stadiont, állatkertet, aquaparkot, vagy kacsalábon forgó konferencia központot jönnek megörökíteni Felcsútra, tegyék ezt úgy, mint bezzegGyurcsány anno. Ne jelentkezzenek be előre, ne fosszák meg a német adófizetőket a látványtól, milyen amikor az európai adófizetők pénzén épülő metropolisz utcáin a felcsúti székhelyű TEK vegzálja egy gusztustalan, liberális, nyugati állam közszolgálati médiamunkásait.


Addig is, végiggondolva a fentieket, kicsit reménytelennek érzem azokat a fejtegetéseket – távol álljon tőlem a demagógia –, hogy mi mindent lehetne kezdeni azokkal a felfoghatatlan nagyságrendű pénzösszegekkel, amelyeket Felcsút földi paradicsommá alakításába pumpálnak. Ilyenek jutnának eszembe, hogy gyermekéhezés, hajléktalanság, életmentő egészségügyi felszerelések, versenyképes oktatás, munkahelyteremtés. Azonban Mészáros János jóllakott óvodásokat idéző arcberendezését látva, inkább azt mondom: ne hagyják alább, irigyelt, kivételezett urak! Parlamentet Felcsútra!

U.I. Mielőtt Mészáros & Co. véresen komolyan venné, és elkezdené lerakni az alapköveket: ez a cinizmus helye volt.